Megmérettetés és valahol megfelelni akarás - nekem.
Szóval előtte nagyon ideges vagyok, kiabálok, kapkodok, sietek, hogy minden időre készen legyen, és miután betoppan az első vendég leesik a teher és elindul a buli.
Na akkor már jó.
Berci szombaton reggel lelépett fotózni és csak délután 5-kor jött haza. Így négy gyerekkel elég nehéz volt a készülődés, szerencsére itt volt a testvérem Előd aki vagy a gyerekeket foglalta le vagy pakolászott de segített és támogatott mindenben. Azért nem egyszerű készülni a férjem nélkül egy kb. 20 fős zsúrra.
Pont négyre minden készen volt.
Meg is érkeztek sorban: Zoé az apukájával, Anitáék két gyerekkel (Virág, Ágó), sógornőmék három gyerekkel (Sebi, Peti, Samu), Lauráék két gyerekkel (Kinga, Albert).
Meg telt a lakás és Berci is betoppant úgyhogy amint nálunk már megszokott nagyon nagy zsúr volt, ugráló, vaduló, táncoló, vidám gyerekekkel és aranyos szüleikkel.
Tényleg jó volt, most sem hétig tartott hanem legalább kilencig, szeretnek nálunk még másnap is köszönetet kaptunk, hogy mennyire jó volt minden.
Örülök, szerintem is jó volt, iszogattunk, eszegettünk, beszélgettünk.
És nagyon sokat nevettünk mert a gyerekek nagyon édesek voltak ezekben a játékokban, táncokban.
Anita megint segített a gyerekjátékokban (szobor tánc, konyharuha tánc) és volt rajzolás is amit szintén nagyon élveztek a kicsik.
Boldi délután öttől éjfélig aludt a hálószobában, nagyon hálás volt ez így.
Simike kapott Verdás labdát, kisautót, dobálós játékot, de a legnagyobb öröm a Pókemberes óriástakaró volt ami alá többször bebújt az ünneplő tömeg.
Örülök, hogy örültek és köszönjük, hogy eljöttek.
Kingával csónakos randi.
Boldogság.
Tömeg a játszó szobában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése