Mondanom sem kell, hogy ahogy beültünk és leültünk anyuval a terembe és vártuk, hogy bejöjjenek az ovisok már el kezdtünk sírni. Ilyenek vagyunk túl érzékenyek, nagyon meghatott, hogy az én kicsi lányom fog szerepelni, köszönteni minket Anyák napján (Anyuval együtt meg aztán tényleg nagyon ijesztő látvány lehettünk, a két őrült nő, még nem történt semmi és máris zokognak).
Kori nagyon boldog volt amikor meglátott minket, integetett, köszönt, izgult.
Felvonultak az ovisok. Egy bemutató hittan órával kezdődött a program. Anna nővér képeket mutatott a Fecske csoportos gyerekeknek és ők jelentkeztek és válaszoltak a kérdésekre.
Kori végig figyelt, rászegezte a tekintetét Anna nővérre és koncentrált, jelentkezett (ő mondhatta meg a 3 királyok nevét) egy pillanatra sem zökkent ki, Jézus életéről szóltak a kérdések és válaszok.
Az elején egyszer-egyszer dobott egy puszit és azt suttogta, hogy "-Mamikám, szia!!!"- de nem volt rendbontó, csak nagyon boldog.
Láttam, hogy Kori mennyire tud figyelni, koncentrálni, tudja a válaszokat és elképzeltem, hogy Simi jövőre ugyanitt lesz és mennyire másképp fog viselkedni.
Álmodozik majd, mereng valószínűleg sokkal hamarabb elfárad majd és elveszti a fonalat - annyira másmilyenek...
Közös imával zárták a fél órás foglalkozást.
Rövid szünet után újra bevonultak, immár azzal a szándékkal, hogy köszöntsék az Édesanyákat és Nagymamákat.
Hozták a kis ajándékokat, jelmezeket letették a szék hátára majd a kellő pillanatban felvették azokat.
Énekeltek, verset mondtak Ildi néninek és Vera néninek köszönhetően még egy kis kecskés mesét is előadott az egész csoport, kicsik, közepesek és nagyok, amiben Kori egy kecskegida volt.
Élvezték a gyerekek az egész előadást, megint megbizonyosodtam róla, hogy Kori a legjobb és legértékesebb helyre jár amiért nagyon hálás vagyok.
Nem csak, hogy szereti de mindig tanul valami szépet, értékeset, zenét, táncot, irodalmat, hittant és kedvesek a csoporttársai, az óvónénik és a légkör ami körülveszi őket.
Olyan nagy ajándék ez nekem, nekünk és nagyon megnyugtató.
Siminek persze nehezebb lesz mert egészen más személyiség mint Kori de majd csak megszokja ő is és megtanulja a szabályokat (Kori már alig várja, hogy segíthesse mikor jövőre egy csoportban lesznek).
Kaptunk ajándékot: agyag virágtartót egy kis anyag virággal celofánba csomagolva.
Olyan szép volt ez az egész, tudtam, hogy csak sírva tudom végig nézni de ezt mondtam Korinak, azt mondta: - "Jó Anya, nyugodtan sírjál majd.".
A műsor végén az is kiderült, hogy mi ez az "Anyám, te vezess!" dalocska amit Kori egész héten énekelt és amit Simi is megtanult.
A legvégén meghívtak egy kis sütizésre a csoportba ahol Kori 3 kislánnyal ült egy asztalnál. Megkérdezte tőle az egyik, hogy : "- Kori ti hányan vagytok otthon?" - erre Kori felsorolta és megállapították, hogy hatan lesznek hamarosan. A kislány boldogan mondta, hogy ők is hatan vannak.
Aztán összebújtak Virággal én meg haza jöttem.
Szívembe örömmel, boldogsággal és szeretettel.
