Rendhagyó hétfő, őrült kedd

Hétfőn hiába érkeztek haza Kori és Simi már fél egykor, mégis kettő volt mire Simi elaludt és fél négy mire Kori. Nekik még egy órával korábban volt asszem nekem is mert nehezen tartottam az időt. Olyannyira elcsúsztunk az alvással, hogy mindenki ötkor ébredt úgyhogy a játszótérre már nem jutottunk le. Így persze ment a vadulás itthon, de azért nevetés és tánc is volt. Nimród nagyon édesen nézelődik már nem mindig unatkozik az ágyában mert feltettem neki egy lógós nézegetnivalót és az egész sokáig lefoglalja. Aztán persze sír ha elfárad és engem akar vagy éppen valamelyik tesókája "simogatja" az arcát, aztán elégedetten szemlélődik a kezemben miután megmentem. Hihetetlen mennyire kiváncsi mindenre, Simi nem volt ilyen vagy legalábbis később kezdte, ő nagyon jól el volt sokáig egyedül is. Nimród Korira hasonlít ebben is, minden érdekli már most. Minden amit a kezemből nézhet.

Kedden pontban 8-kor keltek a nagyok (ami nekik még 7). Nimród kicsit később, kipihente az éjjeli műsort. Mert sajnos tekereg minden evés után, fáj a pocakja és nehezen alszik vissza éjszaka is. Próbáltam kihagyni etetést de annak nem örült, hiába iylen szép fejlett, igényli a törődést az éj leple alatt.

Majdnem 11 volt mire sikerült elindulni sétálni - még mindig ez az őrült átállás. Nagyon szeretem, hogy este még világos van, nekik is jobb lesz, hogy többet lehetünk kint de meglehetősen nehéz belerázódni még nekem is. Sajnos a játszón nem tudtunk sokáig maradni mert fél óra önfeledt homokozás után megérkezett egy nagy csapat óvodás 3 óvónéni kíséretében és megszállták a játszóteret. Össze-vissza rohangáltak, hangoskodtak csak kapkodtam a fejemet, Nimród meg persze felébredt mert nagyon nagy zsivalyt csaptak. Koriékat is kizökköentették a "süti" készítésből és Simi a várba akart menni a vadulás központjába. Miután próbáltam lebeszélni olyan hisztériás rohamot kapott hogy se kép se hang levetette magát a homokba és ömlött a könnye. Irtó hangosan üvöltött (pontosabban visított) erre Kori is rákezdett mert neki meg a cipője ment tele homokkal úgyhogy nagy látványosság lettünk. Néztem az egy gyerekes anyukákat milyen döbbenten figyelnek, csak úgy megjegyzem, hogy belém több empátia szorult, sosem kezdtem bámulni az ilyen helyzeteket, a gyereknek és az anyának is jobb ha lerendezhetik bámészkodók nélkül de hát nem mindenki gondolja így. Úgyhogy próbáltam Simit begyömöszölni a babakocsiba (áldott jó találmány ez a testvérkocsi!) röpke 5 percembe került mire lenyomtam és sikerült bekötnöm, Kori látva a helyzte súlyosságát szó nélkül vette a motorját és elindult mellettünk gyalog. Kifelé a játszóról persze sajnálkozó tekintetek és gondolom hasonló gondolatok "szegény anyuka hogy elrontotta ezt a gyereket", vagy "szegény gyerek milyen szörnyű" és még hasonlók. Tulajdonképpen ilyenkor nem is haragszom Simire bár nagyon rémes a hangja és ez a cirkusz de inkább sajnálom (jobban idegesítenek a bámészkodók). Csak olyan jó lenne ha senki nem nézne oda, nem érdekelné őket hanem felfognák hogy ilyen van az ő gyerekük is fog ilyet csinálni vagy még rosszabbat és kész. De ez a sajnálkozás igazán nem hiányzik.
Szépen haza sétáltam velük, Simi üvöltött és feszítette magát, Kori motorozott, Nimród aludt én meg felhívtam Krisztit hogy éppen rá és Borikára gondoltam és elmeséltem milyen szánalmas látvány vagyok ezzel a karavánnal.

Az ebéd sem egyszerű. Sokszor nagyon örülök, hogy Simi utánozza Korit. Sok minden jó dolgot megtanul tőle, hogy simogassa és puszilja Nimródot, vagy hogyan játszon az állatkákkal vagy hogyan rajzoljon, gyúrmázzon de az evés terén Kori sajnos negatív hatást gyakorol az öccsére. Simike eddig szépen ebédelt majdnem mindent megevett vagy legalább megkóstolta de mostanában el kezdte átvenni azt a nyavalygást és fumigálást amit a nővérkéje rendez. Úgyhogy ma levesen kívül nem ettek semmit pedig az van amit elvileg mindketten szeretnek.

Most meg alvás helyett tombolnak az ágyban. Szerencsére Nimródot ki lehet tenni az erkélyre szundikálni, ott nagyon jót alszik a madárcsicsergésre.
Na majd ha ő is beszáll ezek közé a gézengúzok közé akkor azt hiszem megnézhetem magam....

Mutatványok

SIMI: Rajzol egyfolytában, méghozzá legtöbbször Ká-t. Ami annyit jelent, hogy nagy vonalakat húz vagy köröket rajzol zsírkrétával és rá mutat, hogy "Ká", azaz Ká a kígyó a Dzsungel könyvéből. Minden hosszúkás, vékony, tekergő vagy egyenes vonal Ká, a fa rönk a mesekönyvben vagy a kábel a földön. A kritikát nem bírja elviselni, ha kijavítom, hogy az nem Ká hanem farönk vagy zsinór akkor dühösen üt egyet a kezével (inkább lendítés ami legtöbbször rajtam landol) vagy hisztériás rohamot kap ugyanezt Korival is ha ő javítja ki. Most már tudjuk, hogy azt kell mondani, hogy: "Nagyon ügyes vagy Simi, igen olyan mint Ká!" - és halkan hozzá tenni az igazságot de ha meghallja ez utóbbit is akkor nagyon dühös lesz. Anyukám is ilyen, - ő maga mondta - nem bírja a kritikát. Simi igazi Jámbor gyerek...

Kérdezem, hogy hogy hívják. Mutat magára és azt mondja "Koji"! Nagyon határozott, úgy néz ki szilárd meggyőződése vagy ki tudja, talán csak a bolondját járatja velünk de Simi azt állítja, hogy ő Koji. A tükörben is, ő Koji. Erről le kell beszélnem. Akármennyire is imádja a nővérét...

És minden "igen" az "U" lett. Már nem annyira "O" mint volt de ugyan az a fejbólintás jár hozzá. "Simi kérsz még kenyeret?" - Simi válaszol és bólint: "U".


KORI: Mórikázik. Azaz ha nagyon jól érzi magát vagy boldog a játszótéren, hogy valakivel bolondozhat akkor körbe körbe táncol, lépeget, magasra emelgeti a kezét és bolondos arcot vág. Annyira édes ilyenkor nevetek és összepuszilom hogy lehet ilyen vicces az én kislányom. Mert a humor nagyon fontos. És az én gyerekeimnek van humorérzéke és erre büszke vagyok. Valamit tőlem is örököltek. Nem mintha Bercinek nem lenne mert ő is irtó vicces de azt hiszem az ilyen őrültségeiket tőlem szedik. És ezt egyáltalán nem bánom...


NIMRÓD: Nagy, erős, okos, ügyes, jóképű. Úgy tud nevetni, hogy mindig könnybe lábad a szemem annyira szép olyankor (is). Olyan magasra kinyomja magát ha hasra teszem ahogy egyik gyerekem se tette még három hónaposan sem. De nem tart sokáig mert tegnap óta eldől és hasról hátra fordul egy pillanat alatt. Akár hányszor próbálom lefotózni hason, mire élesítek már az oldalán van és utána a hátán. Olyan ügyes!
Viszont kétség kívül Korira hasonlít alvás terén ami most még bírható de ha nagyobb lesz és akkor is a nővére nyomdokain fog e téren járni akkor bajban leszek (két nehezen alvót nem tudom hogy fog bírni a család többi tagja). Azzal nyugtatom magam, hogy okos lesz és már most nagyon kíváncsi, hogy mi folyik körülötte. Mindenki kérdezi, hogy milyen a harmadik baba ugye jó gyerek? Hát, evés terén kifogástalan de az alvással vannak gondok és bizony sírós is az biztos. Az ultrahangos a 20. héten megállapította, hogy: "Ennek a babácskának fedőneve: Sajtkukac". És tényleg az...

Hétvége

Szombaton Ati papát, Juci mamát és a kis Atikát látogattuk meg Mogyoródon. Kori irtó boldog volt és én is nagyon örültem, hogy hétvégére a nővérem Évi gyerekei (Viola és Írisz) sem lettek betegek úgyhogy végre mindenkivel találkoztunk. Kori és Vilkó persze azonnal egymás nyakába borultak és azonnal indultak, hogy bepótolják a sok időt amit nem tölthettek együtt. Igaz, hogy mostanában állítólag Viola legjobb barátja egy kecske (ezt ő állítja) de folyton egymást emlegetik Korival és ha találkoznak szét sem lehet őket szedni - persze nem is akarjuk. Azért néha adódnak kisebb konfliktusok mikor megríkatják egymást például legutóbb az állatkerti közös programon azon vesztek össze , hogy kinek a kedvence az akvárium. Ültek a kis fakocsiban egymással szemben, Szabi (Viola apukája) húzta őket, hogy ne kelljen gyalogolniuk, mikor nagy sírást hallottunk Évivel. Kérdeztük mi a baj és akkor derült ki, hogy min vesztek össze, azaz, hogy ki szereti jobban az akváriumot. Szóval vannak ilyenek de egyébként rajongnak egymásért de mivel Éviék a belvárosban laknak és a télen elég sokszor voltak betegek így alig találkoztunk az elmúlt pár hónapban.
Szóval szombaton elég szép idő volt így szinte egész nap kint játszottak a gyerekek Ati papa házának a kertjében. Simi az elején nehezen oldódott, nem akarta Bercit elengedni de egy idő után nagyon jó kedvűen jött ment és ebédkor gyönyörűen kanalazta a finom húslevest. Jucihoz hozzá is bújt és szívesen kiment vele a kertbe hintázni, majd tele rajzolta az aszfaltot krétával. Nimród el-el szenderedett a vendégség alatt de sokszor kiváncsian nézelődött és bizony méltatlankodott mikor távolabb volt tőlünk és ülnie kellett a hordozkában amig mi az asztalnál beszélgettünk (igaza van). De nevetett mindenkire aki közel ment hozzá és mosolyt csalt az arcocskájára. És én büszke voltam rá.

Kora este indultunk haza, tortázás, előre hozott nyuszizás és a gyerekek hatalmas kerti játszadozása után. Atika (kisebbik kis öcsém) aranyosan segített Bercinek és Szabinak autót takarítani, úgyhogy tiszta kocsival mentünk haza ami elég ritka három gyerek mellett. Szerencsére mindenki elfáradt a nagy vendégeskedésben úgyhogy annak ellenére, hogy aludtak haza felé a kocsiban nem kellett szenvedni az itthoni elaltatásukkal. Ezt már szeretem!

Vasárnap megpróbáltunk először ellátogatni nagy családos felállásban a templomba. De annak ellenére hogy fél órát késtünk nem tudtuk megvárni a mise végét egyéb okból kifolyólag amit most nem részleteznék. A zugligeti játszótéren folytattuk a délelőtti programot ahol csatlakozott hozzánk Nagypapa, Nagymama, Orsi (Berci nővére), Sebi (unokatesó), és Borcsi (Nagypapáék keresztlánya). A finom ebédet itthon ettük meg, délután pedig Berci levitte a nagyokat ott alvós, tombolós bulira a Labanc utcába.

Szeretem, hogy nagy családosok lettünk. Büszke vagyok a három gyerekemre és Bercire aki maximálisan kiveszi a részét az itthoni teendőkből. Ilyenkor az is könnyebb, hogy nem egyedül hallgatom mikor mind a három gyerekem egyszerre üvölt. Persze sokszor én is majd' megőrülök olyan ideges és fáradt vagyok de azért mégis csak jó ez így, és sokkal könnyebb mint terhesen volt a kettővel.
Hétvégén töltekezem mert akkor "apával" teljes a család és ez majdnem minden nehézséget feledtet. Mert sok nehézség van. De itt vagyunk egymásnak és ennél többet nem kívánhatok. Csak, hogy maradjon is így.

Első bolti élmény három gyerekkel

Kori ma megkérdezte, hogy miért ragad a tigris (miután az egyik mesében azt olvastam, hogy ragadozó). Hát nem édes?

Amióta kint vagyunk ilyen sokat a levegőn nem kell olyan sokszor szétszednem őket. Mármint alig civakodnak mert az utcán nem nagyon van min. Kori jön mellettem szépen kapaszkodik a testvérbabakocsiba vagy éppen előttünk szökell, Simi meg utazik de néha ő is kiszáll és szökell. Nimród legtöbbször alszik bár elég sokat próbál leskelődni de a zötykölődős budakeszi járdákon újra és újra elnyomja az álom. Így jó, Simi nézelődik elöl, Kori egyfolytában beszél, kérdez, magyaráz mellettem.

Ma könyvesboltba mentünk a holnap egy éves Petike unokatestvérnek néztünk ajándékot. Kicsit kalandos volt a program mármint három gyerekkel vásárolni. Kori teljesen belemerült a könyv nézegetésbe és mondta hogy ezt is meg azt is mindent el akart olvasni, Simi egyfolytában ki akart menni a boltból, Nimród pedig üvöltött a kocsiban mert nem tetszett neki hogy nem mozdul a járgány. Mindeközben teljes erőmmel próbáltam arra koncentrálni, hogy kiválasszam a legmegfelelőbb könyvet és a meglógott Simit se tévesszem szem elől. Sikerült nagy nehezen mindent megoldani, könyvet is találtunk, Nimród is elhallgatott a kezemben, Simi sem veszett el, Kori pedig elégedetten távozott mert jó sok könyvet megnézhetett és jó sokat kért születésnapjára. Rólam meg szakadt a víz de ez mellékes. Nem aggódom. Tuti le fogok fogyni. Hamarosan.

Alvós Nimród, sírós Simi, édes Kori

A szép, napsütéses időben tett hosszú séták végre meghozták Nimródnál a jó alvást. Nem kellett kézben ringatni és nem törték rá a testvérei az ajtót mivel az egész délelőttöt és a délutánt is kint töltöttük, végig jót aludt a babakocsiban. Mennyivel könnyebb lehet annak akinek nem kell minden áldott nap le fel hurcolászni a gyerekeit hanem csak kizavarja őket a kertbe aztán amikor idő van akkor meg beszedi őket. Talán ennek is el jön egyszer az ideje addig meg feszített napirendben lenyomjuk a napot - ez minden testedzésnél hatásosabb. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire tartani kell mindent de ha azt akarom, hogy Simi ne aludjon el a kocsiban haza felé vagy ebéd közben és ne akkor ébredjen amikor Korit éppen elaltatni készülök akkor bizony 10-kor séta, délben ebéd utána alvás 3-ig, délután játszó, 6-kor fürdés, 7-kor vacsora, 8-kor ágyikó (elalvás igény szerint). Ebbe belefér Nimród igény szerinti szoptatása és este valamikor a fürdése is. Kori nehezen szokta meg a korai fekvést, amig terhes voltam sokszor mellettük feküdtem amig el nem aludtak de ez most már megoldhatatlan. Könnyebb így nekem de meg kellet szoknom a gondolatot, hogy ettől nem lesznek sérültek lelkileg, hogy nem dekkolok a szobájukban minden alvás előtt. Ha Nimród átkerül hozzájuk akkor szerintem kezdődik minden elölről. De addig nem tudok három vagy még több felé szakadni...

Simike nagyon nehéz eset. Néha borzasztóan sajnálom, hogy mutogat, szótagol, hisztériás rohamot kap ha nem értek valamit de sokszor nem tudok vele mit kezdeni. A játszótéren sem tud teljesen felengedeni, ott is szorong, ha sokan vannak nehezen megy el mellőlem és ha foglalt a hinta mikor ő menne akkor üvölt.
Pár hét és két éves. Rettegett dackorszak. És egy kis testvér. Ez így sok neki egyszerre. Pedig annyira édes amikor vidám és jókedvű és amikor táncol (zenére nagy huszár léptekkel rója a köröket a szobába) és amikor bújik és "Ó" -zik, vagy menekül mikor üldözöm és el akarom kapni vagy mikor kézen fog és sétálunk vagy olyan álmos már ebédnél hogy felakadt szemekkel tömi a finom ebédet a szájába hát tényleg imádom de sokat sír elképesztő hangon és ezt sokszor nagyon nehéz elviselni...

Kori nagyon szeret a játszótérről egy kislányt. A kislány is szereti őt még tavaly barátkoztak össze, de az a kislány egy kisfiúval még szorosabb barátságban van egy oviba is járnak meg Kori fiatalabb is náluk úgyhogy van, hogy kiszorul a játékukból. Ma észre vettem, hogy megy utánuk, nézi őket, be akart ő is szállni a vonatba amibe ültek de már nem fért be és úgy éreztem, hogy mindig ott hagyják. Nem bántásból hanem mert nagyobbak és el voltak egymással foglalva. Pedig Kori olyan boldog volt de amikor lemaradt akkor láttam hogy bánatos de nem akaratos, tolakodó csak vágyakozó. És tudom hogy ez butaság de akkor majd megszakadt a szívem, hogy miért nem játszanak az én kislányommal úgy ahogy azt ő szeretné miért nem veszik őt észre hogy szalad utánuk.
És hogy ez olyan semmiség de arra gondoltam ha most így sajnálom őt egy ilyen dolog miatt akkor hogy fogom kibírni amikor tényleg bántani fogják az én drága kislányomat. Hogy fogom megóvni a csalódásoktól...inkább bele se gondolok. Remélem talál egy igazi barátot akivel kölcsönös lesz a nagy rajongás. Mert annyira tud szeretni és ragaszkodni...

