Hétvége, ruhák és erős apa

Nimród ma reggel végre megszabadult a köldökcsonkjától pedig a hét közepén amikor voltunk vele a sebészeten még reménytelennek tűnt a helyzet és most végre mégis leesett. Holnap kontroll akkor még megnézi a doktorbácsi és el is felejthetjük ezt a cseppet sem kellemes és elhúzódó ügyet. Ennek örömére ma jó nagy vízben pancsolhatott az eddig megszokott rövid merítkezéssel szemben. Igaz, Kori és Simi sincsenek itthon (szokásos nagyszülős alvás) így ma is több időm volt minden mással foglalkozni, nem kellett egész nap a nagy csatákat hárítanom. Reggel fél kilencig lustálkodhattam Nimróddal, Berci intézte a nagyokkal a reggeli dolgokat (már sokadszorra a héten), és így volt energiám egész délután a "még nem jó" és a "már kinőtt" hatalmas ruhamennyiségtől megszabadítanom a gyerekszobát. Szinte minden ruhát örökölnek, megy körbe a családban sőt sokszor kívülről is kapunk - ennek nagyon örülök - és Kori is számon tartja, hogy mit kitől kapott sőt büszkén újságolja az ismerős gyerekeknek az adott ruhája eredetét. Azt hiszem bőven ráérünk még a ruhavásárlással nem akarok kis felnőttet csinálni belőle jó látni, hogy mennyire jó szívvel fogadja és megtisztelőnek érzi, hogy a nagy barátnőtől Violától vagy akár a nagycsaládos R. Matyiéktól jött ruhát viselheti. Édes kincs ez a kis Kornélia a maga hálás, nagy szívével...

Jó dolgunk volt ezen a hétvégén mert Bercinek semmi munka nem jött közbe úgyhogy a gyerekek játszóztak, sétáltak és sokat duplóztak apukájukkal (még szerencse hogy Berci nagyon szeret építeni és vonatozni). Az erőfitogtató és a figyelemfelkeltő akciók persze pár percenként ismétlődnek Kori és Simi között de amik ezek között vannak azok szép nyugalmas pillanatok amikor éppen szépen játszanak vagy nevetgélnek egymással. Szerencsére apa mindkét gyereket elbírja a nagy erős karjaival így azon nincs vita, hogy éppen ki legyen nála mert egyszerre lóbálja, pörgeti és szeretgeti őket. És ilyenkor nagyon boldogok...

Bizalom

Nimród, a legkisebb királyfi feküdt az ölemben velem szembe és le sem vette rólam a gyönyörű szép szemecskéit másfél órán keresztül amíg tartott a film. Olyan kis ártatlan és védtelen még szüksége van az oltalomra és a szeretetre és olyan hálás érte, hogy valóban öröm szeretgetni.
Még mindig képes megijeszteni magát, ha összerezzen vagy szokatlan mozdulatot csinál (például lengeti a karját és az neki koccan a pelenkázónak) akkor el kezd keservesen sírni - úgy sajnálom ilyenkor, annyira édes...
Még mindig nagyon hangosan lakmározik. Én már megszoktam hogy furcsa hangot ad ki amikor szopizik (hatalmasat nyel, kapkodja a levegőt, hogy minél nagyobb adagot magába szívjon kevés idő alatt) de aki először hallja az csodálkozik hogy miféle furcsa hang ez. Még mindig hasfájós (akárcsak Kori volt), főleg éjszaka kell megnyugtatni mert képes jó sokáig tekeregni és sírni mielőtt visszaalszik. Nem tart örökké ez sem, ezzel nyugtatom magam mikor hulla fáradtan próbálok enyhíteni a kínjain. De hát szüksége van rám nem is tudnám magára hagyni, természetes, hogy vigasztalom napközben is amikor sír. Sosem hagyom hogy azt érezze, hogy nem érdekel. Persze van, hogy a nagyok mellől nehezebben szabadulok vagy még befejezem a mosogatást, teregetést és csak utána sietek hozzá de mindig időben érek oda és ezért olyan hálás. Van, hogy csak simogatni kell egy kicsit, van úgy, hogy Koriék rohannak oda hozzá beszélgetni és attól is megnyugszik ha éppen nem éhségében zokog. De felveszem ha nagyon sír sosem várom meg, hogy majd abba hagyja és álomba bömböli magát és sétálok vele ha az jó neki mert szilárd meggyőződésem - és ebből nem engedek - , hogy ez ilyen idős korban nem elkényeztetés. Örülök, hogy vágyik a közelségemre, hogy hív és én mehetek hiszen egyszer úgyis el kell engednem nagy és önálló lesz de ennek a szoros köteléknek és biztos háttérnek meg kell lennie ahhoz, hogy bizalommal és magabiztosan induljon a nagyvilágba. Legalábbis én így gondolom...

