Kire hasonlít?

Mikor Nimród még olyan egészen aprócska volt, hogy a pocakomban lakott Bercivel sokszor találgattunk, hogy kire fog hasonlítani. Annyira izgalmas dolog ez, elképzelni azt az emberkét aki hónapokig növekszik odabent, hogy vajon milyen lesz amikor előbújik és utána is ahogy telik az idő. Első babánál nem tudhatod mit hoz ki a génkeveredés, de általában az apára hasonlítanak (a tudomány szerint: "hogy elhiggye, hogy az övé"). Korinál tehát fogalmunk sem volt, csak izgalommal vártuk és el sem tudtuk képzelni milyen lesz amikor megpillantjuk a kettőnk gyermekét. Aztán gyönyörű volt és én nagyon boldog voltam, hogy Bercire hasonlít (mert őt is gyönyörűnek látom) és már alig vártam, hogy újabb babánk szülessen aki szintén hasonlítani fog valakire. Mikor meg tudtuk, hogy második gyerekünk fiú lesz Berci biztosan állította, hogy ő egy kis Indián lesz aki Zolikára (az én nagypapámra) fog hasonlítani. És így is lett, Simonka mindenki szerint a dédapjára hasonlít valaki szerint rám is nagyon (szerintem főleg a kesze-kusza kis szemöldöke, magamat nehezen látom meg benne). Nimródnál sem volt kevésbé izgalmas a várakozás főleg, hogy már volt lányunk is fiúnk is, vajon ő kire fog hasonlítani? Bercinek megint igaza lett, végig azt mondta: "Olyan lesz mint én!". Tényleg legjobban rá hasonlít és Kori babaképeire de látom benne a 6 hetes Simikét is főleg a férfias hajformában és a kíváncsi kukucskáló tekintetében. Persze a részletek csak nekünk fontosak a lényeg, hogy szépek és egészségesek de mégis csodálatos hogy nap mint nap felfedezhetjük bennük magunkat és őseinket.