Látogatás és időhiány

Ma megnéztük az ovit. Kori nagyon izgult, azt hitte most kezdődik. Kérdeztem is, hogy izgul-e mert rágta az ujjacskáját mikor megállt az autó pedig sosem szokta. Azt mondta: "Igen".
Bementünk. Az első 2 perc után otthonosan érezte magát még evett egy darabka almát is az ovisok táljából majd próbált minél több dolgot "magába szívni". A gyors vizit után indulnunk kellett, nagyon szomorúan és durcásan szedegette a lábát és lehorgasztott fejjel bánatos hangon kérdezte amikor kiértünk: "Anya, én miért nem lehetek ovis?" - mondtam, hogy ha itt lesz az ideje, nemsokára az lehet. Remélem lesz helye szeptembertől mert látom mennyire vágyik rá, hogy szeretné. És örülök neki, hogy kíváncsi, hogy magabiztos, hogy várja. Nem tudom felkészült-e de ott a helye ebben biztos vagyok. Azt nem tudom mi lesz ha lemarad, nincs B terv. Reménykedem...

Simiben nem lennék ilyen biztos. Édeském mindent sokkal később csinál mint a nővére. Mondjuk fejlődik, ügyesedik, a cica már "Tita", apa "Apa", anya "Ana", de a négy darabos oroszlán puzzle-nél még segíteni kell neki. Korira sokkal több időm volt, mellé ülni, mesélni, mondókázni, kirakózni, szöszmötölni. Simi mellé akkor ülök mikor kézen fog és oda vezet mert a nagy rohanásban akkor jut eszembe, hogy ezt is kéne, nagyon kéne. Ma is oda hívott többször autót tologatni egymásnak és ragyogott a szeme amikor vissza passzoltam a tűzpiros X5-öst (a kicsinyített mását). Aztán Nimród is el kezdett sírni, hozzá is mennem kellett mert őt meg most, hogy taknyos és folyik hátra neki végképp nem hagyhatom sírni. És akkor vége szakadt Simivel az idillnek és a harmadik következett, Kori ezalatt gyurmázgatott...

Néha nagyon elégedett vagyok ezzel a hármas felállással, de sokszor nagyon bánt az érzés, hogy mindegyik engem akar és most alig egy darabka jut belőlem minden nap vagy még annyi se. Pedig Korit, Simit és Nimródot is nagyon akartuk és akkor érkeztek amikor szerettük volna. Azért ez hatalmas ajándék és az előzményeket tekintve csoda is. Most mégis azon mélázom néha, főleg mikor mind a három egyszerre sír, hogy jó-e így nekik, megkapják-e tőlünk vagy tőlem a legtöbbet amit adhatok nekik. Mert vajon elég-e az hogy rettenetesen szeretem őket? Sokszor nem vagyok benne biztos és akkor emésztem magam mert többre most nem vagyok képes...

"Micsoda tánc micsoda tánc micsoda tánc"

Sokszor mondjuk Bercivel mikor meg akarjuk táncoltatni a gyerekeket. Ez egy dolog az őrültségeink közül. Ahogy kimondjuk a "varázsigét" felpattannak ahol vannak és kezdik. Legutóbb az etetőszékben érte őket a tánc őrület. Mi mondogatjuk egymás után a megfelelő hangsúllyal, ők meg táncolnak: "Micsoda tánc micsoda tánc micsoda tánc..."
Értik a tréfát és szeretik is. Nem is lehetnének másmilyenek hiszen a mi gyerekeink...

"Édesarcú Simi"

Kori nevezte el így teljesen magától és valóban illik rá ez a név: Édes arcú Simike

Fotózás

Nem lehet egyszerre a háromról normális képet csinálni. Nimród a legtöbbször el kezd sírni ha bedobjuk a "farkasok közé" és eltávolodunk tőle. Amikor a kezemben van és onnan támadnak a tesók akkor azt jól tűri, nevetgél, gügyög, jól érzi magát. Ha viszont letesszük és szabadon rá vethetik magukat Koriék akkor nagyon kétségbe tud esni és zokog, tekereg, segítségért kiabál. Nem csodálom, pedig annyira szeretik, tényleg! Simi legtöbbször arc masszázzsal próbálja megnyugtatni kisöccsét, Kori fej pöcköléssel kedveskedik mindezt össze szorított szájjal teszi - gondolom mindenki tudja ez mit jelent...
Ismerősök mindig kérdezik, hogy vannak egymással a testvérek. Én mindig mondom, hogy jól, mert tényleg jól csak lefotózni nem lehet őket egyszerre mert valaki mindig szenved közben...

3 éves Kornélia

Nehéz hétvége szép befejezéssel

Azért ez elég kemény hétvége volt és a jövő hét sem lesz könnyebb ha meg nem gyógyulunk sürgősen. Berci holnap már dolgozik de az elmúlt négy évben amióta ismerem csak egyszer láttam ilyen betegnek akkor is hamarabb túl volt rajta mint ezen. Most mindkettőnkre rá jár a rúd biztos a kialvatlanság és a nagy terhelés miatt. A gyerekek most jobban vannak, Kori már alig, Simi még jobban köhög. Ma Nimród is el kezdte a köhécselést jöttek a rém képek, hogy mi lehet ebből, bár hiszek a csodákban azért sejtettem, hogy nem úszhatja meg ezt makacs erős vírust ami több mint egy hete élősködik rajtunk és kiszívja a maradék erőnket is.

Berci szeret főzni és tud is. Az apukájától örökölte a jó érzékét a gasztronómiához és tőle leste el a szívvel lélekkel való főzés csínját bínját. Sokszor hét közben is besegít az én édes férjem, most hétvégén pedig a egész menüt ő készítette és fantasztikusan finom volt. Ha vendégek jönnek hozzánk akkor a tuti siker érdekében ő alkot és bár kicsit szégyellem, hogy nekem inkább feladat és kötelesség a főzés mint sem öröm azért nagyon büszke vagyok Bercire, hogy mindent el tud készíteni amit kigondol.

Ma utolsó erőnkből átmentünk Nagymamáékhoz, hogy Korit felköszöntsék és megkaphassa végre a kétkerekű csodajárgányt. Nagyon boldog volt az ajándékoktól, a tortától és legjobban attól, hogy az ő ünneplésére gyűlt össze az egész család. A könyveknek is örült és azonnal olvastatott belőle kint a kertben.
2 hét múlva Simi következik hiszen csupán 3 hét van a születésnapjuk között.
Jók ezek a tavaszi ünnepségek...

Kényszerpihenő

Mindenki beteg kivéve a legkisebb és legerősebb Királyfit.
Berci a legrosszabb, utána én, aztán a köhögős szekció azaz Kori és Simi.
Nimródot az anyatejjel és a friss levegővel védem többet nem tudok tenni. Remélem megússza.
Most nagyon nehéz...