Gondolatok az ötödikről

Folyton mélázom miért lesz jó ilyen rengeteg fiú a családunkban.
Ha megnőnek az nagyon romantikus lesz ennyi nagy fiúval egy fiatal anyuka. Na és Berci is nagyon jól bír velük.
Én nem tartom magam valami fiús anyukának, nem vagyok túl sportos, fiús nem voltak fiú barátaim, haverjaim - most majd megtanulom és megértem a férfi lélek rejtelmeit.
Azt tudom, hogy jó lesz de nagyon nehéz elképzelni.
Irtó viccesek azt tudom, nagyon jó a humoruk azt tudom, sokkal könnyebb őket felöltöztetni - mint azt az egyetlen lányt aki van - ezt is tudom és sokkal bújósabbak mint a nővérük azt is tudom.
Viszont az az egy lány olyan gyönyörű és rengeteget segít és táncol meg öltözködik, meg csacsog és úgy várja a kistestvért ahogy a fiúk nem tudják. Szóval lány nélkül nagyon üres lenne az életünk.
Így viszont teljes és szép (vagy ki tudja hogy mennyi fiút vagy lányt rendelt még nekünk az ég...).

Azt álmodtam, hogy nincs neve Pocakbabának pedig már megszületett -teljes volt a pánik.
Egyik fiú név sem tetszik, Nimródnál is nagyon szenvedtünk, hogy legyen neve aztán Boldi nevéért vért izzadtunk és most itt ez a kicsi fiú az ő Nagy vezetéknevével és olyat kéne találni ami megy ahhoz is és a testvéreihez is. Nem tudok elképzelni olyat ami nagyon népszerű, amiből sok van a játszón, az oviban mindenhol, inkább a ritkábban gondolkodtunk mindig.
Én már találtam egyet ami talán jó lenne de Berci hallani sem akar róla én viszont Berci ötleteit nem tudom elképzelni.
Úgyhogy még alszunk rá néhány hetet amíg eldöntjük.

Sokat mocorog, főleg lent érzem, a hasam mintha már 30 hetes lennék és ennyiszer még egyik babával sem hánytam bár nem vagyok állandóan rosszul mégis váratlanul elönt a rossz érzés (mint csúcsforgalomban két zöld között vagy a játszótéren vagy egy nagyon finom reggeli után -de kár volt érte...).

Egyik gyerek között sem volt ennyi a korkülönbség, először 13 aztán 21 aztán 18 most meg 28 hónap lesz a legkisebbek között.
Izgalmas és kicsit félelmetes is, hogy hogyan lesz a szülés: Boldi császáros baba volt, nem tudom most minden rendben lesz e, hiszen legutóbb elég rosszul indult a dolog.

Ismeretlenek gratulálnak az utcán, a boltban és szóba elegyednek, kérdezgetnek - válaszolok.
Drukkolnak, kedvesek.

Így bandukolunk a 20 hét környékén és izgulunk, hogy lesz e mindenünk ami a picinek és a többieknek kell, hogy Berci bírja e egyedül az igát és még sok mindenért amiért minden bizonnyal nem kéne - de hát mi már csak ilyenek vagyunk ebben a bizonytalansággal teli világban.

"Dolgozz és imádkozz! " - idézte ma prédikációjában Imre atya.

Igyekszünk.