A nagy Nagy család

A nagy Nagy család
A nagy Nagy család

2010. április 25., vasárnap

Kalandos hétvége

Régen volt ennyire eseménydús hétvégénk. Olyan jó, hogy már Nimród is elég nagy ahhoz, hogy egész napos programra induljunk és én sem vagyok már annyira fáradt, hogy ne bírnám. Bár a szombat egészen másképp alakult ahogy terveztük de legalább nem volt unalmas...

Szombaton reggel azon gondolkodtunk hova induljunk. A Repülőtér Emlékpark mellett döntöttünk, már régóta terveztem, hogy jó lenne elmenni oda. Igazi nagy családos mintára a tervezett 10 óra helyett fél 12 körül értünk ki a Ferihegyi repülőtér melletti rétre de nem volt baj 3 napi hideg élelemmel és egy karton vízzel indultunk el ahogy anyukámtól tanultam. A történet folytatását nézve nagyon jól tettem....
El voltunk varászolva a gépektől, Kori nagyon szeretett volna másik országba utazni a kiállított gépek valamelyikével de lassacskán megértette, hogy ezek nem azért vannak ott. Még engem is elvarázsolt a pár száz méterre felszálló repülők látványa és álmodoztam is a magaslesen ahogy néztem a magasba emelkedő óriás madarakat, hogy milyen lenne ha Bercivel csak úgy elrepülnénk a tengerhez. Kértem is, hogy születésnapomra lepjen meg egy jeggyel ami jövő nyárra szól. Elég nekem ha Split-ig megyünk meg vissza csak menjünk! Ez persze nem olyan egyszerű de terveim szerint a 2011-es nyár lesz sok év után az első, hogy nem leszek terhes és már szoptatós anya sem.
Álmodoztam. Mint oly sokszor teszem. Csak úgy elkapott a hév ahogy ott jöttek mentek felettünk a gépek...Még sosem voltunk együtt külföldön és repülőn is csak kétszer ültem több mint 10 éve. De az is lehet, hogy még sokáig várnom kell az ilyesfajta álmok beteljesítésére hiszen most elsősorban szülők vagyunk nagy hitellel és felelőséggel úgyhogy nem ez az első amire költhetünk...de álmodozni jó.








Aztán mikor eleget néztük a gépeket és mindenre felmásztunk és mindent kipróbltunk, hulla fáradtan elindultunk haza felé. Legalábbis azt hittük. Ahogy ráforultunk az M0-ra, beszorultunk egy baleset miatt és csaknem egy óra hosszat álltunk a kamionok között. Nagyon nyomasztó volt, hogy semerre nem tudtunk elmenni de a gyerekek nagyon jól viselték. Ettek-ittak felidézték a Repülőteres élményeket és játszottak a kis játék repülőkkel amiket Bercitől kaptak az ajándékboltban. Nimródot megszoptattam (áldott anyatej!) neki csak nagyon melege volt emiatt mérgelődött.
Nagy nehezen bejutottunk a városba, már majdnem a Moszkva térnél voltunk amikor beleszaladtunk a biciklis felvonulásba. Nem számítottunk rá, elfelejtettük. Mindenhol lezárva, semerre nem tudtunk menni. Már álltunk vagy fél órája amikor kiderült, hogy van egy egér út a Váron át. Kijutottunk, fél 5-re haza értünk, fáradtan, leizzadva, ebédre vágyva amikor olvasom a hírekben, hogy a budakeszi úton baleset történt. Nem is tudom, hogy elöttünk vagy utánunk de megúsztuk és csak ez számított. Kalandos nap volt...

Vasárnap lekéstük a misét. Pedig nagyon szerettem volna oda érni időben, de több minden miatt nem sikerült. A templom előtt elkanyarodtunk (miután már csak negyed óra volt a mise végéig) és a Margitsziget felé vettük az irányt. Gyönyörű idő volt, csodálatos fényekkel nagyon sajnáltam, hogy itthon maradt a fotó gép. Simi édesen szedegett a kis lábacskáit Berci mellett, Kori pedig izgatottan nézett körbe, hogy felfogja a sok mindent ami körülötte történik. Biciklisek, buszok, tavacska, halacska, békák, fák, bokrok, családok, futók, bringó hintók, kutyák, Duna és rengeteg impulzus. Jó, hogy nem lakunk a városban, mert ilyenkor látom, hogy ez a sok ember és nyüzsgés mennyire elkápráztatja. Itt Keszin nyugalom van. Ezért is olyan nagy esemény minden ilyen program.

Elsétáltunk a szigeten található kis Állatkerthez ahova be lehetett menni és pónilovagolni lehetett 400 forintért. Kori teljesen lázba jött, azelőtt nem fizettük be ilyesmire de most annyira szerette volna, hogy Berci engedett. Kiállták a sort, mi addig Simivel kacsákat és gólyákat nézegettünk és amikor Kori következett akkor boldogan ragyogó arccal kiabált az állatkerten át, hogy: "Anya Anya látod? Lovagolok!" - persze, hogy láttam csak kicsit távolabb voltam tőlük de végig figyeltem ahogy széles mosollyal üldögél a kis lovon. Meg is hatódtam, hogy ilyen boldog ennyire nagy öröm ez neki. Még perecet is vettünk mert az hozzá tartozik a Margitszigetes programhoz. Berci jó apa. Nem vesz meg mindent, nem kényeztet de tudja mit adhatunk meg nekik, hol a határ és addig enged. Gondoskodik rólunk, foglalkozik a gyerekekkel, segít nekem és előteremt nem tudom hogyan mert rengeteg a hitelünk és még gyűjteni is kéne. De ennyi kell nekünk és a gyerekeknek ha nem is minden hétvégén de néha amikor jól esik.
És most nagyon jól esett. Jó, hogy itt a nyár!

1 megjegyzés:

  1. Mi is ott voltunk vasárnap :):) kár, hogy nem futottunk össze... na majd legközelebb :)

    VálaszTörlés