Makrancos Kata

Mostanában nem kell csatt, nem kell játszótér, nem kell séta, nem kell barátnő, nem kell ebéd, nem kell kismotor, nem kell semmi. Hiszti viszont van, undokság is. Én még elviselem bár nagyon nehezen de amikor valaki lehajol hozzá és kedves hangon szót akar érteni vele és Kori elhessegeti nagyon undokul akkor aztán nem vagyok büszke rá. Mentegetem is a helyzetet mondom, inkább ne is vígasztalják mert most nagyon nehéz vele.
Valami történik mostanában amitől néha nagyon elviselhetetlen az amúgy is harcias Kori. Kiabál is és azt hiszem ezt tőlem vette. Emiatt nagyon rosszul érzem magam, hiába amit lát azt leképezi de amit szabad Jupiternek ugye...
Mint egy zabolátlan kiscsikó akit be kell törni de mivel Kos ezért nem lehet(ne) szigorral de ez a gyakorlatban sokkal nehezebb mint gondoltam. Mert ha Simit üti rákiáltok hogy nem szabad, ha Nimródot rángatja szintén ugrok. De hát az vesse rám az első követ aki mindezt nyugalommal nézné végig.
Ma is próbáltam a játszótéren beszélgetni egy kicsit de akkor az alvó Nimródot kezdte el bökdösni a kocsiban. Erre a pici felkelt már ő is ordított és kész. Kiborulok, hogy egy kis beszélgetés sem jár nekem. Túl sokat akarok. Pedig lenne kivel játszania de ő inkább nyűglődik mellettem.
Aztán haza felé megsimogathatott egy kutyát majd el kezdte szopogatni az ujját amit egyébként nem szokott, a ház elé érve pedig Nimród simogatásba kezdett kutyás kézzel amig én Simit segítettem fel a lépcsőn.
Gondolom kell az egyensúly mert most Simivel könnyebb és Nimród is kezd tündérien kommmunikálni velünk. Szóval nem lehet az, hogy mindhárom egyszerre cuki. Túl könnyű lenne...

Van egy csacsink

Kori ugyanis csacsikát kért Tünditől és Zolikától a születésnapjára.
Hát tegnap megérkezett a legújabb családtag. Tényleg az, keresni kell neki egy helyet a lakásban mert jó nagy és úgy érzem etetni is kéne olyan élethű! De az az öröm ami Kori arcán az átvétel pillanatában látszott, hát mindent megér!
A csacsika fekszik, nagyobb mint Nimród körülbelül Simi méretű de a feje sokkal nagyobb. Nagyon édes, kedves arcú, puha szőrű, szép színű de lehet hogy éjszaka mikor megyek betakarni a gyerekeket, meg fogok ijedni tőle.
Hétvégén állatsimogatót nyitunk ugyanis én már azt is tudom, hogy Siminek a születésnapjára mit küldtek a makói Ősök...

Kori még szeretne

Ült az ölemben velem szemben a kis Kornélia és a 3-szor kilenc hónap maradványát a kis púpos hasamat tapogatta (ami sajnos nem a régi még). Egyszer csak megszólalt :"Anya, én szeretnék még egy kistestvéret."- mondta.
Gondoltam kiugrasztom a nyulat : "És mi van ha még egy fiú lenne? Az sem baj?" - kérdeztem. "Nem, nem baj ha fiú, én testvéret szeretnék és akkor mindenkinek lenne párja Simi Nimróddal én meg vele."

Nagyon élvezte a várakozást. Simogatta a hasamat, beszélt hozzá, várta őt legalább annyira mint mi. Tetszett neki, hogy napról napra növekszik a pocakom és izgatott volt végig nem emlékezett milyen volt először mikor kistestvért kapott. Igaz, hogy sokáig kislány testvérben reménykedett, mindenkinek azt mondta, hogy: "Kislány lesz, Ildikó, annyira várom!" - aztán mondtuk neki mikor kiderült, hogy kisfiú lesz és kis időbe telt amig elfogadta, hogy nem lesz Ildikó.
De még szeretne és ez a lényeg, látja, hogy ez mivel jár de mégis át szeretné élni, hogy újabb testvére születik.
Mégis csak jó ez így...

Nevetős nap

Reggel fél kilenckor már úton voltunk a rendelő felé, ahol Simire a 2 éves, Korira a 3 éves státusz felmérés várt. Semmi különös nem történt, csak néhány kérdés tőlem, aztán Koritól amire többnyire "Igen" volt a válasz. Siminél kicsit bonyolultabb volt ahogy azt előre sejtettem de azért megpróbált két lábon ugrani egyet (mert ez is követelmény úgy látszik a két éveseknél). De még mindig azt mondja magára, hogy ő Kori - nagyon jó a humorérzéke!