Szabadság, szerelem

Kell néha egy kis szünet és olyan jó férjem van aki enged és ő addig vállalja a 3 gyerek felügyeletét (sőt játszik velük, fürdeti és altatja őket) amíg elszaladok egy kicsit "kikapcsolni". Nem könnyű feladat vigyázni rájuk még nekem sem pedig én minden időmet velük töltöm. Még senki nem vállalná egyszerre a hármat még egy órácskára sem úgyhogy egyedül megyek amíg Nimród akkora nem lesz, hogy nincs veszélyben a szülei nélkül - utána viszem Bercit is. Na nem nagy program ez ma sem mentem messzire csak vettem 3 pólót a közeli boltban (amibe beleférek így szoptatós anyaként) aztán Nimródnak pár kis ruhát (a soroksári Dédi "ajándékából") és tulajdonképpen ennyi mert többre nem is jutott időm siettem haza a családomhoz. Kell ez a kis szabadság egy kicsit több is jólesne de azt már férjemmel tölteném, csavarognánk, moziba mennénk, vagy csak örülnénk, hogy kettesben vagyunk mint nem is olyan régen amikor még csak álmodoztunk a gyerekekről.
Most nyáron Keszthelyre szöktünk csak ketten - igaz Nimród is velünk volt már akkor - de Korit és Simit a nagyszülőkre tudtuk hagyni egy napra Csopakon (megjegyzem nagyon jó dolguk volt nekik is). Remélem idén nyáron is végig autózhatunk a Balaton északi partján - mert az olyan romantikus - és talán meg is pihenhetünk valahol. Imádjuk a gyerekeinket de kell nekünk ez a kis szabadság...és a szerelem is...

Kire hasonlít?

Mikor Nimród még olyan egészen aprócska volt, hogy a pocakomban lakott Bercivel sokszor találgattunk, hogy kire fog hasonlítani. Annyira izgalmas dolog ez, elképzelni azt az emberkét aki hónapokig növekszik odabent, hogy vajon milyen lesz amikor előbújik és utána is ahogy telik az idő. Első babánál nem tudhatod mit hoz ki a génkeveredés, de általában az apára hasonlítanak (a tudomány szerint: "hogy elhiggye, hogy az övé"). Korinál tehát fogalmunk sem volt, csak izgalommal vártuk és el sem tudtuk képzelni milyen lesz amikor megpillantjuk a kettőnk gyermekét. Aztán gyönyörű volt és én nagyon boldog voltam, hogy Bercire hasonlít (mert őt is gyönyörűnek látom) és már alig vártam, hogy újabb babánk szülessen aki szintén hasonlítani fog valakire. Mikor meg tudtuk, hogy második gyerekünk fiú lesz Berci biztosan állította, hogy ő egy kis Indián lesz aki Zolikára (az én nagypapámra) fog hasonlítani. És így is lett, Simonka mindenki szerint a dédapjára hasonlít valaki szerint rám is nagyon (szerintem főleg a kesze-kusza kis szemöldöke, magamat nehezen látom meg benne). Nimródnál sem volt kevésbé izgalmas a várakozás főleg, hogy már volt lányunk is fiúnk is, vajon ő kire fog hasonlítani? Bercinek megint igaza lett, végig azt mondta: "Olyan lesz mint én!". Tényleg legjobban rá hasonlít és Kori babaképeire de látom benne a 6 hetes Simikét is főleg a férfias hajformában és a kíváncsi kukucskáló tekintetében. Persze a részletek csak nekünk fontosak a lényeg, hogy szépek és egészségesek de mégis csodálatos hogy nap mint nap felfedezhetjük bennük magunkat és őseinket.

