Vasárnap este 5730 grammot mértünk. Ez azt is jelenti, hogy Nimród minden eddigi gyerekünkün túltesz mármint ha a gyarapodást nézzük akkor biztosan. Nagyon sokat mosolyog ha beszélünk hozzá és simogatjuk az arcát. Nimród nagyon hosszú baba már a 68-as ruhákban is végig ér a lába, persze mindenki ámul, hogy milyen nagy gyerek de amikor Bercire néznek (mi meg a felmenőkre gondolunk) akkor mindez érthető. Az arca, a fejformája, a sírása és a pihe-puha haja persze nagyon csecsemős de a méretei az alvásigénye és a tekintete idősebb kisbabára vall.
Sok hét után a vasárnapot nagy családunk a Labanc utcában töltötte. Berci reggel elvitte a gyerekeket misére (Nimródot nem akartuk még ilyen orrszívósan tömegbe vinni na és én sem tudtam mindent össze készíteni reggel fél 9-re úgyhogy mi maradtunk). Utána elmentünk együtt az újságnak fotózni a kálvária dombra amit nagyon nehezen találtunk meg mert nagyon bonyolult útbaigazításokat kaptunk az egyenesen, jobbra, balra és balra fel helyett de végül megtaláltuk miután beautóztuk az egész budakeszi domboldalt de ez még nem volt semmi mert kiderült, hogy zárva van így Bercinek be kellett másznia a kutyával őrzött területre (ami a szomszéd ház kertjében egy pulit jelentett). De végül fotózott, mi meg közben sétálgattunk kint mert nem akartam a gyerekeket egyesével átadogatni a kerítésen. Kalandos lett volna...
Ebédre lementünk Nagypapához és Nagymamához a Labanc utcába a gyerekek és mindenki legnagyobb örömére. Nimród persze már attól elfáradt, hogy sétáltunk és autóztunk úgyhogy egész ebéd alatt a hangját sem hallottuk, elégedetten aludt a hordozkában. Csak késő délután ébredt akkor megetettem és ébren maradt megmutatni tudományát a Nagymamának azaz, hogyan követi az ujját a két szép szemével. Olyan jól érezte magát, hogy nem volt szívem összecsomagolni és magunkal vinni Berci munkahelyére (be kellett mennünk hibát elhárítani, illetve csak Bercinek, de nekem kellett vezetenem a kimutatható alkoholszintje miatt) szóval a babák maradtak mi meg kettesben leléptünk mint a régi szép időkben. Mire vissza értünk egy óra múlva, Nimród megint aludt a nagyok pedig palacsinta gyártásba kezdtek a Nagypapával (milyen jó dolguk van, hogy Nagypapa bármikor rávehető ilyenekre). Miutána Nimródot a Nagymama többször magához vette vígasztalásra, Simike a Nagypapánál keresett és talált menedéket, a kezébe kéreckedett és huncutkodott, a szakállába nyomta a vauját és közbe csíntalanul nevetgélt. Estefelé haza indultunk Bercivel és Nimróddal, a nagyokat ott hagytuk ott alvásra (éppen a kádban pancsoltak mikor elbúcsúztunk). Otthon érzik magukat, nincs sírás, szeretik, hogy ott lehetnek, Nagypapa és Nagymama ágyába is beszökhetnek reggelente egy kis lustálkodásra és figyelnek rájuk, játszanak velük, szeretgetik őket és kölcsönösen ragaszkodnak.
Késő este egy kis kaland azért még várt rám azok után hogy fél útról vissza kellett fordulnunk a Labanc utcába mert ott felejtettük Berci telefonját. Miután haza értünk és megfürdettem Nimródot, nem sokkal azután indulhattam vissza egy kis éjjeli erdei kocsikázásra mert ott felejtettük Nimród orrszívóját és kellett mert dugult az orra. Még jó, hogy forgalom nélkül autóval csak negyed óra az út oda-vissza. Örültem volna ha nem hagyunk ott semmit de kárpótolt a gondolat, hogy reggel majd jó sokáig alhatunk...és így is lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése