Kire hasonlít?

Mikor Nimród még olyan egészen aprócska volt, hogy a pocakomban lakott Bercivel sokszor találgattunk, hogy kire fog hasonlítani. Annyira izgalmas dolog ez, elképzelni azt az emberkét aki hónapokig növekszik odabent, hogy vajon milyen lesz amikor előbújik és utána is ahogy telik az idő. Első babánál nem tudhatod mit hoz ki a génkeveredés, de általában az apára hasonlítanak (a tudomány szerint: "hogy elhiggye, hogy az övé"). Korinál tehát fogalmunk sem volt, csak izgalommal vártuk és el sem tudtuk képzelni milyen lesz amikor megpillantjuk a kettőnk gyermekét. Aztán gyönyörű volt és én nagyon boldog voltam, hogy Bercire hasonlít (mert őt is gyönyörűnek látom) és már alig vártam, hogy újabb babánk szülessen aki szintén hasonlítani fog valakire. Mikor meg tudtuk, hogy második gyerekünk fiú lesz Berci biztosan állította, hogy ő egy kis Indián lesz aki Zolikára (az én nagypapámra) fog hasonlítani. És így is lett, Simonka mindenki szerint a dédapjára hasonlít valaki szerint rám is nagyon (szerintem főleg a kesze-kusza kis szemöldöke, magamat nehezen látom meg benne). Nimródnál sem volt kevésbé izgalmas a várakozás főleg, hogy már volt lányunk is fiúnk is, vajon ő kire fog hasonlítani? Bercinek megint igaza lett, végig azt mondta: "Olyan lesz mint én!". Tényleg legjobban rá hasonlít és Kori babaképeire de látom benne a 6 hetes Simikét is főleg a férfias hajformában és a kíváncsi kukucskáló tekintetében. Persze a részletek csak nekünk fontosak a lényeg, hogy szépek és egészségesek de mégis csodálatos hogy nap mint nap felfedezhetjük bennük magunkat és őseinket.

Összenőttek

Kori egyre többet sírja el magát. Sokkal érzékenyebben és panaszosabban mint eddig. Akkor is amikor rászólunk és "neveljük" és akkor is amikor Simi gyakorolja rajta az erejét. Sajnos vagy nem sajnos Simi rájött, hogy tud fájdalmat okozni a nővérének. Sokat kapott Koritól eléggé el volt nyomva és vártuk már, hogy kicsit megvédje magát de most nagyon úgy tűnik, hogy tetszik neki ahogy Kori sírva és lelkileg összetörve reagál a támadásaira. Összenőttek. Sokat játszanak együtt és úgy tűnik méltó "ellenfelei" egymásnak. Én mindig kérem, hogy szeressék egymást és legyenek óvatosabbak és semmiképpen ne verekedjenek de általában minden vadulásnak sírás a vége. Kori már jól tudja mit érzek ilyenkor mert sokat mondtam neki és mikor lecsillapodnak és rájuk nézek meg is kérdezi : "Anya, most fáj a szivecskéd? Amikor bántjuk egymást Simivel?". Tényleg fáj mert egyébként tudom, hogy elválaszthatatlanok de hát testvérek és ennek ellenére jó testvérek. Nimródot még sosem bántották úgy igazán (még szép!) de akkor is jó tudni, hogy őt is szeretik és felfogják, hogy vigyázni kell rá - megjegyzem a készültségem állandó mert azért nem szívesen hagyom őket magukra még addig sem amíg teregetek.

A délutáni alvások a kezdetek óta rendben vannak. Korinak sokáig tart amig elalszik, sokszor mellé is kell feküdni de nem bánom mert eddig mindig sikerült mind a hármat egyszerre altatni (legalább 1 óráig). Ez biztos rajtam múlik, hogy elég határozott vagyok-e de ebből tényleg nem engedek kell az a kis pihenő a nap közepén, hogy aztán bírjuk estig.
Most végre itt a hétvége nagyon vártam már, hogy együtt legyen a család és úgy örülök, hogy Berci is itthon lesz velünk.
Jó lenne ha melegebb lenne és sütne a nap és akkor végre kivihetnénk a mi kis Nimródunkat "vadászni"...