"Survivors"

Tényleg front volt tegnap. Ma Nimród végre kipihente a tegnapi (összességében) egész napos üvöltést. Végre az eső sem esett és le tudtunk menni délelőtt az üres játszótérre, egy jól sikerült családi alvás után pedig anyukás találkozóra a kicsit messzebbi játszóra (még jó, hogy felhívtam Anitát aki szintén legeltette a gyerekeit).

Simit viszont ma érte front hatás mert mind a délelőtti mind a délutáni séta után végig bömbölte a haza felé utat a tesókocsi első ülésén. Egy kicsit megvígasztalódott mikor vezethette pórázon a szomszéd utcában lakó Tücsi kutyust de attól végig sértődött hogy nem hagytam hogy a munkások mobil vécéje körül ólálkodjon.

Délben a védőnéni jött hozzánk egy gyors terepszemlére de hamar elmenekült mikor 3-ból kettő kitartóan üvöltött Kori meg közölte, hogy zavarjuk (ezért természetesen leszidtam ha így is van ezt még sem mondhatja maximimum gondolja). Hát elég rémes életkép lehet egy fiatal lánynak aki babát tervez, de ez van ezt a részét nehéz eltitkolni a látogatók előtt.

A délutáni játszóterezés megint csak Siminek volt nyűglődős, mire belejött a homokozásba már indulnunk kellett haza úgyhogy megint sírás - se kép, se hang - így még vigasztalni sem lehetett. Mikor haza értünk jött két pasi (egyik egy gyerekkel) a lépcsőházban kérdezték segíthetnek e valamit. Mondtam, hogy igen vigyék fel őt a másodikra és a zokogó Simire mutattam, erre össze néztek és csóválták a fejüket hogy nem merik. Na szóval kocsi be a tárolóba Nimród a bal karomba Simi a jobb hónom alá Kori nem tudom hol talán előttünk ment. Felértünk nagy nehezen a másodikra, Nimród szerencsére mélyen aludt úgyhogy a nagyok mentek a kádba aztán szerencsére Berci is megérkezett hogy megmentsen. Vacsora, mese, sátras játék az ágyban (elalvás előtt bebújnak hárman egy pokróc alá és mindenféléről beszélgetnek) aztán legjobb esetben alvás, legrosszabban hiszti. Ma az előbbi, tegnap az utóbbi. Most fél tíz van mindenki alszik, Berci a gyerekeknél kidőlt (szegény ez még neki is sok).

Most jó, elégedett vagyok hogy kisebb akadályokkal ugyan de sikerült ez a nap, mindenki volt levegőn mindenki aludt amennyit kell (beleértve engem is). Na de mi lesz holnap meg azután? Kezdődik elölről. És mi garantálja a sikert? Mintha minden egyes nap egy "survivor játék" lenne hogy vajon sikerül-e minden, túléljük-e ezt az őrületet? Nem unalmas, nem megszokott hanem kihívás. Sikerülnie kell...

Szomorú hétfő

Néha azért én is majdnem megőrülök. Például mint ma. Tegnap elhatároztam, hogy ma felszámlom a rendetlenséget amig a nagyok haza nem érnek de Nimród sehogy sem akarta jól érezni magát még a kendőben sem. 11 körül végre sikerült megreggeliznem de a teregetéskor már szemerkélt az eső úgyhogy kezdhettem ide oda pakolgatni a száradó ruhákat hogy nehogy megázzanak, eközben Nimród persze elégedetlenkedett az ágyon. Ez azért sokszor nagyon nehéz hogy hiába evett, kakilt, büfizett, mégis képes zokogni még ezek után is látszólag ok nélkül( persze valami biztos nem tetszik neki) de ez engem nem vígasztal amikor próbálom utolérni magam és nem tudok vele lenni pedig igényelné - és akkor a nagyok még sehol. Fél egykor megérkezett a Nagypapáékkal Kori és Simi. Ilyenkor nehezen szakadnak el a nagyszülőktől, hívják őket be játszani, nem akarják, hogy véget érjen a hétvége (ami nekik a sok mulatozást jelenti) de miután elbúcsúznak és elmennek akkor a gyerekek azért leverik rajtam az anyahiányt. Jön a hiszti és a követelőzés na és a nem evés. Tény, hogy válogatósak de nem mindig van türelmem belekönyörögni egyesével a falatokat a szájukba. Aztán mikor egy pillanatra nem nézek oda Simi "véletlenül" leveri az egész tál rizst a földre, Kori meg nyavalyog miközben a tányérját tologatja, hogy ő ezt nem kéri (mást meg nem kap az biztos). Nimród ekkor felébred nekem meg a megérdemelt délutáni alvásom lebeg a szemem előtt. Beteszem a nagyokat a sikertelen ebédeltetés után az ágyukba persze sírnak tiltakoznak de ott maradnak legalább és hamarosan el is aludnak, Nimródot pedig egy órán keresztül megint csak nem sikerül megnyugtatni és izgulhatok nehogy felébredjenek a nagyok mert akkor a pihenésemnek lőttek. És tényleg lőttek mert Nimród nem akart elhallgatni, Simi pedig felébredt persze sírva és persze őt sem sikerült vissza altatni. Kori meglepően mély álomba zuhant mert mindebből semmit nem érzékelt. Úgyhogy Simit kimenekítettem és csináltam egy "sírós szobát" én is ide csatlakoztam mert nagyon idegesített, hogy ez az egy alvós órácska ma nem jár nekem. Kori is felébredt fél óra múlva és azzal jött a szobába, hogy: "Bocsánat anya, hogy nem ettem meg az ebédet." - legalább ennyi. Vannak ilyen napok, hogy semmi sem sikerül és még az eső is esik. Türelem, türelem, türelem...

7 hetes Nimród és a Labanc utcai vasárnap

Vasárnap este 5730 grammot mértünk. Ez azt is jelenti, hogy Nimród minden eddigi gyerekünkün túltesz mármint ha a gyarapodást nézzük akkor biztosan. Nagyon sokat mosolyog ha beszélünk hozzá és simogatjuk az arcát. Nimród nagyon hosszú baba már a 68-as ruhákban is végig ér a lába, persze mindenki ámul, hogy milyen nagy gyerek de amikor Bercire néznek (mi meg a felmenőkre gondolunk) akkor mindez érthető. Az arca, a fejformája, a sírása és a pihe-puha haja persze nagyon csecsemős de a méretei az alvásigénye és a tekintete idősebb kisbabára vall.

Sok hét után a vasárnapot nagy családunk a Labanc utcában töltötte. Berci reggel elvitte a gyerekeket misére (Nimródot nem akartuk még ilyen orrszívósan tömegbe vinni na és én sem tudtam mindent össze készíteni reggel fél 9-re úgyhogy mi maradtunk). Utána elmentünk együtt az újságnak fotózni a kálvária dombra amit nagyon nehezen találtunk meg mert nagyon bonyolult útbaigazításokat kaptunk az egyenesen, jobbra, balra és balra fel helyett de végül megtaláltuk miután beautóztuk az egész budakeszi domboldalt de ez még nem volt semmi mert kiderült, hogy zárva van így Bercinek be kellett másznia a kutyával őrzött területre (ami a szomszéd ház kertjében egy pulit jelentett). De végül fotózott, mi meg közben sétálgattunk kint mert nem akartam a gyerekeket egyesével átadogatni a kerítésen. Kalandos lett volna...
Ebédre lementünk Nagypapához és Nagymamához a Labanc utcába a gyerekek és mindenki legnagyobb örömére. Nimród persze már attól elfáradt, hogy sétáltunk és autóztunk úgyhogy egész ebéd alatt a hangját sem hallottuk, elégedetten aludt a hordozkában. Csak késő délután ébredt akkor megetettem és ébren maradt megmutatni tudományát a Nagymamának azaz, hogyan követi az ujját a két szép szemével. Olyan jól érezte magát, hogy nem volt szívem összecsomagolni és magunkal vinni Berci munkahelyére (be kellett mennünk hibát elhárítani, illetve csak Bercinek, de nekem kellett vezetenem a kimutatható alkoholszintje miatt) szóval a babák maradtak mi meg kettesben leléptünk mint a régi szép időkben. Mire vissza értünk egy óra múlva, Nimród megint aludt a nagyok pedig palacsinta gyártásba kezdtek a Nagypapával (milyen jó dolguk van, hogy Nagypapa bármikor rávehető ilyenekre). Miutána Nimródot a Nagymama többször magához vette vígasztalásra, Simike a Nagypapánál keresett és talált menedéket, a kezébe kéreckedett és huncutkodott, a szakállába nyomta a vauját és közbe csíntalanul nevetgélt. Estefelé haza indultunk Bercivel és Nimróddal, a nagyokat ott hagytuk ott alvásra (éppen a kádban pancsoltak mikor elbúcsúztunk). Otthon érzik magukat, nincs sírás, szeretik, hogy ott lehetnek, Nagypapa és Nagymama ágyába is beszökhetnek reggelente egy kis lustálkodásra és figyelnek rájuk, játszanak velük, szeretgetik őket és kölcsönösen ragaszkodnak.
Késő este egy kis kaland azért még várt rám azok után hogy fél útról vissza kellett fordulnunk a Labanc utcába mert ott felejtettük Berci telefonját. Miután haza értünk és megfürdettem Nimródot, nem sokkal azután indulhattam vissza egy kis éjjeli erdei kocsikázásra mert ott felejtettük Nimród orrszívóját és kellett mert dugult az orra. Még jó, hogy forgalom nélkül autóval csak negyed óra az út oda-vissza. Örültem volna ha nem hagyunk ott semmit de kárpótolt a gondolat, hogy reggel majd jó sokáig alhatunk...és így is lett.

