Rendhagyó vasárnap este

Berci unokatestvére, Gergő költözött egy szuper lakásba.
Bárpulttal, fényrendszerrel, vetítővászonnal, humidáriummal, kávézó jellegű konyhával tette izgalmassá a lakását, ezenkívül minden helységbe hangszórót rakott (még a mellékhelyiségbe is!). Nagyon vagány lakás lett.
Ja és persze Berci családja aztán tud bulizni!







A vasárnap esténk rendhagyó volt.

Októberi Állatkert látogatás

Vasárnap mise után Állatkertbe mentünk a Nagymamával és az unokatestvérekkel (Sebivel Petivel, apukájukkal Acsóval) és Borcsival.

Sok mókás dolog történt: Kori látott "kamiont" (azaz kaméleont), a zsiráf befújt a gyerekek közé (lsd. a képen), a kisgorilla tornamutatvánnyal próbálta elütni az időt, Carlos az alpaka szeretetével majd' felfalta a Nagymamát (a fotogép addigra lemerült de a gyerekek azóta is Carlost emlegetik).

Zolika látogatása

Szombaton Zolika az én nagypapám, a gyerekeink egyetlen Dédnagypapája jött el hozzánk látogatóba. Váratlan meglepetés volt az érkezése, de nagyon örültünk neki. Aznap tudtuk meg, hogy Tündi Dédnagymamának írói kötelességét kell teljesítenie a Szövetségben, így Zolika velünk tölthet pár órát amíg vissza indulnak Makóra.
Zolika jött, kávézott, ajándékot hozott, beszélgetett a gyerekekkel, mondókát hallgatott, galériát nézett és nagyon jól érezte magát.
Mi is nagyon örültünk, hogy itt volt!

Heti körkép

Nem panaszkodás de tény, hogy nagyon fárasztó egy hét.

Korinkámat én viszem reggelente, nehézkesen mentek mostanában az ovis napok. Volt sírás is, és "nem akarok menni" és bármennyire normális jelenség egy három és fél éves leválófélben levő gyerektől a pityergés azért mégis kicsit szívszaggató ott hagyni őt könnyes szemmel.
Jól érzi magát amikor nem a hiányomra gondol, sokat tanul, ügyesedik, ügyeskedik és egyre több dalt ismer és énekelget itthon is - köszönet érte Ildi néninek.

Nagy változás is történt a házunk tájékán: galéria ágy épült a gyerekek szobájába.
Azon kívül, hogy rettegek, hogy leesnek róla nagyon gyönyörűszép és tágas lett tőle a szoba is. Családi ajándék, a nagynéném férje készítette méretre (sehogy sem találtunk ide való 83 cm széles ágykeretet) ezért ide szabta, összekalapálta majd szerda délután elhozta.
Bármennyire is várta és örült neki Kori (már fél éve téma nálunk, hogy mikor kap végre nagylány ágyat) aludni azonban nem volt hajlandó rajta.
Végül együtt csak elaludtunk fönt szerda este, éjfélkor azonban csipogott, hogy szedjük le.
Csütörtökön (közös megegyezéssel) Simi szerette volna kipróbálni milyen a kuckós alvás, ő reggelig meg sem szólalt.
Ma este megint Korié a terep (felkuporodtam mellé aztán gyorsan elaludt), megígértük, hogy igazi lányos birodalmat varázsolunk belőle (amíg megszerezzük a kellékeket addig egy rózsaszín lepedő jelzi a hely "nemét").

Siminek jön egy foga (nem tudom melyik de töri át az ínyét hátul) csak akkor jutott eszembe, hogy bekukkantsak a szájába miután napok óta visítva ébred (el is felejtettem, hogy ő is fogzik még).

Nimród még mindig villogtatja egy szem fogacskáját, mellette már jön a másik de nem bánnám ha várna még mert ennivalóan édes ezzel az "egy vicsorgó fogas" ábrázattal (mintha a többi esett volna ki körülötte).
Közlekedik, nem nagyon értjük hogy, de ha elfordulunk aztán vissza nézünk sokszor egészen máshol találjuk már a szobában (teleportál?).
Nagyon aranyos!

Megtapasztaltam, hogy amint kimondom, hogy valami "jó" akkor az azon nyomban elmúlik megtörik a varázslat.
Nem babona ez, tény, régóta figyelem a jelenséget, sajnos nagyon sokszor előfordult már velem.
Azért most nem is mondok semmit, csak gondolok...

