Vége

Vége a nyaralásnak, a türelmemnek, az ő türelmüknek.
Elfáradtam nem panaszkodás de tény.
Csodálatos nyarunk volt, sokkal jobb mint amire számítottam, a 90 százalékát élveztem a változékony idő ellenére. Egészen mostanáig nem volt velük nehéz, meg is lepődtem, hogy miért ilyen jó mikor ennek rossznak kéne lennie (mindenki riogatott, hogy most lesz a legrosszabb mert 5 kicsi otthon nyáron rémes).
Nem volt az, sőt csodás volt, hogy nem kellett korán kelni, nem vettünk gyógyszereket, vitamint, nem kellett semmit befizetni az iskolának az óvodának a szülői munkaközösségnek és semmiféle ilyen dolognak, így ezek helyett fagyiztunk meg utaztunk meg nyaraltunk.
Jó volt nagyon ez a nyarunk!
Hála érte!!!!

De most vége ez is elmúlt mert már fél lábbal a kötelezettségek tengerében hánykolódunk. Mindent meg kell venni, elő kell készíteni.
Lesz még egy iskolásunk, egy sokkal félénkebb, szétszórtabb, álmodozóbb, lassúbb de talán még jobb képességű, lelkes, már író, olvasó, számoló kis Simikénk.
Anyuéktól megkapta a táskát. Szegénykém elvész alatta (nem tudom hogy fogja bírni ha tele lesz). De boldog mert ő választotta. A keresztszüleitől is kapott egy nagy adag tancuccot ajándékba, megvarrattuk a néptáncos inget amit kellett, meglett a szép ünneplő cipő is meg a nadrág.
Úgyhogy sok minden van de még nem teljes a készlet manapság egy elsősnek nem elég egy palatábla, hogy megtanuljon írni, olvasni számolni. Nem úgy van az. Sajnos.
A tanító néni nagyon aranyos, kedves nem fogja őket túlterhelni, csak jót hallottam róla. Siminek való. 

Mögöttünk van egy nagy Balatonozás, meg Nimród neve napja, egy nagyon szuper lakodalom, egy rajzverseny II. Díja Korinak és Siminek (ahol a családot kellett lerajzolni), egy-két fellépés, Kori mögött 4 kiolvasott könyv, Boldinak egy kilazult fog, amiket mind dokumentálni fogok ha lesz időm, erőm, energiám.

De fáradtságom és kimerültségem a tetőfokára hágott úgyhogy csúnya dolog de kezdem visszaszámlálni a napokat amikor egy gyerek kivételével délelőtt mindenki intézményben lesz és nem én altatok ebéd után.
Akkor egy hétig csak alszom majd délelőttönként aztán elkezdek kitakarítani meg rendet rakni meg elpakolni a száraz ruhákat a helyükre tenni meg ilyeneket tervezek és azt, hogy nem megyek a játszótérre amíg nem muszáj, egy darabig biztos nem, mondjuk tavaszig és nem főzök 7 főre csak amennyire kell.

Domi velem szeret aludni éjjel, ez van, azt hiszi én vagyok a cumija mert a műanyagot nem szereti csak a bőrt, utolsó gyereknek már több mindent enged az ember. Reggelre mindenki velem szeret aludni, trappolnak át hajnalban hol együtt, hol külön-külön, bebújnak a lefagyott lábacskáikkal, rosszabb esetben össze vesznek, hogy kinek nincs helye, jobb esetben megoldják és akkor csak egy kicsit ébresztenek fel. Szeretem, hogy jönnek, hogy bújnak.
Csak azt nem ha bántják egymást, ha kiabálnom kell vagy nem is kéne de az ember kiabál ha már nem tud mást tenni.
De a helyzet már annyira elvadult, hogy meg sem hallják, hogy kiabálok vagy nem érdekli őket vagy nem is tudom.
Szóval most váltás kell egy kis iskola egy kis óvoda aztán jöhet a karácsony meg a nagy szünet meg az, hogy újra hiányozzanak.

