4 beteg kicsi gyerek

Nimród éjszaka lett kruppos, Simi lázas volt még tegnap este is, Kori nagyon csúnyán köhög, Boldi megint náthás nagyon remélem ő nem jut el a köhögésig mert akkor sakk-matt.
Nagyon betalált ez a durva ovis vírus.
Óránként keltem hol Ninó hörgésére, hol Boldi tekergős szörcsögésére.
Senki nem mondta, hogy könnyű lesz...

Bánatos szemek mindenfelé

Vannak pillanatok amit nem felejt el az ember. 
Én biztos nem fogom elfelejteni Simi mai arcát mikor érte mentem az oviba. Olyan szívfacsaróan szomorú és reménykedő és kétségbeesett őzike szemekkel várt az ajtóban. 
Már sorba álltak negyed 4-kor, hogy kimennek az udvarra és akkor Simike ott leselkedett a sorban, hogy mikor megyek már és csak annyit mondott neki az óvónéni, hogy "na látod itt van Anya nem kell sírni".
Anita is azt mesélte, hogy mikor mentek át a Csiga csoportba - mert ott kellett ma aludniuk mert olyan kevesen voltak a többi csoportban is - akkor nagyon sírt, hogy nem akar bent lenni. 
Hajszálon múlt, hogy ma elengedtem mert volt bennem valami, hogy ő is beteg lesz és tessék estére lett egy kis láza is és már ő is köhög ahogy a nővére. Ráadásul megkímélhettem volna ettől a szomorúságtól.
Nem akarom azzal sanyargatni magam, hogy felidézem a fejét mikor megláttam de ilyen kis Simikéje senkinek nincs.

Aranyos és kedves Zsófi jött ma megint (csütörtökön segít már harmadszorra) így rohantam Simiért, hogy ébredésre ott legyek - miután beszéltem Anitával és megszakadt a szívem -.
Simit elvittem cukrászdába és választott egy marcipán tigrist, utána boltba mentünk aztán haza. Jó volt csak kettesben lenni.
Félre tehetném már azt a kínzó empátiámat mert nehezen viselem, hogy szenvednek ezek a gyerekek. Ide-oda rohanok, hogy mindenkinek meglegyen a vitamin, a gyógyszer, az evés-ivás, orrfújás és közben nem tudok megállni egy pillanatra vagy ha meg is állok egy kicsit (végre ma társasoztunk egyet és lementünk kicsit hintázni)  az kevés nekik és közben elmondhatatlanul fáradt vagyok és nem tudom úgy csinálni, hogy az jó legyen, pedig akarom.
Úgy érzem meg vagyok kötve, a fáradtság és ez a "mission impossible" blokkol rettenetesen.

Zsófi szívből és teljes energiával segít nekem, hogy legalább ez az egy délután könnyebb és vidámabb legyen. Elrakta a ruhákat, játszott, rajzolt (velük) enni-inni adott nekik és kivette az összes feladatot a kezemből amit tudott és még így is maradt bőven.
Nimród szereti Zsófit, belemarkol a pólójába és ringatózik a kezében. 

Ez most tényleg nem panaszkodás ezek tények. Rengeteg a munka, kevés az öröm és nagyon nehéz most a gyerekeknek. Remélem be tudom pótolni azt ami most elvész.

Berciről nem tudom mit írhatnék, dolgozik, dolgozik, dolgozik....

Szemklinika megint és váratlan helyzet

Ma hajnalban megint megcéloztuk a Tömő utcai klinikát, hogy Boldi szeme végleg rendbe jöjjön. Szerencsére a csecsemőket előre veszik úgyhogy nem kellett végig várni a sort de elég sok szörnyűséget láttunk még így is, sok beteg szemű kisgyereket és az nagyon rossz volt.
Elvileg most már rendben lesz, de megint el volt záródva a csatorna lenti része úgyhogy szondázni kellett mindkét oldalon.
 
Kori itthon van, Simit elvittük korán reggel az oviba ami nem nagyon tetszett neki.
Nagymama jött 7-re, hogy vigyázzon az itthoniakra.

