Simi ma eufórikus állapotba került. Délelőtt a Dédi mamától aki jó kedvvel megérkezett 11 körül és levitte őket a játszótérre majd délután a Nagymamától aki szintén vidámságot és szeretetet hozott a lakásunkba. Simi ölel, bújik, oda rohan. Nagyon érzelmes, romantikus alkat.
Kori is nagyon örül az ilyen látogatásoknak bár ő szívesen durcáskodik csak, hogy fokozza a hangulatot. Nem baj, megszoktuk, hogy vele türelmesen kell bánni és ész érvekkel meggyőzni. Mert nagyon okos és intelligens kislány, nagyon sokat tud és mindenre emlékszik, amit régen és csak egyszer hallott arra is.
De Kos. Nagy harcos. Okosan kell vele bánni, hogy ne romboljunk. Pedig ő is annyira szeret és ragaszkodik csak nehezebb természet mint Simi. Kori szívéhez hosszabb az út és rázósabb, de ha oda ér az ember akkor ott sok melegséget talál.
Sokat küzdünk nap mint nap, hogy egyen, hogy aludjon, hogy szépen kérjen ne parancsoljon, hogy ne kapjon rohamot ha fel kell venni a lábára egy melegebb papucsot, vagy a pólóra még egy pulóvert vagy csattot a hajába mert nem lát ki de a hajvágást nem akarja - és még sok mindenért. Berci jól bánik vele, jól kezeli ezeket a helyzeteket, megértik egymást pedig sokszor ő sem jó neki, csak engem akar. Nagyon Kos, nagyon első, Nagy(on) Kori és nagyon szeretnivaló...
Nimród ízlelgeti a hátról hasra fordulást. Elképesztő mutatványos, nagyon erős és kíváncsi természet úgy érzem sok dolgot hamarabb fog csinálni mint nagyobb testvérei. Ma mellettem feküdt amíg a nagyok a másik szobában a délutáni alvásukat nyomták. Nem volt szerencsém mert Nimródnak épp ekkorra esett a játszó ideje így csak bóbiskolni tudtam mellette de legalább láttam ahogy küzd. A hátán feküdt, lengette a jobb lábát, hátratekerte a fejét és azt láttam rajta, hogy nagyon várja hogy történjen valami. Jó sokáig el volt ezzel a kis mozgás gyakorlattal, aztán végül segítettem neki átlendülni és elégedetten nézelődött immár a hasán.
Nem is tudom talán öt hetes volt mikor el kezdett forogni a hasáról a hátára de most úgy tűnik nagyon megsértődik ha csak úgy hasra teszem. Belebújik a lepedőbe vagy pelusba ami a feje alatt van és ahelyett, hogy nézelődne, leteszi a buksiját és hamarosan sírni kezd. Nem lesz ez így jó, kell neki a torna úgyhogy kénytelen lesz megszeretni a hason nézelődést. Érdekes mert mikor a kezemben van és a térdemen pihen a pocakján akkor nagyon magasra emelkedik, azt szereti, de ha egyedül kell, azt nem.
Még mindig az utazás a kedvence. Haza jön apa és akkor indul a nagy séta. Nimród pihenteti a fejét Berci vállán és közben elégedetten kukucskál minden felé, mindent látni akar, felfogni. Nézelődik a nagy gomb szemeivel és ha észrevesz akkor nevet széles szájjal. Szívből, boldogan. Hálás minden szóért és tekintetért ami reá szegeződik.
Sokszor csak úgy teszek veszek, pakolok mellette és oda nézek és azt látom, hogy nevet rám. Mennyire szép ez. És milyen más mint az első babámmal volt. Akkor nekem kellett meghódítanom, boldoggá tennem, küzdöttem, hogy elégedett legyen az én kis elsőszülöttem. Most Nimród tesz meg mindent, hogy imádjuk őt. Pedig ha tudná, hogy semmit nem kéne tennie mert anélkül is nagyon szeretjük mindannyian.
De így még jobban, még soha véget nem érőbben.
Ha van ilyen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése