Nem rég mentek el a nagyok és máris hiányoznak. Persze nagyon jó ez a csend és nyugalom, csak Nimród szuszogását hallani (hiszen itt alszik a hasamon) de mégis olyan üres a lakás a kis hangoskodók nélkül. Olyan boldogok most, Berci hihetetlen jó hatással van rájuk (játszanak, beszélgetnek, kalandoznak) és látszólag megnyugodtak, helyükre kerültek a dolgok, megkönnyebbültek, hogy végre megérkezett a várva várt kistestvér, a nagy változáson túl vagyunk. Pedig csak most jön a neheze, persze inkább nekem mint nekik: a hétköznapok. Mindháromra egyformán oda figyelni, a kis igényeiknek megfelelni, rengeteg türelemmel bánni velük, hogy lássák, érezzék és tudják hogy egyformán szeretem őket, mindhármat a világon mindennél jobban (és persze Bercit mert ő a negyedik de nem utolsó a sorban)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése