Farsang a templomban

Két hete terveztük már a mai farsangot az Irgalmasrendi Kápolna kistermébe. Rita nagyon aranyosan intézte a dolgot, email formájában informált mindenkit és mára összeállt a kép ki mit hozzon, mikor menjünk, hogyan legyen.

Bár a gyerekeket elég nehéz volt összeszedni a délutáni alvás után (nem akartak elindulni, öltözni, farsangolni, nem akartak semmit) főleg így, hogy Berci megint helyi fotózni való miatt nem tudott velünk jönni, alig bírtam elindulni velük.
Aztán csak sikerült az összes jelmezt, sütit, gyereket bepakolni a kis kocsiba.

Háromkor beadtam, Nimródot a Nagypapához - őt ott nagyobb szórakozás várta így hogy az egyetlen unoka volt ma délután a Labiba - a Nagymama pedig velünk tartott, hogy megnézze a kis farsangoló unokáit.

Éviéket az utolsó pillanatban hívtam el, gondoltam jól éreznék magukat a kislányok a jelmezbálban. Szerencsére igent, mondtak és ők is ott voltak a templomnál fél négy körül.

A mulatság beöltözéssel kezdődött, nézték egymást a kis jelmezesek (annyira édesek ahogy végig néznek egymáson és izgulnak, hogy ki mi lehet) majd mindenki kivonult a kapott sorszámmal, elmondta, hogy minek öltözött majd a zsákból húzhatott egy ajándékot (tombolát).

Édes kicsi Simikém annyira várta ezt a programot, hogy csak na, hogy ő maci és Kináj maci és ez milyen jó lesz. Annyira megijedt a buliban, hogy nagyon megsajnáltam. Legfélelmetesebb számára Jánoska volt aki rózsaszín malackának öltözött. Simi menekült előle, félt, rettegett.
Aztán velem csak ki ment az ajándékért de jó, hogy ott volt a Nagymama is mert nagyon szorongatta végig a kezét.

A bemutató után hatalmas lakomázás következett.
Az eszem-iszom után Rita játékokkal szórakoztatta a gyerekeket. Volt székes tánc, szobor tánc és kacsás játék. Rita nagyon jól, szeretettel vezette a versenyeket, mindenki nagyon jól szórakozott.
Simike egyikbe sem vett részt (a Nagymamával volt majd az én ölemben üldögélt), Kori viszont mindegyikben természetesen és nagyon aranyosan igyekezett. A szobor tánc és a kacsás játék nagyon jól ment neki a székesben persze kiesett ahogy nem talált széket de nem keseredett el egyáltalán, elment táncikálni.
Bevallom én jobban izgultam , nem bírom nézni ahogy valami sérelem éri a gyerekemet még akkor se ha az csak egy székhiány.

Violáék is jól érezték magukat, nagy sikert aratott a sárkány jelmeze és ő is boldogan táncikált és játszott ahogy Írisz, a katica is.

Elfáradtunk, haza indultunk élményekkel megpakolva és végül Simi is azt mondta az autóban, hogy jól érezte magát.
Annyira sajnálom ezt a kis Simikét, hogy ilyen félénk, rettegős, visszahúzódó.
Pénteken kivettem a suli könyvtárból Marék Veronika Laci és az oroszlán című könyvét. Nagyon szereti.
Bárcsak Simihez jönne már el az az oroszlán...
Szeretném ha könnyebb lenne neki.

Jó délután volt nagyon kedves társasággal.
Örülök, hogy sikerült megszervezni.

Az én Hercegnőm

Korinka nem akart mackó lenni mert "A macitól mindenki fél" - úgyhogy Hercegnő lett a mai óvodai farsangon.

Fotóztam az oviban: - " Kori , nézz ide!"
Erre ő: - "Jó anya de hogy néz egy Hercegnő?"

A kedvenc evőm, a zarándokhely és Anne Shirely

Nimród a kedvenc evőm. Olyan jó nézni ahogy befalja a főztömet. Nem vagyok nagy szakácsnő, nem tudok szuper dolgokat és sok félét, általában a biztosra megyek és reménykedem, hogy mindenki megeszi.
Nimród ma 3 tál borsólevest úgy befalt, hogy csak néztem.
Aztán még tonhalas tésztát is evett ezt már tényleg alig hittem el, hogy micsoda mennyiséget képes eltüntetni. Aztán mikor már nem bírt többet enni, hátradőlt az etetőszékben, kinyomta a pocakját és pilledt. Majd aludt 2 és fél órát.
Annyira édes, jó etetni!

Ma zarándokhely voltunk. Először Veronka (unokatestvérem) érkezett meg váratlanul fél négy körül, majd Zsófi (a testvére) is beállított 4 után, végül Péter jött (a bátyjuk, a pesztronka és mindenesünk 5 hete) a megbeszélt időben.

Az unokatestvéreim közölték, ha költözünk hozzák a fogkeféket, kérnek egy szobát, nálunk akarnak aludni, meg kicsit lakni is.
Mert nekik tetszik ez az őrültség ami nálunk van és ők is megőrülnek ha itt vannak velünk és ez jó.
Milyen sokat vigyáztam rájuk 15 éve és most ők babusgatják az én gyerekeimet! Jó ez így. Majd az enyémek is vigyáznak az övéikre?

Korit ma Anita hozta el az oviból, így ő Virággal tölthette a délutánt (ezek a kis nőcskék!). Érte estefelé mentem, Péter addig felügyelte a kicsiket (szuper volt, hogy nem kellett vinnem őket lépcsőn le és fel).
Korit elég nehezen szedtem össze, akárcsak Virág nálunk, ő sem akar távozni egykönnyen a vendégségből. Nagyon édik voltak, kirakóztak, bolondoztak, egyforma hercegnő koronát vettek. Engem ez nagyon megnyugtat, hogy van egy barátnője aki kedves, szép, intelligens és közel lakik.
"Kebelbarátnő, rokonlélek" - ahogy Anne Shirely mondaná.

Berci a kérésemre haza hozta dvd-n az Anne Shirely sorozatot.
Kértem, hogy senkinek ne mondja el (de én most még is leírom jó lesz visszaolvasni egyszer), hogy annyira de annyira sírtam az első részen miközben néztük, hogy többször kértem, hogy állítsa le a filmet mert én ezt nem nézem tovább.
A hormonok meg az emlékek meg minden...
Nagyon sokszor láttam régen azt a sorozatot, de nagyon régen láttam utoljára úgyhogy sok mindenre emlékeztem de nem minden részletre, meg gondoltam, hogy sírok is majd de azt hittem csak a végén.
Erre tessék, alig bírtam végig nézni mert már bosszantóan sírtam és nem bírtam abbahagyni.
De annyira édes ez az Anne Shirely...igazán jó film.
Az biztos, hogy megindító és szeretnivaló, nagyon értékes néznivaló.
Akkor is ez a kedvencem még 28 évesen is!

(Megjegyzem: Bercinek is tetszett.)

Nézek ki az ablakon...

Sokszor minden fantasztikusan harmonikus úgy érzem, minden rendben körülöttünk, aztán máskor csak nézek ki az ablakon és nem értek semmit.

Tény, hogy pár napja jobb a közérzetem, átléptem a második trimeszterbe és ahogy a nagy könyvben meg van írva minden sokkal könnyebb (nem vagyok olyan fáradt, nem akarok minden percben felfalni valamit csak hogy enyhítsek az émelygésemen stb).
De azért vannak itt nehezítő tényezők is.

Simikém hetek óta a legvadabb gyerek közel s távol. Ez a drága szelíd gyermek úgy meg van őrülve már egy ideje, hogy csak kapkodom a fejemet. Nimródtól megszoktam, Koritól is de Simike egészen új oldaláról mutatkozik most be.
Vadul, fenyeget, felesel, rettegésben tartja Ninót, nem akar aludni vagy ha mégis hamar felébred utána.
Kedvenc időtöltése, hogy fakanállal masíroz a lakásban és furcsa hangokat hallat és terpeszben lép jó nagyokat előre. Olyan mint azok a kisfiúk a játszón akiket mindig elborzadva néztem, hogy jaj de vadak csak az enyémek ne legyenek ilyenek! Közben piros harisnyában van, nagyon pici a lába és ártatlan a tekintete úgyhogy nem is értem ezt a jelenséget.
Simikém változz vissza!!!

Kori minden reggel utál oviba menni. Vagyis csak kilépni a lakásból mert Berci viszi reggelente és ahogy a lépcsőházba érnek már nem is nyavalyog hanem társalog Apával mindenféle fontos dologról. Az oviba érkezés sem probléma, szalad be a csoportba, csak a felkelés és az elindulás drámai.

Nimród pedig feladja a leckét: minden ebéd után 1 óra alvás után nyávog. Ilyenkor beszaladok, felkapom az ágyból nehogy Simit felébressze, átviszem magamhoz betömöm a szájacskáját teával, magamhoz ölelem és így hajlandó mellettem vissza aludni de csak akkor ha én is alvást tettetek és csak addig amíg Simi is át nem trappol és nem nyüszít valamiért. Hetek óta így van minden délután elég furcsa szokás de jobb mintha nem aludna vissza mert akkor nem bírná ki estig se ő se én.

Sokat álmodok azzal, hogy milyen nemű lesz a baba. Kori még mindig kérleli, hogy legyen lány, ez valóban nyomaszt mert annyira szeretném ha teljesülne a vágya de ugyanakkor nem akarom, hogy eluralkodjon rajtam az az érzés, hogy lányt szeretnék.
Jó lenne ha kiderülne és akkor már nevet is tudnánk választani.

Mindig gondban voltunk a névválasztással.
Ne legyen gyakori, de túl ritka sem, ne legyen furcsa, de valamiért mégis kicsit különleges, ne hívjanak minden második gyereket így az oviba a játszón akárhol, nem lehet olyan név amivel kapcsolatban rossz élményeink vannak, és jól passzoljon az igen gyakori Nagy vezetéknévhez. Nem könnyű és én egyébként is nehezen választok két sütőpor vagy két yoghurt vagy 2 filctoll vagy két könyv vagy két bármi közül. Úgyhogy inkább feladat mint sem szuper jó elfoglaltság. Ami nekem tetszik azt Berci kineveti, ami Bercinek tetszik az meg nekem nem jó.
Aztán kérdezik, hogy van e neve a babának és mondom, hogy nincs de majd lesz.

Aztán ott van a legelő kérdés. Mert lehet, hogy költözhetünk de sok kérdés van még ezzel kapcsolatban is. Mindenképpen menni kéne, hogy nyugodtabban növekedjenek a gyerekek egy nagyobb "legelőn" de még ez sem olyan akadálymentes mint ahogyan szeretném. Rengeteget gondolkodom ezen, beszélgetünk Bercivel és szeretném ha minden egyértelmű "Igen" lenne és nem hezitálások sorozata.

Na és ott van az, hogy betegek egyfolytában, köhögés, orrfolyás köptető, orrcsepp, vitamin, nagyon unom és elegem van, hogy a Póczi Patika már csak abból megélne ha mi lennénk az egyetlen vásárlók a környéken.

Na ezek miatt nézek ki mostanában az ablakon.

Farsangi előkészületek

Koriék körülbelül 3 hete kitalálták, hogy ők medvék lesznek farsangon. Hívtam Anyut, hogy intézkedjen, még aznap talált egy maci fejet egy turkálóban, megvette, kimosta, elhozta - kezdetnek nem rossz.

Siminek azonban még nem volt semmiféle maci jelmeze, így törtem a fejem hogyan is szerezzek neki bármit ami mackós és nem kerül egy vagyonba és nem kell utána járni.

Hívtam Anyut tegnap, hogy siessen hozzon Siminek is valamit mert vasárnap már az idei év első farsangi mulatsága lesz a gyerekeknek Ati papánál (jövő héten aztán még kettő máshol) úgyhogy sürgős a jelmez, én nem tudok utána járni a neten pedig nem találtam olyat ami méretben is árban is és kinézetben is okés lenne úgyhogy SOS hozzon valamit, nagyon várják mindenképpen mackók akarnak lenni, egészen pontosan Koda és Kináj a Mackótestvér 2-ből!

Felhívott Anyukám, hogy maci jelmez nincs a velencei turkálókban de egy édes rózsaszínű malac fejet tudna hozni. Mondtam, hogy: "Anyukám dehát a kisunokáid mackók és nem malacok akarnak lenni!" - erre letette és pár óra múlva megjelent egy róka fej jelmezzel. Ez annyira Anyus! De azért nagyon aranyos!

Ma elő vettem amink van. Egy medve fej, egy róka fej, egy barna sapka, egy régi szőrös bunda amit még én hordtam kb. 10 éve, egy gyerek méretű barna szőrös mellény (olyan pásztor játékos de medvének is megteszi) tű meg cérna, olló.

Körömvágó ollóval neki esett Berci a bundámnak, levágta a zsebeit amit nagy nehezen felvarrtam a barna sapka tetejére majd megmutattam neki, kinevetett és azt kérdezte: "Ez meg milyen állat??? Szegény Simi nem akarja felvenni.".
Na jó. Levettem a nagy fület, kisebbre szabtam, mackósabbra, fél óra múlva Berci elismerően bólogatott: "Ez már mackó." - (Sajnálom még sosem varrtam jelmezt.)

Dolgozom ezerrel a jelmezen, mikor Kori megtalálja a róka fejet és közli, hogy ő már nem is mackó hanem róka akar lenni. Nagyszerű!!!!

Simi pedig megkérdezte Bercit: "Apa! Te mikor veszed fel a cica jelmezed?" - ezt a gyerekek találták ki, hogy apa legyen cica!
Van humorérzékük az biztos!

Miután Kori neki adta Siminek az ő maci fejét (mondván, hogy ő inkább róka lesz - mindezt több hét lázas macinak készülődés után), mondták, hogy nekik nem kell két maci jelmez.
Én azért folytattam a munkát mert ha netalántán holnap találják ki, hogy maradnak az eredeti tervnél és mégis mindketten mackók akarnak lenni akkor aztán nem akarom a siránkozást hallgatni.

Tehát kaszaboltam tovább a kabátomat, körömvágó ollóval mert csak az vitte a szőrt. A bundám karjából szabtam a lábbelikre szőrt, majd a kart és a végére a karmokat csináltam meg (karton papír, fekete zsírkréta, tű, cérna).

Ha ezek után senki nem lesz mackó lehet, hogy megőrülök de legalább a bundámat szétvágtam, ami nem kis teljesítmény.

Pötty mozog

Pötty mocorog, érzem mert negyediknél már tévedhetetlenül felismerem.
Nagyon jó érzés.

Csőtörés az oviban

Annak is meg van a varázsa ha mind a három gyerekem itthon van. Nagyon jól eljátszanak együtt (csacsisat, lovasat, gazellásat) és Nimród is bátrabban jön megy a lakásban ha mindenhol van valaki.

Tegnap Berci vitte Korit oviba és egy kislány bement a mosdóba, körülnézett majd méltatlankodva megszólalt: "Jaj ne! Már megint csőtörés van!" - nagyon édes lehetett.
Na ezért nem megy Kori mert szerelik az óvodában a csöveket és kérték, hogy aki teheti ne vigye már a héten a gyerekét. Én kicsit örülök is, egyrészt mert nem kell a délutáni alvás után felpakolni a fiúkat és elindulni a hidegben, másrészt hét közben nagyon hiányzik Kori és nagyon várom a délutánokat hogy láthassam. Az más kérdés, hogy ha itthon van mindig átértékelem ezt a gondolatot, mert rájövök miért jó, hogy oviban van és nem itthon unatkozik de ilyenkor mégis jó itthon tartani, "potyázni" egy kicsit. Bármennyire is csintalan már másnap dél körül azért nagyon boldog, hogy otthon maradhat velünk. Én bevallom néha megőrülök, főleg ebédnél, az altatásnál és délután is.

Nagyon szeretik Simivel a betű kirakós játékot. Ami felnőtt játék, a kockák minden oldalán van egy betű és azokból szavakat lehet kirakni. Egyre több betűt megtanulnak úgy, hogy Anya betű, Simi betű, Kori betű, Darázs betű ésatöbbi és rakosgatják, forgatják, nézegetik, felkiáltanak ha találnak megint valamit.
Ez nagyon aranyos játék most náluk.

Nimród pedig nagy falánk lett, uzsonnára két mandarin, vacsorára három szeletke májasos kenyér (belső) az simán lecsúszik. Tejet viszont továbbra sem kér, már a tejpép is kiesett, úgyhogy yoghurt és más fehérjefélék amíg be nem törik (mint annak idején Simike aki pontosan 1 éves korától másfél éves koráig a tejnek semilyen formáját nem fogyasztotta).

Így vagyunk most hétvége felé közeledve és megint folyik az orruk és mind a hárman köhécselnek. Kicsit több mint egy hét volt a tünetmentesség.
Szegény Ninóka az orrszívóval együtt fog felnőni...