"Micsoda tánc micsoda tánc micsoda tánc"

Sokszor mondjuk Bercivel mikor meg akarjuk táncoltatni a gyerekeket. Ez egy dolog az őrültségeink közül. Ahogy kimondjuk a "varázsigét" felpattannak ahol vannak és kezdik. Legutóbb az etetőszékben érte őket a tánc őrület. Mi mondogatjuk egymás után a megfelelő hangsúllyal, ők meg táncolnak: "Micsoda tánc micsoda tánc micsoda tánc..."
Értik a tréfát és szeretik is. Nem is lehetnének másmilyenek hiszen a mi gyerekeink...

"Édesarcú Simi"

Kori nevezte el így teljesen magától és valóban illik rá ez a név: Édes arcú Simike

Fotózás

Nem lehet egyszerre a háromról normális képet csinálni. Nimród a legtöbbször el kezd sírni ha bedobjuk a "farkasok közé" és eltávolodunk tőle. Amikor a kezemben van és onnan támadnak a tesók akkor azt jól tűri, nevetgél, gügyög, jól érzi magát. Ha viszont letesszük és szabadon rá vethetik magukat Koriék akkor nagyon kétségbe tud esni és zokog, tekereg, segítségért kiabál. Nem csodálom, pedig annyira szeretik, tényleg! Simi legtöbbször arc masszázzsal próbálja megnyugtatni kisöccsét, Kori fej pöcköléssel kedveskedik mindezt össze szorított szájjal teszi - gondolom mindenki tudja ez mit jelent...
Ismerősök mindig kérdezik, hogy vannak egymással a testvérek. Én mindig mondom, hogy jól, mert tényleg jól csak lefotózni nem lehet őket egyszerre mert valaki mindig szenved közben...

3 éves Kornélia

Nehéz hétvége szép befejezéssel

Azért ez elég kemény hétvége volt és a jövő hét sem lesz könnyebb ha meg nem gyógyulunk sürgősen. Berci holnap már dolgozik de az elmúlt négy évben amióta ismerem csak egyszer láttam ilyen betegnek akkor is hamarabb túl volt rajta mint ezen. Most mindkettőnkre rá jár a rúd biztos a kialvatlanság és a nagy terhelés miatt. A gyerekek most jobban vannak, Kori már alig, Simi még jobban köhög. Ma Nimród is el kezdte a köhécselést jöttek a rém képek, hogy mi lehet ebből, bár hiszek a csodákban azért sejtettem, hogy nem úszhatja meg ezt makacs erős vírust ami több mint egy hete élősködik rajtunk és kiszívja a maradék erőnket is.

Berci szeret főzni és tud is. Az apukájától örökölte a jó érzékét a gasztronómiához és tőle leste el a szívvel lélekkel való főzés csínját bínját. Sokszor hét közben is besegít az én édes férjem, most hétvégén pedig a egész menüt ő készítette és fantasztikusan finom volt. Ha vendégek jönnek hozzánk akkor a tuti siker érdekében ő alkot és bár kicsit szégyellem, hogy nekem inkább feladat és kötelesség a főzés mint sem öröm azért nagyon büszke vagyok Bercire, hogy mindent el tud készíteni amit kigondol.

Ma utolsó erőnkből átmentünk Nagymamáékhoz, hogy Korit felköszöntsék és megkaphassa végre a kétkerekű csodajárgányt. Nagyon boldog volt az ajándékoktól, a tortától és legjobban attól, hogy az ő ünneplésére gyűlt össze az egész család. A könyveknek is örült és azonnal olvastatott belőle kint a kertben.
2 hét múlva Simi következik hiszen csupán 3 hét van a születésnapjuk között.
Jók ezek a tavaszi ünnepségek...

Kényszerpihenő

Mindenki beteg kivéve a legkisebb és legerősebb Királyfit.
Berci a legrosszabb, utána én, aztán a köhögős szekció azaz Kori és Simi.
Nimródot az anyatejjel és a friss levegővel védem többet nem tudok tenni. Remélem megússza.
Most nagyon nehéz...

Jaj ez a Simi!

Annyira aranyos! Olyan jól viseli, hogy beteg és nagyon köhög. Huncutkodik egyfolytában és próbál minden félét mondani. Néha nem értem mit mondott és akkor rákérdezek de ha nem jót mondok akkor csóválja a fejét, ha viszont eltalálom abból ahogy mondja akkor nagyon boldogan bólint: "U".

Nimróddal nagyon szeretetteljes. Próbálja mindig puszilgatni és hozzá bújni most néha menteni kell nehogy rá köhögjön de az igyekezete nagyon szívmelengető.

Ma itt volt a Dédimama. Simi teljesen fel volt dobva a jelenlététől ölelgette, boldogan rohangált a lakásban és kiabálta, hogy: "Dédi, Dédi". Ebédkor még táncra is perdült az etetőszékében. Jól belakmározott, majd egyszercsak felpattant és el kezdte riszálni a popsiját és vékény hangon cincogta megint csak, hogy: "Dédi, Dédi".
Nagyon megnevettetett minket.

Délután lementünk a Doktor nénihez mert még mindig makacsul köhécsel, gondoltam jobb ha meghallgatja. Mikor végeztünk az ajtóból vissza intett és köszönt: "Sió" - azaz Szia, ezen meg a doktor néni kacagott egy jót.
Haza felé majdnem minden pocsolyba bele léphetett és ennek borzasztóan örült de már alig várta, hogy az otthon maradt apáját újra láthassa: "Apa, Apa" - mondogatta.

Nimród ma jó sokat aludt a levegőn, kezd beállni valmaiféle rendszer az ő életébe is. Délelőtt és délután is alszik egy nagyobbat a levegőn, a héten az erkélyen mert nem tudtunk lemenni. Kint van a mózes kosárban, Simi gyakran oda szalad az ajtóhoz és kikabál: "Nínó".
Annyira szereti és még nem is sejti, hogy hamarosan milyen jókat fognak együtt játszani. De az is lehet, hogy már tudja és azért ilyen izgatott...