Összenőttek

Kori egyre többet sírja el magát. Sokkal érzékenyebben és panaszosabban mint eddig. Akkor is amikor rászólunk és "neveljük" és akkor is amikor Simi gyakorolja rajta az erejét. Sajnos vagy nem sajnos Simi rájött, hogy tud fájdalmat okozni a nővérének. Sokat kapott Koritól eléggé el volt nyomva és vártuk már, hogy kicsit megvédje magát de most nagyon úgy tűnik, hogy tetszik neki ahogy Kori sírva és lelkileg összetörve reagál a támadásaira. Összenőttek. Sokat játszanak együtt és úgy tűnik méltó "ellenfelei" egymásnak. Én mindig kérem, hogy szeressék egymást és legyenek óvatosabbak és semmiképpen ne verekedjenek de általában minden vadulásnak sírás a vége. Kori már jól tudja mit érzek ilyenkor mert sokat mondtam neki és mikor lecsillapodnak és rájuk nézek meg is kérdezi : "Anya, most fáj a szivecskéd? Amikor bántjuk egymást Simivel?". Tényleg fáj mert egyébként tudom, hogy elválaszthatatlanok de hát testvérek és ennek ellenére jó testvérek. Nimródot még sosem bántották úgy igazán (még szép!) de akkor is jó tudni, hogy őt is szeretik és felfogják, hogy vigyázni kell rá - megjegyzem a készültségem állandó mert azért nem szívesen hagyom őket magukra még addig sem amíg teregetek.

A délutáni alvások a kezdetek óta rendben vannak. Korinak sokáig tart amig elalszik, sokszor mellé is kell feküdni de nem bánom mert eddig mindig sikerült mind a hármat egyszerre altatni (legalább 1 óráig). Ez biztos rajtam múlik, hogy elég határozott vagyok-e de ebből tényleg nem engedek kell az a kis pihenő a nap közepén, hogy aztán bírjuk estig.
Most végre itt a hétvége nagyon vártam már, hogy együtt legyen a család és úgy örülök, hogy Berci is itthon lesz velünk.
Jó lenne ha melegebb lenne és sütne a nap és akkor végre kivihetnénk a mi kis Nimródunkat "vadászni"...

Kötődés

Megünnepeltük Kori névnapját. Nagyon vágyott egy elefánt családra de amikor belekukkantott az ajándékzacskóba és megtalálta a mesekönyvet (A sün akit meg lehetett simogatni) már nem is keresett játékot benne annyira elvarázsolta az állat rajzokkal illusztrált könyv. Azonnal olvasni kellett belőle és miután meghallgatott jó néhány mesét csak utána szóltunk neki, hogy kutassa át jobban a csomagot (és akkor megtalálta az elefántokat is). Nagyon örült az állatoknak és a könyvnek is, tegnap óta egyfolytában ezeket a meséket akarja hallgatni Bercitől, tőlem és a Dédimamától is - aki ma jött játszani velük. Szereti a könyveket, sokszor mesél Siminek és magának is úgy, hogy közben nézegeti a képeket és nagyon szereti a műanyag kis állatokat is, mindig szorongat egyet a kezében és ezt Simi is eltanulta tőle. Kori viszont nem babázik. Nagy ritkán előkerül a baba a játékos dobozból de általában én erőltetem, hogy játszunk egy kicsit vele etessük, itassuk, öltöztessük - de nélkülem soha. (Talán túl korán nyílt rá lehetősége, hogy babázzon egy igazi kicsivel hiszen alig múlt egy éves amikor Simonka megérkezett hozzánk.) Nem bánom, egyébként az unokatestvére aki a legjobb barátnője is, Viola sem babázós viszont ő is nagy állatrajongó. Örülök, hogy Korinak vannak kedvencei mert ezekhez az állatkákhoz nagyon kötődik, viszi őket mindenhova (hol egyiket hol másikat), részt kell venniük a mindennapi teendőkben, nézik ahogy eszik, viszi őket fürödni, együtt alszanak úgyhogy nem ereszti őket.

