A nagy Nagy család

2011. október 2., vasárnap

Nyünyike

Az én drága egyetlen Nyünyikém reggel felkelés után pizsamában.
Megeszem a bóbita fejét a kis puha párnás testecskéjét és ahogy ott álldogál egymagában.

Sikerült elkapnom a pillanatot amikor nagyon olyan...

Frizura

Anyu pénteken elvitte Korit és Simit velencei Évike fodrászhoz. Előtte "Cukrászba" is jártak egy kis fagyiért meg sütiért meg rolettiért.

Kori nem bír a hosszú hajjal, a frufruval sem bár örül ha összefogom de könyörögni kell neki minden reggel és délután, hogy ne lógjon a szemébe, hajráf vagy hajgumi vagy csatt, legújabban pedig eszi is a haját az oviban úgyhogy orvosolni kellett a hosszú haj éretlenségét.
Bár nekem tetszik hosszú hajjal de kicsit nyomasztott is mikor ránéztem és láttam, hogy látszik a fejbőrén a választék és húzza a hajgumi szorongtam, hogy idő előtt kevesebb és gyengébb lesz a haja.
Legújabb állítások szerint nem függ össze a vágás a sűrűsödéssel de nem vagyok kicsi lánynak hosszú haj párti. Sokaknak jól áll és szép, nekem mindig rövid hajam volt (na nem olyan lányos hanem az az igazi gáz fiús rövid) és még mindig rengeteg hajam van pedig festem nyúzom volt már minden. Hátha mégis jobbat tesz neki ha nem gyötröm agyon frizurákkal amíg ilyen kicsi, ráér még vele. Úgyhogy megkönnyebültem mikor haza értek és nem nekem kellett levágnom hanem elintézték helyettem és még örült is a végeredménynek!

Szóval péntek délután csodálatos frizurával tértek haza, Simi kicsit pánkos beütéssel Kori pedig dögös csajos frizurával (nem kell csatt, nem lóg a szemébe, hamar szárad, nem zavarja egyszóval szuper).

Itthon aztán nekem estek: le kellett ülnöm és fodrászkodtak rajtam. Kaptam "öntést" meg "sprét" meg fújást, meg szárítást Kori balról, Simi jobbról tépte a hajamat igen nagy lelkesedéssel és szakértelemmel.
Kori igazi fodrász módjára a következőket mondta mikor fésülgetett, lefújt, szárított, kent:
- Jól van Kedvesem, nagyon szép leszel....igen Szépségem így jó lesz....pillanat Kedvesem már készen is vagy....

Jaj de jó volt!

2011. október 1., szombat

Első közös séta

Káosz a köbön

Boldika harmadik hetét tapossa náthásan, most már az orra is vérzett az orrszívótól úgyhogy leállunk. Beindult a párásítás hátha segíti a gyógyulást de hát negyedik gyereknek úgy látszik így kell indulnia a nagybetűs életben.
A nagyok meggyógyultak (átmenetileg), én viszont elkaptam ahogy szoktam, miután mindenki kigyógyult én kidőltem náthával és hapcival valamint orrdugulással és fejfájással (ez a kialvatlansággal párostíva elég rémes jelenség).

