Alvós Nimród, sírós Simi, édes Kori

A szép, napsütéses időben tett hosszú séták végre meghozták Nimródnál a jó alvást. Nem kellett kézben ringatni és nem törték rá a testvérei az ajtót mivel az egész délelőttöt és a délutánt is kint töltöttük, végig jót aludt a babakocsiban. Mennyivel könnyebb lehet annak akinek nem kell minden áldott nap le fel hurcolászni a gyerekeit hanem csak kizavarja őket a kertbe aztán amikor idő van akkor meg beszedi őket. Talán ennek is el jön egyszer az ideje addig meg feszített napirendben lenyomjuk a napot - ez minden testedzésnél hatásosabb. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire tartani kell mindent de ha azt akarom, hogy Simi ne aludjon el a kocsiban haza felé vagy ebéd közben és ne akkor ébredjen amikor Korit éppen elaltatni készülök akkor bizony 10-kor séta, délben ebéd utána alvás 3-ig, délután játszó, 6-kor fürdés, 7-kor vacsora, 8-kor ágyikó (elalvás igény szerint). Ebbe belefér Nimród igény szerinti szoptatása és este valamikor a fürdése is. Kori nehezen szokta meg a korai fekvést, amig terhes voltam sokszor mellettük feküdtem amig el nem aludtak de ez most már megoldhatatlan. Könnyebb így nekem de meg kellet szoknom a gondolatot, hogy ettől nem lesznek sérültek lelkileg, hogy nem dekkolok a szobájukban minden alvás előtt. Ha Nimród átkerül hozzájuk akkor szerintem kezdődik minden elölről. De addig nem tudok három vagy még több felé szakadni...

Simike nagyon nehéz eset. Néha borzasztóan sajnálom, hogy mutogat, szótagol, hisztériás rohamot kap ha nem értek valamit de sokszor nem tudok vele mit kezdeni. A játszótéren sem tud teljesen felengedeni, ott is szorong, ha sokan vannak nehezen megy el mellőlem és ha foglalt a hinta mikor ő menne akkor üvölt.
Pár hét és két éves. Rettegett dackorszak. És egy kis testvér. Ez így sok neki egyszerre. Pedig annyira édes amikor vidám és jókedvű és amikor táncol (zenére nagy huszár léptekkel rója a köröket a szobába) és amikor bújik és "Ó" -zik, vagy menekül mikor üldözöm és el akarom kapni vagy mikor kézen fog és sétálunk vagy olyan álmos már ebédnél hogy felakadt szemekkel tömi a finom ebédet a szájába hát tényleg imádom de sokat sír elképesztő hangon és ezt sokszor nagyon nehéz elviselni...

Kori nagyon szeret a játszótérről egy kislányt. A kislány is szereti őt még tavaly barátkoztak össze, de az a kislány egy kisfiúval még szorosabb barátságban van egy oviba is járnak meg Kori fiatalabb is náluk úgyhogy van, hogy kiszorul a játékukból. Ma észre vettem, hogy megy utánuk, nézi őket, be akart ő is szállni a vonatba amibe ültek de már nem fért be és úgy éreztem, hogy mindig ott hagyják. Nem bántásból hanem mert nagyobbak és el voltak egymással foglalva. Pedig Kori olyan boldog volt de amikor lemaradt akkor láttam hogy bánatos de nem akaratos, tolakodó csak vágyakozó. És tudom hogy ez butaság de akkor majd megszakadt a szívem, hogy miért nem játszanak az én kislányommal úgy ahogy azt ő szeretné miért nem veszik őt észre hogy szalad utánuk.
És hogy ez olyan semmiség de arra gondoltam ha most így sajnálom őt egy ilyen dolog miatt akkor hogy fogom kibírni amikor tényleg bántani fogják az én drága kislányomat. Hogy fogom megóvni a csalódásoktól...inkább bele se gondolok. Remélem talál egy igazi barátot akivel kölcsönös lesz a nagy rajongás. Mert annyira tud szeretni és ragaszkodni...