Rajzok

Este ezzel álltak elém.
Annyira szép, annyira megható.

Simi rajza az új lakásról:

Fekszünk az ágyban, a lányoknak lelóg a haja, a fiúké rövid.
Érdekes, hogy két ház van és egyel kevesebb ember, viszont mindenkit oda írt szépen.
Én Édesanya vagyok (jaj de szeretem ezt!).

Kori rajza az új lakásról:

Kori kérdezte Simit, hogy hogyan kell leírni, hogy család és Simi diktálta ("először egy CSacsi betűt...stb.).
Lila ruhás, nagyon púpos az én vagyok, éppen alszom és egy lány baba van a hasamban ("Nem fiú mert akkor fekete ruhában rajzoltalak volna le." - mondta Kori).
Kori fölöttem alszik sárga ruhában a kék ágyon hosszú lelógó szőke haja van.
Apa balra lent, mellette Simi, fölöttük apa gitárja  (az a piros keresztes), a földön Bódi, kint az erkélyen meg Nimród.
Van még a képen madár, kutya, fa fészekkel és tojásokkal.

Csodaszép a gyermekvilág.
Ahogy feldolgozzák és megelevenítik az érzéseiket, szorongásaikat, vágyaikat és helyüket a világban.
Azt hiszem ezek a rajzok most megerősítésként kell nekik, hogy minden rendben lesz együtt van/lesz a család az új helyen is.
Azért ez elég jó.

Nimród és a Marcipán cica

Eljött a nap amit Nimród hetek óta várt már.
Ketten mentünk a Bábszínházba a Marcipán cicára (Gábor Éva Ciróka meséje alapján).
A könyvtárból mér régen kivettük a könyvet, így ismertük a mesét ami arról szól, hogy a cica elmegy Afrikába mert azt hiszi, hogy ő az oroszlán rokona és szeretne találkozni vele.

Nimród nagyon készült a programra, az első perctől az utolsóig nagyon élvezte a kalandot.
Úgy tűnt, hogy nem is Simi meg Kori hanem Nimród az aki a legjobban vágyott erre - nem is gondoltam volna! Persze a többiek is örültek mikor kettesben kalandoztunk de Nimródnak ez igazán nagyon hiányzott már. A villamos, a busz, a boltok jaj nagyon tetszett neki kérte, hogy még oda is meg még oda is menjünk be. Bementünk mert nem kellett haza rohanni (Koriék oviban voltak, Boldira Berci unokatesója vigyázott a Labiban).
Ninókám nem fáradt el, jött beszélt, mutogatott, magyarázott.
9- től délután 2-ig úton voltunk. A Jászain ettünk pizza szeletet ebédre és a kedvenc mindenes boltomban vettünk az otthoniaknak meglepetést (ahogy szoktuk).
A Mamutba is bementünk mozgólépcsőzni meg szökőkutat és kis mamutokat nézni.
Szétnéztünk a Deichmann-ba választott nekem cipőket, hogy mit próbáljak fel aztán mire az ötödikre mondtam, hogy túl nagy a sarka azt nem veszem fel, a hatodiknál már ő mondta lemondóan: - Nem jóóóó anyának mert, ennek túl nagy a sarka....-nagyon édes volt ahogyan próbált segíteni.
Ölelgettem, puszilgattam ez a nap csak a miénk volt. És úgy meghálálta!
Egyetlen hiszti, egyetlen tolakodás nem volt még délután és este sem.
Bárcsak többet tudnék velük egyenként eljárkálni!

A többiek nem voltak szomorúak teljesen megértették, hogy ők is voltak velem és ez most Nimródnak is járt. Annyira szeretem ezért is őket, mert megértik és várják, hogy megint ők következzenek...