Simi kedve

- Simi gyere szállj ki az autóból!
- Nem.
- Simi kérlek gyere!
- Nem akajok. Vad kedvem van.

Angyalok a ház körül

Kori tegnap az éjszaka közepén borzalmas rémálomból ébredt, sírt alig bírt megnyugodni, magas szörnyetegek lökdösték (állítólag).
Magam mellé vettem, még akkor is alig akart vissza aludni majd ezt mondta: "Ha jön a szörnyeteg majd harapd meg a popiját, jó?" - megígértem, hogy megharapom a popiját ha jön, de biztosítottam, hogy nem fog jönni.
Aznap éjjel velünk aludt.

Másnap este (tehát tegnap), vacsora és fogmosás után de még a mese előtt kétségbeesetten sírva fakadt. Sosem láttam még ilyennek, nem hiszti volt, biztos voltam benne, hogy nagyon meg van ijedve. Azt mondta, hogy legyek ott akkor is mikor felébred, egész éjjel mert nagyon fél a szörnyetegtől. Mivel meggyőzni nem tudtam, hogy nincs semmiféle szörnyeteg, eszembe jutott, hogy én mit szoktam csinálni amikor félek: imádkozom.
Így hát mondtam Korinak, hogy ma este azért imádkozzunk, hogy ne álmodjon rosszat. Nem gondoltam volna, hogy ilyen megnyugtató lesz számára az ötlet.
Felcsillant a szeme, letörölte a könnyeit.
Előkerestem az Angyalkás könyvet amit 3 éve kapott a keresztelőjére. Végig nézegettük, olvastam nekik.
Simivel elénekeltük az Imádlak és áldalak Isten rejtelem kezdetű gyönyörű éneket (Simi minden utolsó szótagot beénekelt) majd imádkoztunk közösen, hogy Korinak ne legyenek rossz álmai.
Ezek után be bújt az ágyába, mind a három gyerek, egy szó sem esett többet a szörnyetegekről, Kori még nézegette az ágyában az Angyalkákat és közben verseket mondott. Amikor megkérdeztem, hogy lekapcsolhatom e a villanyt és ő azt mondta "Igen" akkor megnyugodtam.
Úgy aludt el két perc alatt, hogy magához ölelte a könyvet.
Angyalok vigyáznak ránk.
Ma nem álmodott rosszat.

Túra fel és le

Ma délelőtt Simi kedvében szerettem volna járni.
Miután meglátogattuk a Doktor nénit egy kis védelemért, utána buszozni voltunk, majd sétáltunk egy kicsit az erdőben, játszótereztünk, megint buszoztunk, végül haza sétáltunk. Simi nagyon boldog volt, bár az utolsó pár száz méteren annyira elfáradt, hogy kénytelen voltam a nyakamba venni (közben a babakocsit toltam, igazi cirkuszi mutatványossá nőttem ki magam). Ebéd után Simit letettem, majd Nimróddal a nagy ágyon pihentünk és el is aludtunk mindketten. Simikét 3 óra alvás után kellett ébreszteni, mert 4-ig mindenképpen oda kellett érni Koriért és futóbringával terveztem az oda - és vissza utat.

Ma délután Kori kedvében szerettem volna járni. Ezért elcipeltem az ovihoz a rózsaszínű biciklijét, hogy úgy jöhessen haza mint Emma a mesében. Simi extra tempóban hősiesen robogott végig Budakeszi tetejétől az aljáig csak, hogy időben oda érjünk Koriért, végül csak betoppantunk még mielőtt kétségbeesett volna (Virág és Anita ugyanis pont indulóban voltak).
Együtt haza kerekeztünk, én toltam, Kori, Virág és Simi gurult, Anita cipelt de csak haza értünk szűk egy óra alatt.

Sok volt ez ma, kidőltem.
A gyerekek 8-kor már ágyban voltak amit viszont szeretek, kilenc előtt pedig már aludtak mindannyian.
Ilyenkor este nem tudok olyan könnyen elaludni mint délután pedig nagyon fáradt vagyok, azon gondolkodom, hogy mennyi mindent kellene még tenni aznap.
Sajnos estére végleg kifogy minden erőm úgyhogy csak gondolom és gondolom és gondolom...