Boldi 3 éves

Ma 3 éve, hogy életmentő műtéttel kiszedték ezt a kis szőkeséget a pocakomból miközben Berci nem lehetett velünk mert egy másik kórházban feküdt trombózissal.
Olyan sok minden van mögöttünk, mással talán egész életében nem történik ennyi minden mint ami velünk azóta, hogy ezt a sok gyermeket kaptuk....

Boldi nagyon életrevaló.
Nagyon jó a humora, gazdag a szókincse, nagyon bújós, nagyon önálló.
Lemaradni és kimaradni nem hajlandó, állandó mozgásban levő, soha ki nem fáradó, délután aludni nem akaró, sértődékeny, szerető és nagyon szerethető, akaratos, puszilgatós, mindent megoldó - ilyen ez a Boldizsár.
Gyönyörű kék szemű és szőke hajú.
Ezerarcú, nagyon őrült. Ilyen:

Reggel köszöntéssel kezdtük a napot, hogy még Berci is itthon legyen. Tortáztunk.
Kori Simi Nimród rajzoltak. Kori egy papír bábot is adott amit még az iskolában csináltak, Simi egy hajót hajtogatott és rajzolt rá, Nimród pedig egy szellemet rajzolt aminek vérzett az arca...
Kapott még gumicukrot és csokit is a testvéreitől.

Kért egy Villám McQueen-t amire rá lehet ülni és egy rózsaszín cica párnát (az előbbi fizikailag és anyagilag tűnt nehezen kivitelezhetőnek a másik lelkileg okozott némi fejtörést). Végül köszöntés előtt pár órával találtam használtan - így nem drágán - ráülős piros Verdát (anyuék Tárnokról hozták el), a rózsaszínű cica baba-mama-párosra pedig Tündi adta a  rávalót és áldását úgyhogy nem akartam e vágynak az útjába állni (pedig ajánlottam barna mackót, füles kutyát, sárga kacsát de neki csak ez a cicás kellett!).
Nálunk az álmok valóra válnak - legalábbis így szeretnénk - úgyhogy így történt:

Berci köszöntés után dolgozóba ment aztán délelőtt Boldi keresztapja (az én unokatestvérem) Péter jött látogatóba. Elmentünk együtt a Kopaszi gáthoz a Kölyök-öböl játszóházba ahova ajándékba kaptunk belépőt a gyerekeknek N.-től (köszönjük szépen!).
Ma sikerült beváltani és nagyon tetszett nekik a kaland. Az IKEÁ-s játszóházon kívül még nem voltak ilyenbe úgyhogy sikongatva mentek be és próbáltak ki mindent. Teljesen fel voltak dobva. Boldi egy kicsit gyanakodott, az elején félénken lépdelt de Kori Simi és Nimród is aranyosan segítettek neki, biztatták, hogy sikerülni fog.
Csináltunk képeket:

Szép hely a Kopaszi gát, Kori kérte, hogy ide jöjjünk majd vissza apával is.
Későn indultunk (majdnem dél volt), későn értünk haza (majdnem 3) és nem aludtak a kocsiban sem úgyhogy meg voltak őrülve itthon. Anyu pizzatésztájából Péter pizzát varázsolt addig melegedett a leves. Majd Péter mindenkit megetetett amíg én elszaladtam befizetni az iskolások menzáját.
Itthon ebédeltünk aztán Péter ment dolgozni én meg kezdtem megőrülni mert ha senki nem pihen délután akkor szétesünk mindannyian (ők verekednek, vadulnak én meg kiabálok, Domika üvölt és az a rengeteg házimunka, pakolnivaló, mosogatás....).
Úgyhogy lemenekültünk a játszótérre ahol egy órát még levegőztek aztán haza jöttünk. Még este az ágyban sem akartak elhallgatni csak mondták csak mondták (húúú ilyenkor már nehezen viselem).
Boldi megköszönte a nagyon finom tortát amit neki készítettem ("köszönöm anya, hogy ilyen finom tortát csináltál nekem!" - hát persze, hogy szétpuszilgattam), beparkolt az ágya mellé Villám Mcqueen-el (aminek zenélő gombját még sokáig nyomogatta) és összebújt a rózsaszín cicákkal.

Isten éltessen 3 éves Boldizsár!