Berci megint éjjel dolgozott a képeken mert ma reggelre el kellett készülnie, Boldit éjjel 3-kor hoztam vissza magam mellé addig együtt voltak a dolgozóban, hogy tudjak pihenni. Boldi 11-kor rákezdett úgy igazán és nem akart megnyugodni én pedig képtelen voltam ellátni anyai teendőimet így evés után Berci elvitte, hogy megnyugtassa. Az autósülésben szundikált mikor megtaláltam, Berci még gépezett, Boldit vissza tettem az ágyba.


A klinika után 11-re értünk haza. Befejeztem a levest amit a Nagymama elkezdett, majd beadtam a gyógyszereket utána pedig letettem őket aludni. Kori bevonult a kis szobába, azt mondta ott alszik egyedül vagy legalábbis csöndben lesz.  Betartotta talán aludt is de legalább nem volt zajjal, nagyon jólesett. 
 Nagypapa ment Simiért az oviba, és váratlanul az ausztrál rokonokkal jelentek meg a lépcsőházban.
Már kétszer volt róla szó, hogy jönnek a mai napról viszont nem úgyhogy elég rosszul lettem mert az ágy nyitva volt és nem volt porszívózva mert örültem hogy végre pihenhetek délután. 
Tessék, erre megjöttek váratlanul és ez nagyon rosszul esett mert eddig mindig elpakoltam mindent most, hogy nem tudtam, hogy jönnek nem volt rend mivel egész délelőtt nem voltam itthon. Mérges vagyok.

Üvöltés

Este 6-tól 8-ig mindenki üvöltött ma nálunk. Berci persze dolgozott, nem volt itthon úgyhogy ő nem lehetett részese ennek az idillnek.
Minden estét egyedül csinálok, az etetést, fürdetést, fektetést és már kedvem sincs bele olvasni más blogjába ahol arról írnak milyen jó mikor apa haza érkezik a fürdetésre és utána együtt a család - mert csak elszomorodom.
Még sosem voltam ennyit a férjem nélkül és pont most amikor megszázszorozódott a feladat itthon neki meg még sosem kellett ennyit dolgoznia, hogy mindenre teljen, hogy a minimál szinten kijöjjünk hónapról hónapra.
Szeretném ha rendben lenne a lakás amikor lefekszem aludni de sírva fogom meg a felmosót és pakolom el a rengeteg gyerek ruhát felét a szennyesbe felét a szerkénybe, és legszívesebben káromkodom mikor még egy tányért el kell mosnom mielőtt befekszem az ágyba. 

Kornélia tegnap éjjel krupposan köhögött úgyhogy nem engedtem oviba. Elég sápadt is meg lassabb mint szokott lenni de még így is energikus megszenvedek vele minden délutáni alvást mikor itthon van. Nem tudok pihenni mellette sem és ha rácsukom az ajtót akkor sem mert nem képes megmaradni és csöndben pihenni, elaludni, megnyugodni. Mindig mocorog, vagy a zokniját tépi, vagy kitalálja, hogy szomjas vagy pisilnie kell szóval mindent bevet és roppant idegesítő. Hangosan leszidni nem lehet mert akkor Nimród ébred, ha meg hagyom, hogy a másik szobában játszon akkor tuti zajong valamivel vagy csörömpöl majd megjelenik, hogy mi nem jó. 
Ez csak azért rémes mert nekem kell a nap közepén az a 2 óra csönd és nyugalom mikor nem mozdul senki és semmi. Boldit könnyű altatni ha magam mellé veszem az ágyon, Ninó is alszik, Simi is ha itthon van, de Kori valami rémesen ellenálló és ezzel nagyon lefáraszt. 
Szóval jó kis hétnek nézek elébe nagyon el fogok fáradni a hátralévő napokban az biztos.