Nagy családos találkozó és a lavóros kecske

Mennyire vártuk már mindannyian az ilyen gyönyörű szép napsütéses időt! Délelőtt Budakeszin tettünk egy nagyobb sétát Berci, Kori, Simi, Nimród és én. Beigazolódott, hogy kell még ez a testvér babakocsi mert hiába sétál Simi nagyon szépen ameddig el nem fárad azért egyszer csak elfárad és ha nem akarjuk cipelni akkor ott van neki az első ülés. Kori nagyon szépen jött végig mellettünk és nem akart beülni megértette, hogy nagy lány már és ő tud sokat sétálni (remélem akkor is ez lesz ha egyedül indulok útnak velük).

A délutáni alvás után a Vadasparknál találkoztunk Krisztivel, Mikivel és a három kislányukkal. A legkisebb lány, Zsófi ugyanabban a kórházban és ugyan annál a doktor bácsinál született mint Nimród csak egy nappal korábban - innen az ismertség. (A szülés óta tartjuk a kapcsolatot Krisztivel és megbeszéltük, hogy egyszer össze eresztjük a bandát.) A középső gyerekük, Borika most múlt két éves és nagyon hasonló jellemvonásokkal bír mint Simi. Blanka a legnagyobb lány már óvodás és ahogy előre sejtettem azonnal Kori szívébe lopta magát. Kori nagyon vágyik barátnőre, akivel csintalankodhat, bolondozhat, beszélgethet és játszhat, biztos voltam benne, hogy Blankát is hamar megkedveli. Nagyot sétáltunk, elmentünk az állatsimogatóba ahol megnéztük a pár hetes kis kecskéket. Volt néhány fehér és két foltos kecskegida. Az én kedvencem a kis fekete foltos volt aki egy piros lavórral játszadozott úgy, hogy belemászott majd felborult vele együtt, közben pedig a szélét rágcsálta (mintha csak valamelyik gyerekemet láttam volna). Simi bátran simogatta a csacsikat akár csak Kori, Blanka pedig a libával bolondozott a kerítésen keresztül. A legkisebbek az igazak álmát aludták a babakocsikban (milyen jó ez ilyenkor), a kispapák lelkesen fotóztak és a gyerekeket terelgették egyik állattól a másikig, mi pedig Krisztivel beszélgettünk minden féléről és közben számolgattuk, hogy meg van-e az összes gyerekünk (mert jó sokan voltak rajtunk kívül).
A közeli játszótéren csúszdáztak, mászókáztak, libikókáztak, szaladgáltak, kekszet ettek a gyerekeink és összességében mindenki jól érezte magát. Borika és Simike néha kicsit elszontyolodtak ezen-azon de ez bárhol így lett volna lévén, hogy ők az érzékeny középső gyerekek.
Már lement a nap amikor haza indultunk miután mindenki jól "kilevegőzte" magát.
Még sok ilyen jó szombatra van szükségünk és akkor biztos sokkal könnyebb elviselni a hétköznapok nagy családos nehézségeit.

Gyerekekkel

Csipet csapat

Egyik gyerek rám kötve aludt, a másik a jobb kezemet, a harmadik a bal kezemet szorongatta hazafelé a játszóról. A Nagymama délelőtt fél 10-kor levitte őket sétálni, megtehettem volna, hogy Nimródot az erkélyre teszem levegőzni de nem bírtam itthon maradni (olyan gyönyörű idő volt) annak ellenére, hogy a lakást rendbe szedhettem volna amíg ők játszanak lent. Inkább mi is elindultunk fél órával utánuk mert addigra sikerült Nimródot kiszednem a harmadik adag kakiból - szépen termel a kis királyfink. Magamra kötöttem a hordozókendőbe mert a babakocsi még nincs fuvarkész állapotban és gondoltam a Nagymama úgyis segít haza jönni a gyerekekkel mert csak 11 körül kellett indulnia a "dolgozóba". Régen voltam a játszótéren legalább 2 hónapja pedig előtte szinte minden nap vittem őket még hóban, fagyban, sárban is. Jó volt nézni a két nagy gyerekemet ahogy együtt játszanak és ismerkednek másokkal. Főleg Kori lett nagyon nyitott, együtt homokozott egy kislánnyal akinek félreértette a nevét és azt mondta: "Anya, Ló-nak hívják a kislányt." Mondtam, hogy kérdezze meg még egyszer de akkor is ezt értette és elismételte nekem, hogy a kislány neve Ló - de ezen cseppet sem lepődött meg hiszen nagyon szereti a lovakat. Végül utánajártam mert egészen biztos voltam benne, hogy egy 4 év körüli kislányt nem hívhatnak így ezért megkérdeztem és kiderült, hogy a kislány neve Lola és igencsak elharapja a végét miközben bemutatkozik és ezért érthette félre az én kicsikém.
Simike a rugós kutyust ülte meg többször is, kezében a berni pásztorral. Rugózott nagyon lelkesen pedig néhány hete még nem tudott mit kezdeni ezzel a játszótéri szerkezettel de most tündéri volt. Haza felé úton mindent mondott amit csak észrevett az autót ami "Tü", a kutyákat ami "Vau", a bácsit aki "Pá" és még sok mindent. Nagyot nőttek mióta utoljára sétáltam velük és lett egy testvérük is. Valószínűleg aki nem ismer és látott minket el sem hiszi hogy mind az enyém. Pedig igen, én vagyok ez a fáradt, kimerült de borzasztóan büszke anyukája ennek a kis csipet csapatnak.

Vendégség és gyerekek

Vendégséget rendeztünk szombaton és hétfőn. Nekem ez nagy kihívás olyan állapotba hozni a lakást, hogy az ne legyen elrettentő példa. Mert hát ahol ennyi gyerek van ott széjjel van minden, a ruhák a játékok, a mesekönyvek , minden na de nem napok alatt válik ilyenné hanem percek alatt úgyhogy ha nem akarom csatatérben tölteni a mindennapjaimat akkor gyakorlatilag egész nap pakolhatok. Amikor meg vendégek jönnek akkor különösen. Berci persze segít mindenben és szeretjük ha jönnek hozzánk.
Szombaton Dia, Ádám és az öt 5 hónapos nagyon mosolygós Olivér voltak a vendégeink. Megnézték a kis Nimródot és persze Korit és Simit és végre én is beszélgethettem egy jót - már amikor hagyták a gyerekek. Koriék nagyon szeretik az ilyen alkalmakat mert ahogy megjönnek a vendégek és előkerülnek a finomságok ők azonnal rávethetik magukat a falatokra még mielőtt bárki észbe kapna. Megrohamozzák Simivel a kis asztalt amire ilyenkor megterítünk és beleharapnak mindenbe. Habzsolnak mint akik napok óta nem ettek és morzsáznak és isznak is és kilötykölik az egészet de ilyenkor még ez sem baj. Szeretik a vendéglátást és ez jó - még ha nekik egyenlőre ez a legjobb része.
Hétfőn pedig az utcában lakó fiatal ismerős házaspár jött a 13 hónapos kislányukkal. Ők is kiváncsiak voltak Nimródra és arra, hogy milyen három gyerekkel (ők júliusra várják a második babát és minimum négyet szeretnének). Jó látni, hogy ismerőseinknél, barátainknál gyarapszik a család és nem csak egy babát terveznek hanem nagy családban gondolkodnak és nem elrettentő példa vagyunk hanem követendő. Kori ma kiszaladt a konyhába hozzám és azt kiáltotta: "Anya, én még két testvéret szeretnék! Nem sokat, csak kettőt." - de akkor már sokan lesztek mondom én, még ennél is többen. De egyszer talán teljesül a kívánsága...

