Müller-es kalandozások

Müller. Amit Viola újítása óta sokszor Müsszernek becézünk.
A gyengém, szerencsére sosincs nálam annyi pénz, hogy mindent megvegyek amit szeretnék sőt általában még azt sem tudom megvenni amit összeírok.

Ma délután három gyerekkel neki vágtam és miután nem volt se százasom se ötvenem apróba így kicsit félve de kocsi nélkül mentünk be az üzletbe.

Mindig hátra megyünk a játékokhoz, a legnagyobb gyerek én vagyok, szeretek nézelődni, álmodozni mi minden lenne jó még a gyerekek szobájába (a sok kacat mellé - ahogy Berci kijózanít sokszor - és milyen igaza van!).

Először a Schleich állatokat szemrevételeztük, Simi ma egy nagy sast nézegetett, Kori a lovakat természetesen, egy nagyon icipicit nézett ki magának aztán még néhányat megfogott, hogy milyen jó lenne.
Aztán mikor mondom, hogy "gyerekek gyertek indulás" akkor azért megkérdezik, hogy "megvesszük?", Én meg mondom, hogy "nem" és akkor kérdezik, hogy "miért?" és akkor sorolom az okokat de olyan édesen visszapakolják amit levettek és elindulnak mellettem és még sosem toporzékoltak semmiért (bezzeg én!), hogy meg kell zabálni őket.

A playmobilokat és a duplókat is nézegették, Nimród is nyögött, hogy meg akarja érinteni (=lepakolni), de tartottam nem engedtem el, Kori a lovasokat, házakat csodálta: "Nézd Simi de gyönyörű!" - felkiáltással, Simi pedig egy rettenetes szellemet emelt le a polcról ami halálfejet tartott a kezében.
Kérdeztem, hogy: "Simi most ez komolyan tetszik?", erre ő: "- Igen, mert ez olyan FÉRFIAS!!!".

Mindent letettek, mindenről letettek, nem is mondogatják sosem mikor eljövünk, igazán nincs is rá szükségük.
Jobb is hogy mindig ki vagyunk számolva, én néha úgy megvennék nekik mindent amit csak szeretnének!
Még jó, hogy van egy férjem aki ezt nem hagyja...

Vizsgálatok

Tegnap a bőrgyógyászaton, ma szív ultrahangon voltunk Korival. Hetekkel ezelőtt kellett időpontot kérni erre a két vizsgálatra két különböző kórházban és pont így jött ki, hogy egymást követő két napon el tudtuk intézni a kettőt.

A fiúk mindkét délelőtt a Nagymamánál voltak, kerteztek, labdáztak, mókus-cicáztak.

A bőrgyógyászaton hamar végeztünk, egy kis bőrszárazság semmi több: testápló és esti pancsolás felfüggesztése (na persze!).

Ma Berci vitt minket a Tűzoltó utcába, kértem, hogy kísérje el a lányokat, parkolás, várakozás, stb. ürügyén és mert Apával lenni jó.
Az EKG-val kezdtünk. Kori csodásan eltársalgott a Doktornénivel aki egyfolytában azt mondogatta, hogy: "-Te milyen édes vagy!".
Kori tényleg édes volt, minden kérdésre válaszolt, elsorolta a testvérei nevét (Pöttyöt is beleértve), azt hogy mennyi idősek, hogy mikor fog megszületni a legkisebb ("nyaralás után"), hogy hova megyünk nyaralni ("Csopakra") és hogy rajzolni tanul az óvodában.
Amikor Kori mondta, hogy ő a legnagyobb és kisebb testvérei vannak akkor a Doktor néni ránk nézett (Berci is bent volt) és megkérdezte: "-És mind közösen a maguké?" - mondtam, hogy : "-Persze!" - erre a Doktornéni: "Jaj anyuka a mai világban ez már nem olyan egyértelmű...".

Miután a Doktornéni végzett a vizsgálattal, meginvitálta magához Korit akkor ha már Pötty is megszületik és túl sok lenne anyának otthon a feladat (Kori természetesen elfogadta a meghívást ) majd kikísért minket és még egyszer elmondta, hogy milyen édes ez a kislány. Kori persze nagyon boldog volt, hogy ilyen sok dicséretet és szeretetet kap a vizsgálóban majd integetve távozott.

A szív ultrahangra másfél órát kellett várni, időpont ellenére, hárman voltak előttünk és mindenki fél órát volt bent.
Egy eldugott kis folyósón várakotunk de azért arra jött egy két beteg kisgyerek és mondanom sem kell, hogy szívfacsaró látvány volt ahogy ott botorkáltak a kis pizsamájukban az anyukájuk vagy apukájuk kezét szorongatva.
Ha minden nap nem is de azért sokszor belegondol az ember (főleg ilyenkor), hogy kaphat e annál többet és kívánhat e többet minthogy egészségesek legyenek a gyerekei és ne kelljen ilyen helyen sok időt eltöltenie...

Másfél óráig meséltünk a fejünkből felváltva hol Berci hol én, Kori pedig nevetgélve hallgatta és nagyon jól mulatott, hogy velünk lehet egyetlenként, minden figyelem, mese és vicc az övé.
A mi vizsgálatunk nem tartott 10 percnél tovább.
A szívzörej valóban hallható de teljesen ártalmatlan (egy járulékos inhúr okozza) semmi teendő nincs vele. A mitralis billentyű kissé lazább szerkezetű de nem kóros nincs vele semmi különösebb baj, pár évente ránéznek majd (nekem is van egy kisebb mitralis elváltozás a szívemben azzal sincs sok teendő - lehet, hogy Kori örökölte).

Nagymamáéknál ebédeltünk és ott töltöttük a délutáni pihenőt.

Alvás után elindultunk haza, a Müller után beugrottunk Nazim Doktorhoz a leletekkel és Nimród köhögésével majd 6-ra haza értünk, 8-kor már mindenki ágyban volt.
Kori azt mondta, mikor beszálltunk az autóba a fiúkkal, hogy: "Jó volt de azért hiányoztak nekem a fiúk." - jaj de édes pedig csak egy délelőtti kórházi programon voltunk!

Mikor Nagymamánál ebédeltünk és meséltem, hogy Kori mennyire szereti a barátnőjét Virágot és, hogy tegnap arról beszélgettek , hogy mennyivel jobb a Családi napnál az Ovi nap mert akkor együtt lehetnek akkor Korika széttárta a kezét bólintott majd megszólalt: "- Anya! Mi NŐK vagyunk!" .

Nem könnyű, hogy mind a hármat pocakkal viszem ide-oda de annyira élvezem, hogy ez a kis csapat együtt jön megy sertepertél és megnevettet, hogy néha el is felejtem, hogy nem bírom tovább.
Mert azért bírom.