25-én mise és jászol nézés után Soroksárra mentünk ahol Berci apukájának a családja gyűlt össze a Dédi házában.
Korinka briliánsan adta elő a Rossz a Jézus kis csizmája kezdetű dalt: csípőre tett kézzel táncolt, kacsintós szemekkel pillogott, nagy átéléssel és boldogan énekelt. Simi a maga visszafogott módján szintén énekelte ezt a dalt.
Soroksárra Dupló cirkuszt hozott az Angyal úgyhogy nagy volt az öröm és sok volt a játék.
Finom ebéd után Berci szüleihez mentünk ahol, egy rövid alvás után az Angyal ismét csöngetett és sok ajándékot bontogattunk egészen vacsoráig.
Nimród itt állt fel először!
26-án indulás helyett zokogás volt reggel, a gyerekek (főleg Kori) otthon akartak maradni játszani, pihenni. Azért elindultunk de a templomba nem értünk oda csak utána a Labiba ahova Berci mindenkije gyűlt össze egy nagy közös karácsonyozásra.
A gyerekek kezdtek kidőlni de a kalandnak itt még nem volt vége, amint meg volt a közös ünneplés és vége lett az ajándékbontásnak már indultunk is tovább a hatalmas hóesésben Budajenőre ahol az én családom várt minket.
Nagymamám, Nagypapám, Anyuék, testvéremék, unokatestvérek, nagybácsik, nagynénik és a gyerekeik. Szóval rengetegen voltunk, nagyon izgalmas és zsúfolt volt az egész viszont oltári jó hangulat volt végig.
Megint csak ettünk és ittunk, és csöngetett az Angyal és Kori megint énekelt és én megint sírtam és Simi cukiskodott, hogy mindenki meg akarta enni és Nimród meg ácsorgott mert mi ezt kaptuk tőle karácsonyra.
27-re Kori beteg lett, így Mogyoródra apukámékhoz Simivel és Nimróddal hármasban mentünk. Nagyon hiányzott a férjem és Kori olyan üres volt minden nélkülük az autóban és ebédnél is. Nem jó így szétszakadva vendégségben de mindenképpen akartam karácsonykor menni Apuhoz úgyhogy így kellett lennie.
Finom volt az ebéd, Simi nagyon jól érezte magát, nem akart haza jönni Ati papa házából végül csak elindultunk és szerencsésen haza értünk a rettenetes út viszonyok ellenére.
(Idén igazi Karácsonyi idő volt!)
Kori Simi és Nimród is beteg lett Karácsony után de az a lényeg, hogy bár rohanósan azért mindenkivel sikerült találkozni és örülni egy kicsit.
Nekem ez fontos, ennyit szerettem volna.
Egy kis vírus a két ünnep között már igazán semmiség.