Simike egy darab kutyát szorongat a kezében hetek óta. Viszi a játszóra, sétálni, aludni, fürödni, mindenhova de csak ezt az egyet. Ezenkívül neki nincsenek kedvencei, nagyon hűséges ehhez az egy kis állathoz. Egyes emberekhez is nagyon szorosan kötődik. Valahányszor megszólal a kapucsengő Simi felkapja a fejét, felcsillan a szeme és kirohan az előszobába, hogy "Pa-Pa" vagy "Ma-Ma". És amikor közlöm vele, hogy most nem ők jöttek akkor nagyon elszomorodik, sőt ha más valaki jön be akkor még be is húzza a kis illatos nyakacskáját és legörbíti a száját. Sokkal nehezebben fogadja el a változást mint Kori, nehezebben és lassabban oldódik egy társaságban mint nővére és talán emiatt ragaszkodóbb is. Nagypapával is nagyon szoros kapcsolatban vannak bár őt mostanában csak hétvégén látja és ma a kezdeti ijedtség után a Dédimamához is oda bújt és magyarázott neki.
Örülök, hogy ilyen sok ember vesz minket körül akiket szeretnek a gyerekek és elfogadják őket. A család a legnagyobb kincs és egy összetartó család hatalmas ajándék...

Édes kicsi Nimród még 4 hetesen is a köldökcsonkjához kötődik. Sehogy sem akar leesni az a kis kötelék ami a velem való összeköttetésnek egy pici maradványa. Remélem hamar megválik tőle mert most már kezd egyre több gond lenni vele és félek is, hogy nem lesz szép nyoma az amúgy most tökéletesen gyönyörű és szabályos kis pocakján.

Most éppen Berci sétál a kis királyfival, bizony megköveteli így estefelé, hogy csak vele foglalkozzunk, csak őt szeretgessük és amikor elpilled és apa megpróbálja őt letenni akkor hirtelen összerezzen, felriad és szemrehányóan néz. Olyan jó neki, hogy két testvére is van és hogy ennyien szeretik és figyelnek rá. Mindig velünk szeretne lenni amikor ébren van, nem tűri ha kimarad bármiből is, akár vacsorázunk vagy játszunk mindig a közelünkben akar lenni. És mi is azt szeretjük ha a közelünkben van...

24 óra

Szerettem ezt a sorozatot (a 24 órát) mert nagyon izgalmas volt legalábbis az első pár évad. Egy évad 24 rész, egyetlen nap történései órákra lebontva. A főhős szövetségi ügynök egy szuper hős mindent túlél (de mindezt természetfeletti tulajdonságok nélkül) és mindig rohan valahova hogy elhárítsa az aktuális veszélyt és megoldja a problémákat. Na körülbelül így érzem magam, 24 órás szolgálatot teljesítek, mindig rohanok valahova, állandóan veszélyt hárítok el és mindent meg kell oldanom úgy, hogy lehetőleg mindenkinek jó legyen . De hát ez lehetetlen, Jack Bauernek is az lenne persze ő nem is egy anya és feleség 3 gyerekkel...

Simikém még mindig szorongó napokat él meg, ahogy jön hozzánk valaki aki nem a Nagymama rögtön legörbül a szája és belém kapaszkodik. Bár ma egészen bátort volt, Veronka unokahúgomat pár perc sírás után megszokta miután bemutathatta neki, hogyan kell a szekrényben elbújni majd abból előkerülni - édes.
Kori ugyanolyan elszántsággal rohamoz és tesztel: " Anya figyelsz rám?" - képes addig kérdezni amig tényleg oda nem figyelek , de úgy igazán! Ők ketten egészen szépen elfoglalják egymást amikor tényleg reménytelennek ítélik a helyzetet, hogy valaha ráérek oda ülni melléjük. Ma délután feküdtek egymás mellett a földön egy jó nagy párnán, Kori olvasott Siminek aki nagyon figyelt és próbálta megérteni a szövevényes történetet. Simi sokszor visszaüt amikor nézeteltérés van közöttük úgyhogy Kori sincs mostmár biztonságban, Nimródnak pedig az orrát próbálja lecsippenteni amikor éppen nem figyelek oda - veszélyes!
Nimród aki elmúlt négy hetes (és még mindig nem vált meg a mumifikálódott köldökcsonkjától) egyre türelmesebb és nagyon kedvesen elnézelődik a hordozkában hogyha a testvérei táncolnak, ugrándoznak, vadulnak körülötte (egyedül persze nem szeret). Kicsi királyfink 4920 gramm volt az utolsó mérésnél a doktor néni hétfőn meg is állapította, hogy szép nagy fiú és biztos nagyon jó teje van anyának. Nimród szépen eszik napközben, gyakran éjjel is de most éjszaka először aludt egyben 5 órát (ez az első ilyen hőstette)!
Ez most tényleg 24 órás szolgálat és valószínűleg az is marad még jó pár évig...és még azután is...