Összesen 33 és fél kilónyi könnyű teher

Nimród 6 hetes, 5 és fél kiló és 68-as ruhákat hord. Nagyon édesen nézelődik, mosolyog, elkezdett valami gagyogás szerű dolgot és borzasztó dühösen tud üvölteni ha nem tudok éppen foglalkozni vele. Megértem, ahol ekkora élet, hangzavar, jövés - menés, rohagálás van ott nagyon frusztráló lehet kimaradni az egészből és egy helyben a plafont bámulni de hát sajnos néha adódnak ilyen esetek mint a mai is páldául (fürdettem a nagyokat és ő kimaradt a buliból). Értem azt is miért hízik ilyen szépen és miért ilyen erős, muszáj neki, nem maradhat le. De sajnos nem olyan jó alvó mint Simike volt annak idején, hamarabb megébred és sokat szeret ébren lenni, pedig még jócskán alhatna szinte egész nap de ő sokszor inkább lesben áll mint egy igazi kis vadász.

Simike 22 hónapos 12 kiló és egyre több mindent mond. Legújabban a "Mije?" cica hangon a sláger: azaz rámutat valamire és nagyon helyes hangsúllyal magas hangon megkérdezi hogy mi az amit lát. Én meg elmondom, hogy pohár, vagy popsikrém, vagy pelenka és ő megismétli az első szótagot majdnem mindig helyesen. Nimródot mostmár ő is szereti megfogni és puszilgatni de még mindig az a legérdekesebb neki ha csavargathatja az orrát (amit persze nem hagyok és akkor megsértődik). Szeretete jeléül viszont leghűségesebb társát, a legnagyobb kincsét a kis bernipásztort szokta rátenni Nimród hasára, vállára, kezére (ahova tudja) és azt hiszem ez a legszebb ajándék amit így (majdnem) két évesen oda adhat a kistestvérének.

Kori 35 hónapos és 16 kiló. Napok óta engedi, hogy félre tűzzem a haját, hogy ne lógjon a szemébe én meg gyönyörködök a kis pofijában és nézem, hogy mennyire olyan mint Berci. Nekem ő legszebb és a legokosabb majdnem 3 éves kislány a világon mégha egy kicsit akaratos is...

Csak Simivel

Simivel ma megszöktünk egy órára. Nem emlékszem, hogy volt ilyen az elmúlt egy év alatt, hogy csak ketten kézen fogva jövünk, megyünk, kóborolunk. Mikor elindultunk kicsit mondogatta, hogy "Koji, Koji" - biztos nem értette hol hagytuk a "másik felét" - de aztán hamar ráérzett milyen jó kettesben bandukolni. Elsétáltunk a pékségig ahol kedvencét kapta egy "Tu"-t azaz Túrórudit és egy szívószálas innivalót, aztán választott egy almát a zöldségesnél és mindenkinek integetett és köszönt, hogy "Tá-Tá", aztán mindenhova felmászott és belelépett a hóba és engem is belevezetett és annyira örült hogy csak rá figyelek. Én meg arra gondoltam hogy édes kis szívemnek milyen nehéz lehet most a kistestvér és Kori miatt is és hogy mennyire jó lenne többször csinálni ilyen programot amikor ketten csavargunk és mennyire szeretem őket, - mindhármat - de annyira hiányzik az, hogy egyszerre csak egyel legyek néhanapján. Mikor haza értünk Kori szeretettel fogadott minket "Apa, megjöttek! - kiabálta mintha egy hete nem látott volna és körbetáncolt minket - megértette, hogy őt is elvittem a múltkor csizmát venni és most Simivel kellett elmennem. Nimród viszont kitartóan zokogott (szegény Berci) attól a perctől kezdve, hogy kiléptem az ajtón, egészen addig amíg meg nem hallotta újra a hangomat mert akkor elaludt - a kis cseles. Bercinek is hiányoztam azt szereti ha együtt vagyunk és Nimród nem sír a hiányomtól. Olyan jó, hogy mindenki engem akar. De azért nehéz is ...

Helyzetjelentés

Mostanában az asztalon álldogálnak a gyerek szobában és leselkedenk ki az ablakon. Simi ilyenkor előrenyújtott kézzel kimutat és azt mondja: "Mámá" (gondolom vágyakozik a Nagymama után, hogy menjenek el sétálni), Kori pedig az állványokat nézi amik a ház köré vannak szerelve ugyanis hamarosan a mi házunkat is le fogják szigetelni. Nem mindig látunk rajta munkásokat dolgozni de amikor igen akkor éppen vagy szoptatok (múltkor Kori szólt: "Nézd anya egy bácsi!" - hát nagyon örülök tényleg!) vagy üldözöm őket a lakásban (úgyhogy mindenképpen látványosság vagyunk).

Simi gyarapította a szókincsét: a munkásbácsik "Pa", a ló az "Kó". De legjobban még mindig azt szeretem amikor kérdezek valamit, akármit és az igent úgy fejezi ki, hogy bólint egy nagyot nagyon megfontoltan és mélyre hajtott fejjel azt mondja közben lassan, hogy: "Ó" - ezt tényleg látni kell egyszerűen zabálni való! Kori ilyen idősen (22 hónaposan) már az Öreg néne őzikéjét és a Török és a teheneket mondta kisebb megszakításokkal és kihagyásokkal de beszélt és mindent el tudott mondani amit akart. Simi titokzatos. Nem akar beszélni de így is tündéri. Már most imádják a nők...

Nimród uraság eszik, gyönyörűen és lelkesen. Olyan jó látni ahogy jól lakik az anyatejjel és utána elégedetten nézelődik. Szeretek szoptatni még így, viharos körülmények között is. Nimród pedig nagyon szépen fejlődik, növekszik, erősödik.

A délelőtti Nagymamás sétának köszönhetően jól aludtak ebéd után és Kori délután képes volt egy teljes órán keresztül egyedül olvasni az állatainak a gyerek szobában. Simi addig át jött hozzám és együtt mulattuk az időt végre neki is tudtam olvasni azt amit ő akart. Tényleg a középső gyereknek a legnehezebb, remélem csak addig amig ő a középső...

Mindig úgy várom, hogy Berci haza érjen aztán alig van időnk egymásra. Tegnap azt nem bírtam ébren megvárni miután minden gyerek elaludt, hogy kikeressen nekem egy nagyon régi számot a kilencvenes évek diszkó slágerei közül amit ő ismert én meg nem tudtam ismerem-e a címe alapján. Szóval keresgélte én meg elaludtam és arra ébredtem, hogy: "Meg van!" és a fejemre szorul egy fejhallgató. Tényleg nem ismertem de nem is emlékszem nagyon a zenére mert álmomba hallgattam meg aztán lekerült valahogy a fejhallgató én meg aludtam tovább. Aztán reggel lett, csak én közben még megetettem a kis Nimródot néhányszor. Nem igazán emlékszem a részletekre. Így van ez nálunk mostanában...

Kori frizurája

Már mondom neki pár napja, hogy ha nem hagyja, hogy eltüzzem a haját akkor le kell vágjam mert így nem lát ki és belelóg az ételbe. De tiltakozik. Azt sem akarja, hogy levágjam, de azt sem viseli 10 pernél tovább, hogy feltűzzem vagy összefogjam pedig amikor olyanja van akkor nagyon élvezi, hogy lányos a frizurája. De sokszor nincs olyanja épphogy kibírja fürdésnél. Ma viszont azt mondtam neki, hogy tűzzük el és akkor Simi nem tudja meghúzni. Összefogtam a haját és ahogy kész lett oda szaladt Simihez: "Nézd Simi mostmár nem tudod meghúzni!" - aztán 10 perc múlva sírás lett mert mégis megtudta...de azért előtte még lefotóztam.

