Kori kívánsága

Kérdeztük Korit mit szeretne névnapjára erre ő gondolkodás nélkül ezt válaszolta: "Mézes kenyeret!" - ez annyira Koris. Karácsonyra is tortát kért.

Simi

Simike annyira édes kicsi fiú. Még így Nimród mellett sem látom őt nagynak, pedig sokat nőtt az elmúlt hetek alatt. Szeretem ahogy megfordítja az állatos könyvet a lajhárnál (aki fejjel lefelé lóg a fán de Simi meggyőződése , hogy azt fordítva kell nézni), szeretem ahogy rajong a Boribon mesékért, ahogy dalol a mesekönyvek végén (a magyar népmesék dallamát), szeretem hogy minden reggel úgy ébred, hogy "Koji - Koji", hogy úgy autózik hogy közben azt mondja a kis vékony hangján, hogy "tü-tűűű", szeretem, hogy imád meztelenül rohangálni fürdés előtt és után, hogy ráül ruhában a bilire és azt mondja "psssssss" , szeretem a bóbitás fejét, hogy szeret oda bújni az emberhez és még azt is hagyja, hogy szeretgessék és, hogy szereti ha simogatjuk a puha kis bőrét. És még ezer dolog miatt szeretem de legfőképpen azért mert ő Simon, a mi fiúnk.

Nincsenek itthon...

Nem rég mentek el a nagyok és máris hiányoznak. Persze nagyon jó ez a csend és nyugalom, csak Nimród szuszogását hallani (hiszen itt alszik a hasamon) de mégis olyan üres a lakás a kis hangoskodók nélkül. Olyan boldogok most, Berci hihetetlen jó hatással van rájuk (játszanak, beszélgetnek, kalandoznak) és látszólag megnyugodtak, helyükre kerültek a dolgok, megkönnyebbültek, hogy végre megérkezett a várva várt kistestvér, a nagy változáson túl vagyunk. Pedig csak most jön a neheze, persze inkább nekem mint nekik: a hétköznapok. Mindháromra egyformán oda figyelni, a kis igényeiknek megfelelni, rengeteg türelemmel bánni velük, hogy lássák, érezzék és tudják hogy egyformán szeretem őket, mindhármat a világon mindennél jobban (és persze Bercit mert ő a negyedik de nem utolsó a sorban)...

Vasárnap

Pár óra és Nimród két hetes lesz. Hihetetlen...
Berci holnaptól dolgozik, a gyerekek ma a nagyszülőknél alszanak és akkor holnap délelőtt egy kicsit nyugodtabban indul a hét.
A tegnap éjszaka Nimród részéről nagyon jól telt, éjjel fél egy után csak hajnali ötkor kért enni és utána is szépen vissza aludt. Viszont most Kori jelent meg hajnalban, hogy nálunk akar aludni. Csak akkor vettem észre, hogy az ágyunkban fekszik amikor lecsúszott a takaróm és fel akartam húzni akkor éreztem a kis kezét (ott feküdt a lábunknál, a lábai lelógtak az ágyról). Berci is felébredt és kérleltük, hogy folytassa az alvást a saját ágyában mert nálunk nem fér el, kicsit pityergett és ellenkezett de aztán átsétált és reggel fél 9ig meg sem jelent. Simike most jobban alszik éjjel de előfordul, hogy ő is felsír - ki tudja mi jár a kis fejükben.
Ma Berci elvitte őket szánkózni a Kuruclesi erdőhöz. Orsiék is mentek (Berci nővére, és a családja: Acsó, Sebi, Petike valamint Berci nagynénje, Klári és a lánya Dóri a vőlegényével). Úgyhogy nagy csapat indult neki az erdőnek ahova Berciék kiskoruktól jártak szánkózni. Ebédre haza értek Simi ahogy szokott Berci karjaiban mély álomba zuhanva, Kori szédelgett mert ő is nagyon kifáradt a szánkózástól de nem nagyon akart aludni (a kocsiba majdnem sikerült neki, kicsit elpilledt és ezt kérdezte Bercitől: "Apa, miért csukódik le a szemem ? " ) végül csak ebéd után aludt el szokás szerint úgy, hogy mellékuporodtam a kiságyra.
Nimród ma nagyon szépen alszik, tegnap sokat volt fent úgyhogy megértem, hogy most kimerült. A testvérei hangjától láthatóan megnyugszik és mindig kiharcolja magának, hogy kint lehessen a családdal a közös reggelinél. Még érezni azt a finom, tiszta újszülött illatot ami annyira jellegzetes és semmihez sem hasonlítható és amit nem akarok soha elfelejteni de a születés után csak pár hétig lehet érezni. Az anyatejes csecsemő illat az egészen más, persze az is nagyon finom de sokkal tovább tart egészen addig amíg csak anyatejet kap a kisbaba. Hát Nimródon még mind a kettő érezhető remélem jó sokáig mert annyira szeretem szagolgatni!
Kicsi királyfink nagyon szereti ha Berci fürdeti, a köldökcsonk még nem esett le úgyhogy óvatosan kell locsolgatni a vízzel de azért látszik, hogy tetszik neki a pancsolás. A szemecskéin még mindig ott vannak a két héttel ezelőtti nagy-nagy küzdelem nyomai, (de azért már nem olyan piros) és olyan szépen nézelődik mintha mindent tudna és értene.
Simi és Kori oda húzzák a kistestvérke ágyához a kicsi fa széket és onnan szokták szórakoztatni, simogatni vagy állatokkal elhalmozni (ez utóbbi egy kicsit veszélyes úgyhogy felügyelni kell az efféle akciókat). Boldog vagyok, hogy szeretgetik puszilgatják, foglalkoznak vele és már alig várják, hogy együtt rosszalkodhassanak a legkisebb királyfival.