Az én kis drágáim

Hamarosan indulnak a teljesen megszokott hétköznapok (Nimród négy hetes lesz, ki lehet vinni sétálni, nemsokára véget ér ez a varázslatos, bensőséges érzés, hogy újszülött van a háznál). Már az is olyan furcsa volt amikor Korit elvittem csizmát venni (azóta is büszkén mutogatja, hogy azt ketten vettük a boltba), de megint egy hete nem voltam sehol jövő héttől viszont újra indul a napi sétás, játszóteres program. Bár vágyom már rá, hogy kimozduljak de azért nagyon jó volt ez a 3 hét csak itthon, a mi kis szigetünkön. Kicsit elmúlás érzésem van utoljára nagy pocakkal jártuk Budakeszit a gyerekekkel (megjegyzem rettenetesen nehezemre esett már a végén és nem is vágyom vissza az utolsó heteket) de most valahogy furcsa lesz ennyivel elindulni és vinni őket, mind a hármat és már Nimródnak is "kint a helye" úgy értem nem tarthatom már mindig itthon csak magam mellett...

Legkisebb királyfink is olyan gyorsan nő, most még lapul a kis ágyában mint egy madárfióka és nagyon várja, hogy megtaláljuk annyira ránk van még utalva, de maholnap kimászik a rácsos ágyból mint a kis Simi "szökevény" amikor nem akar aludni...
Annyira szeretem ezt a kis Nimród babát szoptatni, gondozni, cserélni a pelenkáját és olyan sok örömet hozott az életembe már most is csak azzal, hogy hozzám bújik, hogy megnyugtatja a szívverésem és a közelségem, hogy nézelődik mókuska szemivel és forgatja az anyatejtől pöttyös bébihajas kis fejecskéjét és csupán csak a létezésével is... Napról napra gyarapszik, fejlődik, nyílik az értelme és egyszer csak akkora lesz, mint Kori aki már szinte mindent egyedül csinál vagy Simi aki már lelóg Berci karjáról mikor ringatja (de ő mégis szeret odabújni és összekucorodni mint egy kis csecsemő).
Úgyhogy nem várok semmit, a tavaszt sem, a nyarat sem mert a várakozással csak eltékozolnám ezeknek a napoknak az örömeit. Mert sosem lesznek már ekkorák...és most nem kéne szomorkodnom...

Nagyon édesek

Jó ez így, hogy vannak jobb napok (nem csak nehezek) amikor a gyerekek is nyugodtabbak és szót értünk, nem vagyok túl fáradt és észre veszem, hogy mennyire édesek és milyen sok dolog miatt lehet szeretni őket.
Kori sokszor mesél Nimródnak, oda ül a mózeskosár mellé és hosszú mondandójával teljesen leköti kisöccse figyelmét. Nimród tényleg figyel és nagyon hálás közönség és amikor megdicsérem Korit, hogy milyen szépen mesél a kisöcsinek azt mondja: "Anya ezeket a fejemből olvasom. ".
Édes Korinkám Simike fejlődésével is foglalkozik próbálja belőle előhalászni az ismert és még ki nem mondott szavakat és Simi mondja utána amit kell (van amiből csak az első szótagot de van amit csak a saját nyelvén hajlandó - az igen most egy fejbólintás és egy "O" hangzó). Tündériek mikor nem nyúzzák egymást! Édesen fürdetik a mostani kedvenc állataikat, Simi a kutyust, Kori a kis lovat. Mindenhova kedvenceikkel mennek szinte egész nap a kezükben tartják a kisállataikat úgyhogy megy a jajveszékelés mikor beesik valahova vagy ott felejtik valahol a lakásban és éppen nem találják.
Simike nagyon szeretetteljes Nimróddal (sokszor simogatja és betakargatja amikor alszik). Biztos vagyok benne, hogy nagyon jól meglesznek amíg Kori oviban lesz majd szeptembertől. Simiben rengeteg szeretet és gyengédség van (persze a sok férfias vadulás mellett) Nimród pedig fel fog nézni rá és fiús csínytevésekkel fogják majd tarkítani az amúgy is színes hétköznapjainkat. Azért Kori nagyon fog hiányozni ebből a képből - Siminek különösen - de tudom, hogy neki nagyon jó lesz ott és a javára fog válni ez a változás.
Most éppen az ágyukban beszélgetnek, Kori kérdez és magyaráz, Simi pedig a saját kis nyelvén egész hosszú mondatokban válaszol. Tegnap este pontban 8-kor sikerült betenni őket az ágyukba (ma 8.20-kor) így mindenkinek nyugodtabb az estéje mert így nem nyúlik olyan későre az esti program (fürdés, vacsora, játék, mese) és Bercivel is van egy kis időnk a két etetés között na és ami a legfontosabb, hogy csend van viszonylag korán... kincset érő csend...

"Mert nem jó az embernek egyedül..."

Mikor Simivel voltam várandós Kori még nem volt egy éves, nem is járt még, cipeltem mindenhova, nagy pocakkal pakoltam a hintába, tettem fel a csúszdára de már akkor bíztattak az emberek, hogy: "Csak az első év lesz nehéz aztán összenőnek!". Aztán megszületett Simi, az újszülött a babakocsiban, Korinka éppen, hogy totyogós lett na akkor már szörnyülködtek, és így mondták: "Csak az első pár év lesz nehéz!". De amikor Nimróddal lettem terhes és megint nagy pocakkal vonszoltam a 18 hónapos Simit és csitítottam a dackorszak közepén tomboló két és fél éves Korit akkor már nem nagyon akartak semmi jóval bíztatni: "Hú, ez nagyon nehéz lesz!" (minden "csak" nélkül). Nem csinálnám másképp még így sem, hogy az emberek őrültnek néznek minket, mert én tudom hogy miért alakult így, hogy ennyien és ilyen sűrűn: mert mindig is nagy családról és sok gyerekről álmodoztam és mert jókor és jó helyen találkoztam Bercivel (akiről most nem írok hosszú dícsérő sorokat mert csak zavarba jönne) de aki szintén ilyen álmodozó mint én és ő is erre vágyott...
Igaz, hogy most nem tudok rájuk annyi figyelmet és türelmet szentelni amennyit szeretnék de majd valahogy megpróbálok és azért mindent meg fogok tenni, hogy biztos érzelmi és családi háttér legyen mögöttük, hogy mindig számíthassanak egymásra, hogy egymást nagyon szeressék és ők is vágyjanak majd nagy családra, hogy jó sok unokával örvendeztessenek meg minket - a szüleiket - öregkorunkra.
"Mert nem jó az embernek egyedül..."

"Majd belejöttök!"

"Majd belejöttök!" - mondta anyósom és letette a telefont. Majd szerencsére munka után eljött hozzánk, hogy kicsit megmentse a helyzetet. Nagyon hiányzott az a bizonyos reggeli levegőztetés - a gyerekeknek és nekem is - ami eddig minden nap volt amióta megérkezett Nimród, de ma sajnos senki nem tudta vállalni. Az a bő egy óra amig nincsenek itthon nagyon feltölt, szépen nyugodtan rendet tudok rakni még egy etetés is belefér és szűk 10 perc magamra is jut és utána türelemmel tudok velük foglalkozni mert rend van körülöttünk és ők is kitombolhatták magukat. De ez ma elmaradt pedig szép idő volt (Nimródot kitettem 10 percre a teraszra de akkor Kori kezdett el sírni - mondván nem jó neki kint - a kis érzékeny).
Na de most este sétáltak a Nagymamával és ez is megteszi mert tényleg ma szinte csak egyszerre üvöltöttek de nagyon! Engem ez nagyon zavar, sajnálom őket és ideges is vagyok, hogy nem tudom kizárni és azonnal megoldani mindenki problámáját de azért megpróbálom hol eréjesebben (mondjuk kiabálok egyet) hol szelídebb eszközökkel (mondjuk nem kiabálok). Egyik sem elég hatásos sajnos amikor mondjuk szoptatok és jön Kori, hogy pisilnie kell de csak velem hajlandó, közben Simi is el kezd rángatni hogy menjek vele és zokog mert nem találja a "vau-vau" -ját (egy műanyag fekete bernáthegyi), Nimród pedig éppen fuldoklik a tejtől mert nem tudok rá sem eléggé figyelni. De én hiszek a Nagymamának. Majd belejövünk...

Ajjaj...