Viharos nap

Ez a nap is hosszú volt és mégis úgy érzem szinte semmi nem fért bele. Remélem lesz jobb is amikor elégedetten hajtom le a fejemet mert ez így még mindig egy nagy versenyfutás az idővel (mindenki eleget egyen-igyon, tiszta legyen, elég figyelmet kapjon és elégedett legyen beleértve magamat és Bercit is - mert szegénynek nagyon nehéz lehet most elviselni engem). Ez a mai nagy hó és viharos időjárás is meglepett - gondolom kihat mindannyiunk lelkivilágára az elhúzódó tél. Amikor reggel a gyerekeknél elhúztam a függönyt fájó szívvel a sok anyukára gondoltam akik annyira várják már a tavaszt, hogy végre kikergethessék a gyerekeiket legalább napi kétszer a levegőre vagy a játszóra és most megint egy hétvége amikor szerte foszlanak ezek az álmok. Ezt a részét én is várom már, hogy Nimród jó nagyokat aludjon a levegőn amig teljes erőmmel a nagyobb gyerekeimre tudok koncentrálni. Mert még mindig nem indultam útnak velük hármasban még nem tudom hogy kezdjem el. A kocsi kérdés is bizonytalan: vegyük elő a testvérkocsit és Nimród hátul Simi elöl de akkor félek, hogy Kori hisztizik vagy kockáztassam meg egy személyes kocsival de akkor Simit nem tudom hazacipelni ha kitör a balhé útközben és ha még Kori is rákezd akkor végképp semmi esély a haza jutásra (nem mintha messze mennénk de bántam már meg nem is olyan régen, hogy egy darab szánkóval és két sétáló gyerekkel meg egy harmadikkal a pocakomban indultam neki Budakeszinek). Na szóval majd próbálgatjuk először testvérrel aztán hordozókendővel aztán majd még kitalálom útközben de az biztos, hogy ennek a sok ruhának vagy legalább az overáloknak le kell kerülniük hogy le tudjunk menni aztán fel is jussak a második emeletre a három kicsivel.
És a mai napról:
A sok gyerekes barátnők kincset érnek ilyenkor is. Az agresszív helyzeteket Kinga tanácsára megpróbálom simogatással elrendezni (ma nagyon sikeres volt, viszont ehhez tényleg "számolnom" kell előtte, hogy ne dühből reagáljam le az állattal a fejre csapást és a hasonló szitukat), de tényleg erre van szükségük mert egészen másképp reagáltak ők is és kevesebb volt a "csihipuhi".
Amikor meg úgy érzem, hogy én csinálom nagyon rosszul és az egyetlen anya vagyok aki ilyen gondokkal küzd és másoknak biztos szeretetben és gyengédségben telnek a napjai a gyerekeivel csak nekem nem megy valami miatt akkor Kriszti (akinek harmadik kislánya egy nappal hamarabb született mint Nimród) azt az üzenetet írja a tegnapi blog bejegyzésem után, hogy mintha csak a saját napjáról olvasna. Ezek megnyugtatnak. Mármint nem az, hogy másnak is nehéz de legalább tudom, hogy nem vagyok egyedül. És ma is erre gondoltam amikor valahányszor próbáltam egy percre elbújni előlük és jöttek utánam és "szétszedtek". De olyan boldogok amikor hagyom és nem hessegetem el őket!
A szoptatás meghitt nyugalma és bensőséges érzése Siminél végetért (akkor Kori még csak 13 hónapos volt igazán nem tudott zavarni) mert most a tesók jönnek, simogatnak, matatnak, orrottépnek, "megbuláznak", rámülnek, tapadnak és mindent akarnak. Amit tudok, végülis teljesítem is...
Ma még gyurmázni is tudtunk, és olvasni és játszani egy kis építőset. Na de ennek is meg van a hátránya mert mire Berci haza ért - ma meglepően korán már 6-kor itthon volt - addigra a konyha "gyurma-aknamezővé" változott a gyerekszobában meg halomba hevertek a játékok (minden előkerült amit a szekrény mélyére elástam előző nap - úgy látszik nem elég jól). De nem számított, leültettem őket az ágyra hogy na akkor gyorsan egy képet mert mindenki olyan szép. Na és ilyenkor elfelejtem az összes nehézséget ami aznap volt. Mert ez mindent feledtet... legalábbis holnapig...

A hajtépő, a lökdösődő és a "megbulázás"

Délután van, általában este írok amikor elcsendesedik minden és van időm végig gondolni és leírni mi is történt aznap. Estére alig emlékszem az aznapi összecsapásokra - minden olyan szépnek tűnik amikor alszanak - ezért nem is részletezem a veszekedéseket de amit ma rendeztek az tényleg nem semmi. Először Cicó unokatestvéremmel próbáltam egy találkozót összeegyeztetni telefonon de már ezt sem nagyon hagyták de amikor apukám hívott, hogy beszéljünk egy kicsit akkor az egyik helységből a másikba menekültem előlük, hogy halljam magamat és a vonal túlsóvégét is - nem nagyon sikerült. Ez ma már a sokadik veszekedés volt közöttük. Ha nem éppen egy kis állaton vesznek össze akkor a fotelon, hogy ki üljön benne vagy a játék babakocsikon, hogy melyiket ki tolja de olyan is van, hogy az egyik jól el van egyedül a szobában és ezt a másik észerveszi és direkt közbeavatkozik erre a fiú hajat húz a lány pedig visít és segítségért kiabál nekem. Aztán ha nem megyek elég gyorsan a tett színhelyére akkor egyedül oljdák meg azzal, hogy csapkodják és lökdösik egymást, úgyhogy megy az "adok-kapok játék". A telefon túlvégén csak azt lehet ilyenkor hallani, hogy üvöltés van (de olyan igazi visítós) én meg egyre hangosabban beszélek de a zaj nem csitul mert jönnek utánam, hogy jelen legyek, lássam ahogy gyepálják egymást. Egyértelműen nekem szól de nem mindig vagyok vevő ezekre az akciókra - na általában ilyenkor vadul el a helyzet teljesen és addig csinálják amig igazságot nem osztok. Ma úgy történt, hogy letettem a telefont (ami egyébként lehetett volna a teregetnivaló ruha, az ebéd vagy uzsonna de akár Nimród is mert a lényeg, hogy nem érek éppen rá velük foglalkozni) aztán leültettem egyiket az egyik lábamra másikat a másikra és kibékítettem őket. (Na, erre csend lett, mondom, hogy nekem szól az egész.) Akkor vettem észre, hogy Simi arcán van egy kis vágott seb (biztos felhorzsolta valami az ütközetben) úgyhogy azt bekenegettem, aztán jött Kori is, hogy nagyon fáj a keze, na akkor azt is. Az Oroszlánkirályos ma érkezett örökölt ruhán is sikerült összeveszniük (Kori mondta Siminek, hogy nyugodtan vegye fel, meg is dícsértem érte milyen jószívű aztán egyszer csak rohamot kapott hogy azonnal adja vissza de akkorra már Simi is megszerette úgyhogy időbe telt mig vissza adta). Na és hol pihen eközben Nimród? Szegényt a konyhába menekítettem ahol sikerült megnyugodnia és elszenderednie de akkor Kori kereste fel mondván : "Jaj, hova tűnt a kistesóka?" - majd mikor megtalálta oda ment, hogy "megbulázza" (ezt a szót Kori találta ki még nem tudjuk pontosan mit jelent de ilyenkor amikor "megbulázza" általában a kezét szorongatja és közel hajol hozzá és beszél neki összeszorított szájjal - kicsit visszafolytva). Gondolom a szeretgetés szó helyett használja...reméljük!
Simit nehéz kezelni jó lenne valami kis útmutató hozzá mert nem akarja felfogni, hogy ne húzzon hajat és ne üssön fejre, amikor leszidom akkor meg elbújik a szék alá (gondolom szégyenében) de hát ezt sem kéne nem akarom, hogy lelkibetegeskedjen. Nem beszél és ettől még idegesebb mert Kori árulkodik de ő nem tudja elmondani a saját verzióját (csak hogy "Koji Koji")....pedig talán jobb lenne...
Úgyhogy ilyen napok is vannak mint ez a mai de hát minek is részleteznék minden egyes esetet. Akinek van gyereke az úgyis tudja hogy megy ez, akinek meg nincs az jobb ha nem tudja...és ezek után megkérdezik hogy bírom. Erre muszáj válaszolnom?

Mozgalmas hétfő

Kezdődött azzal, hogy 10-ig nem kellett felkelnem - köszönet Berci szüleinek akik vállalták a gyerekeket vasárnapi ott alvásra. Aztán Simit álomba merülve, Korit kicsit hisztisen kaptam vissza de mindkettőt nagyon jó volt újra látni és megölelni. Aztán Péter unokatestvérem elvitt minket a sebészetre, hogy megmutassuk a doktorbácsinak (aki szerint én biztos az óvodában kedztem szülni, mert csak így lehet már három gyerekem) Nimród szépen gyógyuló köldökét aztán siettünk is haza Veronka unokatestvéremhez és az itthon hagyott gyerekekhez. Kori sokat aludt ma (néha neki is be kell hoznia a lemaradást) Simi viszont keveset és sírva is ébredt sajnos a "vau-vau"-ját keresve (amiért be kellett ugranunk a Labanc utcába mert ott maradt a nagyszülőknél) hiszen a kutyája nélkül nem tud létezni. Aztán megérkezett Zsófi is. Ma nálunk gyűlt össze ez a sok unokatestvér (Péter, Vera, Zsófi) akiket nem is olyan régen még én altattam, ringattam, pelenkáztam a budajenői otthonukban. Zsófival sikerült egy kicsit beszélgetnünk amikor Kori hagyott minket szóhoz jutni (szóval nem sokat) a többieknek hamar menniük kellett. Jó volt, örülök, hogy közel laknak és szeretnek ide jönni. Annak idején sokat vigyáztam rájuk mikor ilyen kicsik voltak mint most az enyémek és tényleg mintha csak ma lett volna a sok bolondozás a gyerekszobájukban és a nagy lego ház építése - mert azt nagyon szerették.
Nagypapámnak ma van a nevenapja. Kori szívesen jött a telefonhoz és ő is felköszöntötte majd jól megnevetette dédpapáját mikor búcsúzóul ezt mondta: "Majd kapsz ajándékot. Bort meg kalácsot!".
Aztán Berci felhívott délután 5 körül, hogy Boldog Nőnapot kívánjon, azt mondta most tudta meg, hogy az van. Ez olyan Bercis, szeretnivaló...
Nimród ma 5 hetes és 5290 gramm. Még mindig sokszor eszembe jut mikor elöször behozták a csecsemősök a szobámba tiszta fehér pólyába csomagolva újszülött illattal körülvéve, (ici-pici fejecskéje alig volt nagyobb egy narancsnál) és átadták, hogy onnantól kezdve az "enyém", velem marad mindig. Olyan meghitt az a pillanat, mindegyik babámnál jól emlékszem milyen volt - boldog...
Annyi minden szépre tudok visszaemlékezni ha hagynak...de most nem ez van mert Kori egyfolytában engem akar, nem hajlandó az ágyában maradni pedig jócskán alvásidő van már úgyhogy most megyek és "megeszem" (megpuszilom, azt mondom hamham és ő nagyon nevet közben) aztán ezt mondja: " Anya, dehát ne egyél meg nem vagyok én vacsora!". Tényleg nem az, de jó puszilgatni és megnevettetni...