Ma eljött Anyukám segíteni. Ő vitte le Korit a dokihoz (nem mehet a héten oviba) utána csinált ebédet meg sütött sütit és a konyhát is rendbe rakta.
Este aztán nem értette (a telefonba) hogy lehet 9-kor megint rendetlen mikor ő tisztán hagyta itt de mondtam, hogy azóta többször megetettem négy gyereket akik halmozzák a mosatlant meg morzsáznak meg ilyenek. 
Anyu azt is kérte, hogy ne mondjam egyfolytában, hogy sajnálom a gyerekeket. Tényleg mindig ezt mondom, hogy jaj szegény Simi egész nap egyedül van az oviba meg jaj szegény Ninó egy mesét nem tudok neki elmesélni meg jaj szegény Kori, hogy itthon van és nem tudom szórakoztatni szegényt. 
Egyébként ez tényleg jellemző rám mindig azon agyalok, hogy miért sajnáljam őket. Nem tudatosan de Simit tényleg sajnálom az ovi miatt mert olyan kis pici meg félénk de valóban nem jó ha ezt meghallja...

Péter délután 4-re jött vigyázni amíg én elmentem Simiért aki a bátorság próbáját kiállta és egyedül (tehát a testvére nélkül) végig csinált egy teljes napot az oviban ott alvással. 
Amikor megláttam ott állt az óvónéni mellett és vágyakozva nézett a kapu felé majd mikor észrevett akkor elkezdett felém sétálni és egyre jobban mosolygott. 
Én annyira szeretem ezt a kis félénk Simonkát és úgy fognám ott egész nap a kezét és látnám, hogyan boldogul és megvédeném mindentől.
Azt mondta hazafelé az autóban, hogy  bent volt a kis házban és akkor oda mentek gyerekek és kizavarták, hogy az az ő házuk (húúúú ilyenkor nagyon mérges vagyok).
Ekkor aztán jött egy kis tanbeszéd, hogy védje meg magát az oviban hiszen itthon is megküzd a dolgokért, az oviba se meneküljön ne hagyja, hogy bántsák. 
Aztán persze jött egy kis meglepetés a sparból mert nekem akkor is egy kis hős, hogy "kibírta" bátran.
De ez is olyan Simis, hogy választott egy kinder tojást amibe szuper kis állatka volt (végre nem valami ronda színű zombi) és nagyon örült neki és izgult, hogy Kori el ne vegye és betette a zsebébe de este 8-kor már nem találta, eltűnt.


Boldi 2 napja szinte egész este üvölt, eddig bírta amíg a nagyokat rendezgettem de most úgy tűnik kezd okosodni nem akar kimaradni semmiből.  Egyszer magamra kötöm, aztán az autós ülésbe teszem ha ez sem jó, vissza az ágyba.
Nimród úgy érezte ma csak ő simogathatja, így Boldi feje fölött heves verekedésbe kezdett mikor Simi is  Babázni akart. Hát ezt elég nehéz nyugodtan elhárítani.


Ha lenne időm biztosan bekukkantanék más sok gyerekeshez is, hogy ott mi megy esténként, különösen az apátlan megoldások érdekelnek de mivel sem időm se energiám utána nézni így csak biztos lehetek benne, hogy én nagyon rosszul és türelmetlenül kezelem a helyzetet.

Érzékenység

Szeretem Nimród érzékenységét, "Bábá"-zik egész nap. Néha kicsit veszélyesek a szeretet akciók de azért szívből jön és nagyon igyekszik.

 

6 hetes állapot

Nem szeretnék panaszkodni de tény, hogy miután elindultam sétálni 4 gyerekkel már a sarkon azt éreztem, hogy soha többet nem teszek ilyen meggondolatlan lépést.
Eldöntöttem továbbá azt is, hogy a kezdeti próbálkozások ellenére nem bírom folytatni a hétköznapokat testvérbabakocsi nélkül. Bármennyire is kényelmes egy sima kocsit tolni, Nimróddal nem bírok, főleg úgy, hogy a többieket is állandóan szemmel kell tartani. 
Számolom őket egyfolytában.
 Ambivalens érzés, hogy az idegesség és türelmetlenség mellett nagyon büszkén megyek velük az utcán mert azért mégis csak nagyon jó és örömteli érzés négy ekkora (és szép) gyerek Anyukájának lenni. 
De persze kiabálok, hogy "Kori állj meg a sarkon, Simi ne a cipőd orrával fékezz, Ninóka ne vesd le magadat a földre" és a többi de egészségben és teljes létszámban haza térve minden megszépül édesek és aranyosak csak nagyon nehéz mert sok kicsi (sokra megy).