Drága Nimródom teljesen lelkibeteg. Ma kijött a hetek óta tartó feszültség, az első közös sétánk mondhatni viharosra sikeredett.
Boldika a mózeskosaras babakocsiban utazott, Kori kis babakocsit hozott Melody babával, Nimród a tolós kisautóban jött (Berci tolta neki csak kormányoznia kellett) Simike a bicajon.
Miután eldöntöttem, hogy játszóra nem megyünk mert akkor benéznek, ráköhögnek, megérintik az 5 hetes fiamat - ha nem nézek oda egy pillanatra - mégis sikerült kikötnünk a mókusos játszón ahol tényleg benéztek meg útközben is többen.
Jaj de nehezen viselem ezt meg a 20 kiló többletemet is amit cipelnem kell a szülés utáni első hónapokban.
Nimród nem találta a helyét hazafelé, hol a játék babakocsit akarta tolni hol a nagy babakocsit, aztán a kis autóba akart beülni de végül az sem volt jó így aztán zokogva tért haza, itthon levetette magát a földre és semmi nem tetszett neki.
2 foga is jön egyszerre ettől aztán éjjel is nyugtalan de eddig sosem volt ilyen megviselt mint ma. A testvérfellépőről hallani sem akart.
A kimondottan nyugodt férjem arcára is kiült a kétségbeesés mikor haza értünk 1 óra távollét után 4 gyerekkel.
Én meg még azt gondoltam induláskor, hogy már csak 2 kislány hiányzik még a családunkba...aztán gyorsan elhessegettem a gondolatot.
Azt hiszem nem teljesen vagyok normális és reális mikor bevillannak ilyenek az agyamba.
Na de őszintén szerintem itt a vége.
Meg ne kérdezze valaki mikor jön következő mert megsértődöm...

Nincs családi autónk. Pár hete felcsillant a remény, hogy lesz olcsón nem is olyan drága ha eladjuk a kicsi skodánkat kis különbözettel kapunk egy ismerőstől de kiderült, hogy még sem fog összejönni.
Most, hogy akaratom ellenére kezdek visszatérni az életbe, kiszakadok az "újszülöttes otthon- ülésből" kezdek aggódni ezeken a dolgokon.
Hogyan fogom bírni, hogy megint tömegbe kell mennem (játszóra, boltba, vendégségbe), ráadásul ennyi gyerekkel, hogyan fogunk vendégségbe menni nagy autó hiányában mert azt nem akarom, hogy gyerek utazzon az első ülésen... meg ilyenek.

Berci bosszantóan sokat dolgozik. Tudom, hogy értünk de nehezen viselem mikor ebéd közben is hívják és este is hívják és fürdetéskor is hívják és fel kell vennie mert ügyeletes és ha leteszi akkor utána elmegy fotózni egy koncertet mert munka vagy a számítógépen dolgozza ki az aktuális munkáit.
Olyan nehéz ez. Keveset látom és ha itt van akkor is feladatokat adok neki meg kérem meg küldöm meg sürgetem.

A gyerekek nehéz helyzetét is átérzem de nem tudom orvosolni. Remélem nem hagy bennük maradandó (rossz) nyomot ez a nehéz időszak.
Olyan boldog napok ezek tulajdonképpen és még sem tudjuk annak megélni.
Enyhén szólva ki vagyunk purcanva.

2011. szeptember 29., csütörtök

Amikor a segítség házhoz jön

Tegnap felhívott Melinda, hogy szeretne nekünk ebédet hozni. Melinda lánya Zoé, egy csoportba járnak Korival és Simivel. Néhány szónál többet még sosem beszéltünk de szülés előtt nem sokkal találkoztunk a Tesconál amikor Berci kórházban feküdt trombózissal és még akkor mondta, hogy szeretne majd segíteni nekünk azzal, hogy főz amikor itthon leszek az újszülöttel.
Mostanában volt valami munkája ami miatt sok ideje nem volt de ma mégis hozott nekünk egy nagy adag zöldség levest és rengeteg túrógombócot. Nagyon jólesett a kedvessége és finom is volt az ebéd, Nimród nem győzte falni a gombóckákat.