Mosolyog

Hétvége, ruhák és erős apa

Nimród ma reggel végre megszabadult a köldökcsonkjától pedig a hét közepén amikor voltunk vele a sebészeten még reménytelennek tűnt a helyzet és most végre mégis leesett. Holnap kontroll akkor még megnézi a doktorbácsi és el is felejthetjük ezt a cseppet sem kellemes és elhúzódó ügyet. Ennek örömére ma jó nagy vízben pancsolhatott az eddig megszokott rövid merítkezéssel szemben. Igaz, Kori és Simi sincsenek itthon (szokásos nagyszülős alvás) így ma is több időm volt minden mással foglalkozni, nem kellett egész nap a nagy csatákat hárítanom. Reggel fél kilencig lustálkodhattam Nimróddal, Berci intézte a nagyokkal a reggeli dolgokat (már sokadszorra a héten), és így volt energiám egész délután a "még nem jó" és a "már kinőtt" hatalmas ruhamennyiségtől megszabadítanom a gyerekszobát. Szinte minden ruhát örökölnek, megy körbe a családban sőt sokszor kívülről is kapunk - ennek nagyon örülök - és Kori is számon tartja, hogy mit kitől kapott sőt büszkén újságolja az ismerős gyerekeknek az adott ruhája eredetét. Azt hiszem bőven ráérünk még a ruhavásárlással nem akarok kis felnőttet csinálni belőle jó látni, hogy mennyire jó szívvel fogadja és megtisztelőnek érzi, hogy a nagy barátnőtől Violától vagy akár a nagycsaládos R. Matyiéktól jött ruhát viselheti. Édes kincs ez a kis Kornélia a maga hálás, nagy szívével...

Jó dolgunk volt ezen a hétvégén mert Bercinek semmi munka nem jött közbe úgyhogy a gyerekek játszóztak, sétáltak és sokat duplóztak apukájukkal (még szerencse hogy Berci nagyon szeret építeni és vonatozni). Az erőfitogtató és a figyelemfelkeltő akciók persze pár percenként ismétlődnek Kori és Simi között de amik ezek között vannak azok szép nyugalmas pillanatok amikor éppen szépen játszanak vagy nevetgélnek egymással. Szerencsére apa mindkét gyereket elbírja a nagy erős karjaival így azon nincs vita, hogy éppen ki legyen nála mert egyszerre lóbálja, pörgeti és szeretgeti őket. És ilyenkor nagyon boldogok...

Bizalom

Nimród, a legkisebb királyfi feküdt az ölemben velem szembe és le sem vette rólam a gyönyörű szép szemecskéit másfél órán keresztül amíg tartott a film. Olyan kis ártatlan és védtelen még szüksége van az oltalomra és a szeretetre és olyan hálás érte, hogy valóban öröm szeretgetni.
Még mindig képes megijeszteni magát, ha összerezzen vagy szokatlan mozdulatot csinál (például lengeti a karját és az neki koccan a pelenkázónak) akkor el kezd keservesen sírni - úgy sajnálom ilyenkor, annyira édes...
Még mindig nagyon hangosan lakmározik. Én már megszoktam hogy furcsa hangot ad ki amikor szopizik (hatalmasat nyel, kapkodja a levegőt, hogy minél nagyobb adagot magába szívjon kevés idő alatt) de aki először hallja az csodálkozik hogy miféle furcsa hang ez. Még mindig hasfájós (akárcsak Kori volt), főleg éjszaka kell megnyugtatni mert képes jó sokáig tekeregni és sírni mielőtt visszaalszik. Nem tart örökké ez sem, ezzel nyugtatom magam mikor hulla fáradtan próbálok enyhíteni a kínjain. De hát szüksége van rám nem is tudnám magára hagyni, természetes, hogy vigasztalom napközben is amikor sír. Sosem hagyom hogy azt érezze, hogy nem érdekel. Persze van, hogy a nagyok mellől nehezebben szabadulok vagy még befejezem a mosogatást, teregetést és csak utána sietek hozzá de mindig időben érek oda és ezért olyan hálás. Van, hogy csak simogatni kell egy kicsit, van úgy, hogy Koriék rohannak oda hozzá beszélgetni és attól is megnyugszik ha éppen nem éhségében zokog. De felveszem ha nagyon sír sosem várom meg, hogy majd abba hagyja és álomba bömböli magát és sétálok vele ha az jó neki mert szilárd meggyőződésem - és ebből nem engedek - , hogy ez ilyen idős korban nem elkényeztetés. Örülök, hogy vágyik a közelségemre, hogy hív és én mehetek hiszen egyszer úgyis el kell engednem nagy és önálló lesz de ennek a szoros köteléknek és biztos háttérnek meg kell lennie ahhoz, hogy bizalommal és magabiztosan induljon a nagyvilágba. Legalábbis én így gondolom...

Szabadság, szerelem

Kell néha egy kis szünet és olyan jó férjem van aki enged és ő addig vállalja a 3 gyerek felügyeletét (sőt játszik velük, fürdeti és altatja őket) amíg elszaladok egy kicsit "kikapcsolni". Nem könnyű feladat vigyázni rájuk még nekem sem pedig én minden időmet velük töltöm. Még senki nem vállalná egyszerre a hármat még egy órácskára sem úgyhogy egyedül megyek amíg Nimród akkora nem lesz, hogy nincs veszélyben a szülei nélkül - utána viszem Bercit is. Na nem nagy program ez ma sem mentem messzire csak vettem 3 pólót a közeli boltban (amibe beleférek így szoptatós anyaként) aztán Nimródnak pár kis ruhát (a soroksári Dédi "ajándékából") és tulajdonképpen ennyi mert többre nem is jutott időm siettem haza a családomhoz. Kell ez a kis szabadság egy kicsit több is jólesne de azt már férjemmel tölteném, csavarognánk, moziba mennénk, vagy csak örülnénk, hogy kettesben vagyunk mint nem is olyan régen amikor még csak álmodoztunk a gyerekekről.
Most nyáron Keszthelyre szöktünk csak ketten - igaz Nimród is velünk volt már akkor - de Korit és Simit a nagyszülőkre tudtuk hagyni egy napra Csopakon (megjegyzem nagyon jó dolguk volt nekik is). Remélem idén nyáron is végig autózhatunk a Balaton északi partján - mert az olyan romantikus - és talán meg is pihenhetünk valahol. Imádjuk a gyerekeinket de kell nekünk ez a kis szabadság...és a szerelem is...

Kire hasonlít?

Mikor Nimród még olyan egészen aprócska volt, hogy a pocakomban lakott Bercivel sokszor találgattunk, hogy kire fog hasonlítani. Annyira izgalmas dolog ez, elképzelni azt az emberkét aki hónapokig növekszik odabent, hogy vajon milyen lesz amikor előbújik és utána is ahogy telik az idő. Első babánál nem tudhatod mit hoz ki a génkeveredés, de általában az apára hasonlítanak (a tudomány szerint: "hogy elhiggye, hogy az övé"). Korinál tehát fogalmunk sem volt, csak izgalommal vártuk és el sem tudtuk képzelni milyen lesz amikor megpillantjuk a kettőnk gyermekét. Aztán gyönyörű volt és én nagyon boldog voltam, hogy Bercire hasonlít (mert őt is gyönyörűnek látom) és már alig vártam, hogy újabb babánk szülessen aki szintén hasonlítani fog valakire. Mikor meg tudtuk, hogy második gyerekünk fiú lesz Berci biztosan állította, hogy ő egy kis Indián lesz aki Zolikára (az én nagypapámra) fog hasonlítani. És így is lett, Simonka mindenki szerint a dédapjára hasonlít valaki szerint rám is nagyon (szerintem főleg a kesze-kusza kis szemöldöke, magamat nehezen látom meg benne). Nimródnál sem volt kevésbé izgalmas a várakozás főleg, hogy már volt lányunk is fiúnk is, vajon ő kire fog hasonlítani? Bercinek megint igaza lett, végig azt mondta: "Olyan lesz mint én!". Tényleg legjobban rá hasonlít és Kori babaképeire de látom benne a 6 hetes Simikét is főleg a férfias hajformában és a kíváncsi kukucskáló tekintetében. Persze a részletek csak nekünk fontosak a lényeg, hogy szépek és egészségesek de mégis csodálatos hogy nap mint nap felfedezhetjük bennük magunkat és őseinket.