Ez a hideg nagyon hideg. 
Simi cipőjén egy hatalmas lyuk tátong de mivel csak két hét múlva lesz téli cipő a "cipős bácsinál" ezért remélem Simi kibírja a tavalyi béleltben mert 3 pár új őszi cipőt nem bír el a  a családi budget megvárjuk a téli kollekciót. 
 Ezek a hideg hónapok nincsenek a kedvemre, próbálok jó arcot vágni az egészhez csak, hogy a gyerekek kedvét el ne vegyem az őszi és téli örömöktől de sapka meg sál meg kesztyű meg cipő meg csizma vásárlás inkább nyomasztó mint  jó program (remélem idén is fogunk örökölni valamit).


Boldi kezdi kinőni az újszülöttbőrét, olyan babás lett és egyre többet van ébren és nagyon mérges ha magára hagyom. Nem zavar csak ha már régóta és hangosan sír, azért is örülök, hogy megköveteli a figyelmet és nem nyugszik bele, hogy magára hagyom mert ez egy visszajelzés nekem. A belenyugvó gyerekek sosem voltak nekem megnyugtatóak.
Harcoljon csak ez a kis herceg.


Az éjjelek nagy részére nem emlékszem. Azt tudom, hogy éjfél körül alszom el, mellettem Boldival és azt is tudom, hogy éjjel eszik de azt nem, hogy hányszor és mennyit. Ennek a kómás etetésnek aztán meg van az a hátulütője hajnalban, hogy el kezd fájni a hasa 4 vagy 5 körül és tekereg, meg feszíti magát, olykor üvölt is egy kicsit amitől aztán egészen addig amíg a többiek fel  nem ébrednek nem szokott vége lenni csak kisebb megszakításokkal.
Próbálom magamra tenni ilyenkor, vagy félig a karomba tartani fekvés közben, vagy a hasamra fektetni keresztbe, hogy kijöjjön a sok levegő amit benyelt de semmiképp nem vagyok hajlandó kikászálódni az ágyból és róni a köröket vele. Berci fel sem ébred erre a kis sírásra én viszont nem pihenek semmit mert engem folyamatosan ébren tart az ő nyugtalansága.
Próbáltam, hogy az ágyában aludjon éjjel de erről egyenlőre hallani sem akar, így amíg én össze nem kapom magam és nem leszek éberebb állapotban, hogy konkrét etetés legyen éjszaka ne csak büfézés addig nem várhatok változást az ügyben.


Azért azt kell mondjam nekem nagyon jót tett a sokadik gyerek. 
Sok mindent csak most értek meg, vagy látok át jobban velük kapcsolatban. Boldi jelzéseit is jobban értem már mint Ninóét értettem és kevésbbé aggódom egy ki nem cserélt tele pelus miatt mint annak idején.
Nem ártana megmérni mennyi a súlya mert azt se mértem vagy 2 hete de olyan szépen kerekedik a pocija és a pofija és olyan szépen mosolyog, hogy ezért nem jut eszembe amikor kéne - pedig sokszor már olyan közel vagyok hozzá...


Nimród elég vérszegénynek tűnik, megjelentek a lila karikák a szeme alatt (én is ilyen voltam mindig), Kori egy kicsit köhögős de nem beteg, Boldi 3 hét alatt letudta a nátháját, Simikének semmi baja de néha akkorát esik a saját lábában, hogy kezdek aggódni miatta. 

Egyébként sokszor nagyon aranyosak egymással meg velem is, főleg ha puszilgatom az egyiket akkor azonnal sorba állnak és kérik a többiek is, akár mű-esést is képesek produkálni.




Van amikor szuper és felemelő és a legörömtelibb dolog a világon 4 ekkora gyereket terelgetni, nevelgetni van amikor elkeserítő és idegtépő feladat.... de akkor is megbirkózom vele!

Boldizsár 6 hetes