A reggeli mise után (ahol Boldi és Ninó fékezhetetlen és hangos) haza jöttünk vasárnapi ebédre. Általában Berciéknél szoktunk lenni de most nem voltak itthon a szülei, de neki úgy is mennie kellett fotóznia. Úgyhogy megint egyedül maradtunk ettünk utána aludtak egy nagyot. Még Kori is pedig őt már nagyon nehéz rávenni de annyira ki van hét közben, hogy muszáj lenyomni.
Délután a parkba mentünk ahol Kori Simi és Nino táncoltak a színpadon.
Kezdek dagadni a büszkeségtől, hogy ennyi szép fiam van!
Ott volt Laura 3. babájával Katival, az enyémek meg folyton simogatni akarták. Nimródot és Boldit különösen érdekelte a kis csomag. Kori azt mondta "ilyet kérek csak fiúba!". Simi is megérintette a kis fejecskét.
A fellépés után elszaladtunk felköszönteni a Dédit születésnapja alkalmából aztán siettünk haza Bercinek a (vasárnap esti) leadandó munkái miatt.
Hétfőn aztán indult a hét.
Boldi éjjel 40 fokos lázzal küzdött és így én is vele.
Kori szorong: mi van ha nem ő nyeri a versenyeket és ha másnak szebb a rajza mint az övé (és a többi), Berci beszélt vele és azóta nevetgél és valamivel lazább ez ügyben.
A spárgát is addig gyakorolta amíg a semmiből lett valami (én nem gondoltam volna, Berci biztatta).
Nagy harcos ez a lány!
A fiúk pedig szeretnek az oviban, Nimródnak már van barátja Dalotti Andris, Csépe Ádám és a két Simi (az egyik a testvére).
Nimród: - Anya, én megbeszélem a Dalotti Andrissal, hogy az Isten minden gonoszt legyőz! -mesélte büszkén.
Simike pedig úszik a foci mámorban ami kedden és csütörtökön van a Budakeszi Labdarúgó Akadémián.
Tegnap még sportorvosi vizsgálat is volt amire Berci kísérte el.
Veronka jött Boldira vigyázni amig a többiekért mentem oviba, suliba. Nagyon sokat segítenek az unokatesóim ha nem lennének nem tudnám megoldani.
Mondjuk így is nehezen.
Pedig ebbe a feszített tempóba még bele kell férnie az apróságnak aki már 30 hetes...