Összenőttek

Kori egyre többet sírja el magát. Sokkal érzékenyebben és panaszosabban mint eddig. Akkor is amikor rászólunk és "neveljük" és akkor is amikor Simi gyakorolja rajta az erejét. Sajnos vagy nem sajnos Simi rájött, hogy tud fájdalmat okozni a nővérének. Sokat kapott Koritól eléggé el volt nyomva és vártuk már, hogy kicsit megvédje magát de most nagyon úgy tűnik, hogy tetszik neki ahogy Kori sírva és lelkileg összetörve reagál a támadásaira. Összenőttek. Sokat játszanak együtt és úgy tűnik méltó "ellenfelei" egymásnak. Én mindig kérem, hogy szeressék egymást és legyenek óvatosabbak és semmiképpen ne verekedjenek de általában minden vadulásnak sírás a vége. Kori már jól tudja mit érzek ilyenkor mert sokat mondtam neki és mikor lecsillapodnak és rájuk nézek meg is kérdezi : "Anya, most fáj a szivecskéd? Amikor bántjuk egymást Simivel?". Tényleg fáj mert egyébként tudom, hogy elválaszthatatlanok de hát testvérek és ennek ellenére jó testvérek. Nimródot még sosem bántották úgy igazán (még szép!) de akkor is jó tudni, hogy őt is szeretik és felfogják, hogy vigyázni kell rá - megjegyzem a készültségem állandó mert azért nem szívesen hagyom őket magukra még addig sem amíg teregetek.

A délutáni alvások a kezdetek óta rendben vannak. Korinak sokáig tart amig elalszik, sokszor mellé is kell feküdni de nem bánom mert eddig mindig sikerült mind a hármat egyszerre altatni (legalább 1 óráig). Ez biztos rajtam múlik, hogy elég határozott vagyok-e de ebből tényleg nem engedek kell az a kis pihenő a nap közepén, hogy aztán bírjuk estig.
Most végre itt a hétvége nagyon vártam már, hogy együtt legyen a család és úgy örülök, hogy Berci is itthon lesz velünk.
Jó lenne ha melegebb lenne és sütne a nap és akkor végre kivihetnénk a mi kis Nimródunkat "vadászni"...

Kötődés

Megünnepeltük Kori névnapját. Nagyon vágyott egy elefánt családra de amikor belekukkantott az ajándékzacskóba és megtalálta a mesekönyvet (A sün akit meg lehetett simogatni) már nem is keresett játékot benne annyira elvarázsolta az állat rajzokkal illusztrált könyv. Azonnal olvasni kellett belőle és miután meghallgatott jó néhány mesét csak utána szóltunk neki, hogy kutassa át jobban a csomagot (és akkor megtalálta az elefántokat is). Nagyon örült az állatoknak és a könyvnek is, tegnap óta egyfolytában ezeket a meséket akarja hallgatni Bercitől, tőlem és a Dédimamától is - aki ma jött játszani velük. Szereti a könyveket, sokszor mesél Siminek és magának is úgy, hogy közben nézegeti a képeket és nagyon szereti a műanyag kis állatokat is, mindig szorongat egyet a kezében és ezt Simi is eltanulta tőle. Kori viszont nem babázik. Nagy ritkán előkerül a baba a játékos dobozból de általában én erőltetem, hogy játszunk egy kicsit vele etessük, itassuk, öltöztessük - de nélkülem soha. (Talán túl korán nyílt rá lehetősége, hogy babázzon egy igazi kicsivel hiszen alig múlt egy éves amikor Simonka megérkezett hozzánk.) Nem bánom, egyébként az unokatestvére aki a legjobb barátnője is, Viola sem babázós viszont ő is nagy állatrajongó. Örülök, hogy Korinak vannak kedvencei mert ezekhez az állatkákhoz nagyon kötődik, viszi őket mindenhova (hol egyiket hol másikat), részt kell venniük a mindennapi teendőkben, nézik ahogy eszik, viszi őket fürödni, együtt alszanak úgyhogy nem ereszti őket.

Simike egy darab kutyát szorongat a kezében hetek óta. Viszi a játszóra, sétálni, aludni, fürödni, mindenhova de csak ezt az egyet. Ezenkívül neki nincsenek kedvencei, nagyon hűséges ehhez az egy kis állathoz. Egyes emberekhez is nagyon szorosan kötődik. Valahányszor megszólal a kapucsengő Simi felkapja a fejét, felcsillan a szeme és kirohan az előszobába, hogy "Pa-Pa" vagy "Ma-Ma". És amikor közlöm vele, hogy most nem ők jöttek akkor nagyon elszomorodik, sőt ha más valaki jön be akkor még be is húzza a kis illatos nyakacskáját és legörbíti a száját. Sokkal nehezebben fogadja el a változást mint Kori, nehezebben és lassabban oldódik egy társaságban mint nővére és talán emiatt ragaszkodóbb is. Nagypapával is nagyon szoros kapcsolatban vannak bár őt mostanában csak hétvégén látja és ma a kezdeti ijedtség után a Dédimamához is oda bújt és magyarázott neki.
Örülök, hogy ilyen sok ember vesz minket körül akiket szeretnek a gyerekek és elfogadják őket. A család a legnagyobb kincs és egy összetartó család hatalmas ajándék...

Édes kicsi Nimród még 4 hetesen is a köldökcsonkjához kötődik. Sehogy sem akar leesni az a kis kötelék ami a velem való összeköttetésnek egy pici maradványa. Remélem hamar megválik tőle mert most már kezd egyre több gond lenni vele és félek is, hogy nem lesz szép nyoma az amúgy most tökéletesen gyönyörű és szabályos kis pocakján.

Most éppen Berci sétál a kis királyfival, bizony megköveteli így estefelé, hogy csak vele foglalkozzunk, csak őt szeretgessük és amikor elpilled és apa megpróbálja őt letenni akkor hirtelen összerezzen, felriad és szemrehányóan néz. Olyan jó neki, hogy két testvére is van és hogy ennyien szeretik és figyelnek rá. Mindig velünk szeretne lenni amikor ébren van, nem tűri ha kimarad bármiből is, akár vacsorázunk vagy játszunk mindig a közelünkben akar lenni. És mi is azt szeretjük ha a közelünkben van...

24 óra

Szerettem ezt a sorozatot (a 24 órát) mert nagyon izgalmas volt legalábbis az első pár évad. Egy évad 24 rész, egyetlen nap történései órákra lebontva. A főhős szövetségi ügynök egy szuper hős mindent túlél (de mindezt természetfeletti tulajdonságok nélkül) és mindig rohan valahova hogy elhárítsa az aktuális veszélyt és megoldja a problémákat. Na körülbelül így érzem magam, 24 órás szolgálatot teljesítek, mindig rohanok valahova, állandóan veszélyt hárítok el és mindent meg kell oldanom úgy, hogy lehetőleg mindenkinek jó legyen . De hát ez lehetetlen, Jack Bauernek is az lenne persze ő nem is egy anya és feleség 3 gyerekkel...

Simikém még mindig szorongó napokat él meg, ahogy jön hozzánk valaki aki nem a Nagymama rögtön legörbül a szája és belém kapaszkodik. Bár ma egészen bátort volt, Veronka unokahúgomat pár perc sírás után megszokta miután bemutathatta neki, hogyan kell a szekrényben elbújni majd abból előkerülni - édes.
Kori ugyanolyan elszántsággal rohamoz és tesztel: " Anya figyelsz rám?" - képes addig kérdezni amig tényleg oda nem figyelek , de úgy igazán! Ők ketten egészen szépen elfoglalják egymást amikor tényleg reménytelennek ítélik a helyzetet, hogy valaha ráérek oda ülni melléjük. Ma délután feküdtek egymás mellett a földön egy jó nagy párnán, Kori olvasott Siminek aki nagyon figyelt és próbálta megérteni a szövevényes történetet. Simi sokszor visszaüt amikor nézeteltérés van közöttük úgyhogy Kori sincs mostmár biztonságban, Nimródnak pedig az orrát próbálja lecsippenteni amikor éppen nem figyelek oda - veszélyes!
Nimród aki elmúlt négy hetes (és még mindig nem vált meg a mumifikálódott köldökcsonkjától) egyre türelmesebb és nagyon kedvesen elnézelődik a hordozkában hogyha a testvérei táncolnak, ugrándoznak, vadulnak körülötte (egyedül persze nem szeret). Kicsi királyfink 4920 gramm volt az utolsó mérésnél a doktor néni hétfőn meg is állapította, hogy szép nagy fiú és biztos nagyon jó teje van anyának. Nimród szépen eszik napközben, gyakran éjjel is de most éjszaka először aludt egyben 5 órát (ez az első ilyen hőstette)!
Ez most tényleg 24 órás szolgálat és valószínűleg az is marad még jó pár évig...és még azután is...