Simi és Nimród nem tud várni azonnal követelik amit akarnak, Kori tud várni még fél 12-kor is pizsamában flangál. A konyha romokban hever, a gyerek szoba szintúgy a nagyszobát már meg sem említem a száradó, a már száraz és a teregetésre váró hatalmas ruhakupaccal. Én meg itt írogatok de hát valahogy ki kell kapcsolódni egy kicsit. A terv a következő: Nimródot megszoptatom aztán kiteszem az erkélyre 10 percre (életében először!) addig mindent elrendezek, a szobát, a konyhát, a ruhákat, Simi lelkét és megnézem Kori műsorszámát ahogy lelépteti a kislovat a létra fokain. Mindenre lesz időm mert szuper képességű anya vagyok (legalábbis ezzel áltatom magam). De képet most nem mellékelnék...

Simi vadul, Kori vadul, Nimród rajong

Simikét ma nagyon hisztis állapotban kaptam vissza. Valószínű zokon vette, hogy tegnap Berci a délutáni alvás után ott hagyta őket a Nagymamákénál. Nem mintha nem szeretne ott lenni de azért mégis csak éreztetnie kell, hogy nincs ez rendben, hogy mi itt hárman ők meg ott ketten (illetve négyen a nagyszülőkkel). Dehát nekünk is kell egy kis "pause", hogy ne rettegjünk éjjel, hogy na melyik fog fel sírni és ne kelljen kipattanni legalább egy héten egyszer 9-nél előbb az ágyból (mert Nimródhoz nem kell ugrani ő kéznél van). Kori is "tüntetett" egy kicsit de vele meg lehetett beszélni a dolgot, Siminek viszont minden konfliktust rendező próbálkozásomra oltári nagy üvöltés és hiszti roham volt a válasza (de én azért kitartóan próbálkoztam mert láttam, hogy nagy a baj). A délutáni alvás segített: mindenki egyszerre 2-től fél 4-ig úgy aludt mint a tej.
Most éppen Nimród "lakatlan" ágya alatt tanyáznak, kinevezték barlangnak (amit Kori elmondása szerint vadállatok laknak - Simi az oroszlán fiú, Kori az oroszlán lány - természetesen élethűen üvöltenek is hozzá).
Bercinek tegnap este végre volt ideje teljes erővel a legkisebb királyfira koncentrálnia, és boldogan meg is állapította, hogy : "Van egy rajongóm!". Valóban, Nimród le sem vette a szemét róla legalább 1 órán keresztül amig a kezében tartotta és ringatta és az első személynek szóló mosoly is a büszke apáé lett. Örülök nagyon, szeretném ha legalább olyan szoros kötődés lenne kettőjük között mint a másik két Nagy gyerekkel is van.

Nem csak eszik és alszik...

...hanem nézelődik, figyel , hallgat, les, és azért sír is (ha valami nem tetszik neki vagy éppen éhes). Nimród 3 hetes (illetve csak holnap tölti be, hiszen hétfőn született). Nagyon hosszú, szép, formás baba a 62-es ruhákból már igen csak kikandikál a lába. Betegségnek semmi nyoma (reggel óta - akkor szívtam egyszer az orrát) és kettesben vagyunk itthon úgyhogy még többet akar kézben lenni mint szokott. Megengedem neki ezt a luxust hiszen a másik kettőt is sokat fogtam, miért járna neki kevesebb. Hiába harmadik gyerek igyekszem vele is annyit foglalkozni mint a nagyobbakkal annak idején ("anya és baba egymásra hangolódásának napjai amikor a baba megtanul bízni az anyukában mert tudja, hogy az reagál a jelzéseire mikor hívja"). Nagy kihívás hiszen a másik kettőt is ugyanazzal a figyelemmel kell illetni mint eddig hogy ne érezzék, hogy amióta Nimród van ők kevesebbet kapnak. Ez szépen hangzik de hát attól még érzik és látják de majd csak hozzájuk nő és akkor 3 kis muskétásom lesz az egyenlőre még szorosan összenőtt és szétválaszthatatlan Kori-Simi páros helyett.

Az éjszaka még mindig elég zaklatott hiába a sok jó tanács és a belső késztetés egyenlőre semmi nem elég ahhoz, hogy kirakjam a kis Nimródot az ágyunkból. Nem tudom megvárni, hogy nagy szenvedés árán elaludjon a saját ágyában (nagyon fáradt és kimerült vagyok egy lelki hadakozáshoz) inkább én "szenvedek", szoptatom és kelek hozzá éjjel akár hányszor csak kell. Biztos meg fog oldódni hiszen Simi is egyedül alszik 3 hónapos kora óta pedig vele is együtt kezdtük annak idején és majdnem ugyanígy. De azt sem bántam meg...