Délután pedig Zsófi jött segíteni. Zsófi kettővel járt alattam gimnáziumban, itt lakik egy utcával lejjebb a férjével és ő is segíteni szeretne egy héten egy délután. Szerintem Zsófival sem beszéltünk a gimiben de én tisztán emlékeztem rá magas lány, tejfelszőke hajjal. Mikor írt egy emailt mikor Boldizsárt vártam, hogy rátalált a blogomra utána pár hónappal később pedig, hogy jönne segíteni akkor örültem.
Mindig izgalmas ha jön hozzánk valaki, főleg nekem, hogy vajon a gyerekek elfogadják e vagy hiszti és üvöltés meg kellemetlenkedés lesz e a vége értem én ezt barátnős látogatásra vagy csak ha beugrik valaki. Voltak nehéz vendégségeim, az én gyerekeim nem elvonulós magukban kalapálós gyerekek, ők küzdenek a figyelemért de hálásak is érte.
Szerencsére Zsófi kisugárzása gyerekvonzó, Kori azonnal megragadta az alkalmat, hogy az összes lovát bemutassa Zsófinak (aki egyébként állatorvos), Ninó is egészen hamar feloldódott és hordta a könyveket az ölébe, Simi pedig rövid győzködés után megette a banánt amit Zsófi szeletelt annak ellenére, hogy nem volt hozzá kék kardocska csak zöld.
Siker.
Nem kellett kínlódnom, hogy figyeljenek rá és játszanak vele, rátapadtak és ez a lényeg mert így én is csinálhattam egy két dolgot (mondjuk levegőt vettem utána pedig elpakoltam a tiszta ruhákat). Kori a lovas képpel alszik amit Zsófi hozott nekik.

Tegnap egyedül voltunk egész este, miután Simit levittem a dokihoz igazolásért (addig a Nagypapa vigyázott a többi gyerekre), így ma már mehetett kisvasutazni az ovival.

Berci kapott tegnap este egy kis kimenőt. Nehéz napokat élünk inkább egymás mellett mint együtt. Ő a nagyokat intézi mikor itthon van, én Boldival próbálok boldogulni és közben mindenki elképesztően fáradt ettől az őrülettől ezért aztán sokszor többet kiabálunk (főleg velük) mint kellene és türelmetlenek vagyunk mikor harmadik felszólításra se vonulnak be az ágyba inkább kergetik egymást aztán elesnek aztán sírnak.

Én éjszaka kétszer két órát alszom körülbelül.
A többi úgy telik, hogy Boldi ébred mert nem kap levegőt, leszívom az orrát (amikor éjjel egykor felbúg a porszívó úgy érzem az agyamat tépik), aztán kimosom a csövet, visszavánszorgunk az ágyhoz, megszoptatom utána megint szörcsög, megint megyünk orrot szívni, megint kimosom, utána nekem kell wc-re mennem, utána Boldi nem tud vissza aludni ha mégis sikerül általában úgy, hogy fekszik rajtam és elalszik. Ettől aztán én nem tudok mélyen aludni mert félek, hogy leborul és ráfekszem úgyhogy félálomba megvárom amíg nem szörcsög és vissza alszik, majd leteszem magam mellé és próbálok elaludni.
Ez a jelenet megismétlődik kb. két óra múlva.
Ha nem lenne ilyen taknyos szerintem nem is kelne fel és akkor nekem sem kellene felkelnem és jönni menni turbinát hallgatni az éjszaka közepén. Nem kifejezés, hogy fárasztó, inkább idegtépő önmagában is fáradtak vagyunk ez így már egy kicsit lehetetlen állapot.

Boldi egyébként nagyon édes, napközben jobban alszik éjjel valahogy lecsorog hátra az a sok minden attól nem tud aludni.
Már 4580 gramm és kinőtte a legkisebb rugikat (egyik szemem sír emiatt).

Nimród a cukiság tetőfoka.
Ahogy kinéz, ahogy mozog, táncol, bohóckodik és utánozza a többieket. Ma este egy babát büfiztetett mese nézés közben azt hittem megzabálom.

Ha ő simogatja Boldit és más is odamerészkedik akkor csúnyán ránéz az illetőre majd oda csap és letépi a kezét, hogy csak ő érintheti a "bábá"-t.
Kezd rendesen szótagokat mondani ( a Ninót úgy mondja, hogy Nuni), megtört a jég, hamarosan beszélni fog.

Kori Simi a szokásos kutya macska barátság de az oviban szorosan összetartanak.

Elképesztő ijesztő a fejem reggelente szomorú is vagyok emiatt, magamat és a lakást kb. fél 11-re sikerül használható állapotba hozni.
Harmónia.....na az nincs.
Cuki, hangos, orrfolyós gyerekből viszont jó sok.