Persze bevadultak, rohangáltak, a védőnő csak mosolygott és megjegyezte, hogy látja nálunk otthon biztos zajlik az élet. Hát igen. Nem bocsátkoztam részletekbe...
Miután mindent felforgattunk a rendelőbe, átvonultunk a beteg rendelésre, hogy megmutassam a még mindig szörcsögő Nínót - ahogy Simi nevezi. Doktor bácsis rendelés volt, bekéreckedtem nehogy újra jönni kelljen délután és 1 hete amúgy is meghallgatta már ez a gyerekorvos.
A helyzet nem súlyos de bronchitis úgyhogy mivel köptetőt nem kaphat és gyógyszert sem ezért marad a c vitamin és az inhalátor na és az orrkezelés ha már nem vérzik szegénynek. Jaj, kicsi Nimród olyan hősiesen viseli ezt a nyavalyát, nincs láza, nincs a fülén a baci úgyhogy remélem rosszabb nem lesz és akkor csak kikecmereg ebből.
Ezt a rendelőt is sikerült felforgatnunk, bocsánatot kértem de erre is csak azt a választ kaptam, hogy nem lehet egyszerű otthon, biztos nem unatkozom. Mosolyogtam...

Haza felé Simi kérlelt a maga módján, hogy játszózzunk, így arra kanyarodtunk. Nagyon jókat bolondoztunk, tudok velük nevetni végre. Eddig nehéz volt, ideges és feszült voltam mert nagyon nehéznek éreztem, hogy megfeleljek mindenkinek mármint a családban. Most, hogy Nimród növekszik és már szereti nézegetni a lila elefántot és nevetgél a testvéreivel és nem sír azonnal ahogy felébred a babakocsiban hanem el van a kukucskálással is, így úgy érzem kezdek feloldódni és ez jó hatással van a gyerekekkel való kapcsolatomra. Szóval Korti többször átrángattam a kapaszkodós mászókán, Simin meg hahotázva nevettem mert valahányszor felmászott végül mindig visszacsúszott az emelkedős mászókán. Ez lehet, hogy nem volt szép tőlem de olyan édes volt, hogy nem tudtam megállni. Ő is nevetett. Hiába tavasz van és ilyenkor én is megőrülök. Egy kicsit. Még jobban.

Aztán itthon ma csupa vicces dolgot produkált a kis középső gyerekünk. Megtanulta a csiga szót na de nem az állatra mutatva használta először hanem a fahéjas csigára amit még reggel vettünk a pékségbe. Szóval kért belőle mikor már amúgy is tele volt a szája és mondta, hogy "Ti-gá". Ilyenkor újjongok, dícsérem és kérem, hogy ismételje de ma még nevettem is hozzá annyira murisan mondja. Aztán este ült az ágy mellett, nézegetett egy könyvet és akkor kiderült, hogy a kacsát is tudja mondani. És még suttogni is tud, hogy a szája elé teszi a kezét: "ssssssssss".

Kori ma segített végre az esti rend rakásnál. Tegnap megmakacsolta magát nem akart elpakolni mire Berci az össze duplótól megvonta a legnagyobb szeretettel. Méreg nélkül közölte hogy nincs holnap (azaz ma) egy darab duplózás sem de ha legközelebb segít akkor másnap vissza kapják. Ma este ahogy meghallotta, hogy Berci Simivel indul rendet rakni lepattant a fogmosó hokedliről és rohant be, hogy "Én akarok rendet rakni!". Mindent elpakolt. Holnap lesz duplo. Ez az apa tud valamit, azon kívül, hogy eléri a legfelső polcot...

Játszó, hit, séta, Ibi, esti káosz

Reggel egyedül volt egy órácska kimenőm, vettem pár dolgot a holnapi ebédhez, azután lementünk a szép időbe játszóterezni. Egész jó volt, nem voltak sokan, a hintáért se kellett sorba állni úgyhogy Simi nem is hisztizett. Viszont volt ott egy kislány akit nagyon megkedveltem mert kedves, értelmes, jószívű és barátságos ráadásul még szép is. Két kisebb fiú testvére van és azokkal is szépen játszik. Egy vastagabb falécet tartott a kezében, gondosan beleásta a homokba azt mondta láthatatlan Isten van rajta. Még mutatta is, hogy : "Látod? Itt van!" - kérdeztem, hogy is láthatnám mikor most mondta hogy láthatatlan...Felkeltette érdeklődésemet a téma, mit gondol ez a majdnem öt éves lány aki tudtommal nincs is kapcsolatban a vallással. Most mégis lehet, hogy megtalálta? Azt mondta nekem, hogy nem mondhtaja el mi van a láthatatlan Istennel mert ez az ő titkuk de néha el jön hozzá és megöleli és megcsókolja. Arra gondoltam csak el ne veszítse az ő láthatatlan Istenét mert tudom, hogy most nagy szüksége van rá...

Délután Ibolyához mentünk látogatóba mert most épül a házuk aminek az egyik felébe már beköltöztek. Ibi gimnáziumi osztálytársam volt, nagyon jó barátnőm bár az élet néha távol sodort minket egymástól, a lelki kötödés azonban mindig megmaradt. Most végre itt van a kisfiával és a férjével alig pár utcára tőlünk egy kertes házban és ez mindkettőnknek nagyon nagy öröm.

Az esti menetrend szétszórtan telt, rendetlen lakásba nem túl jó haza jönni fáradtan de sajnos még nem megy egyszerre a takarítás és a hosszú levegőzés. Ma az utóbbit választottam olyan gyönyörű idő volt.
Hazafelé panaszkodtam, a negyediken a hamarosan szintén három gyerekes anyuka azt tanácsolta ne foglalkozzak vele csak rúgjam arrébb a dolgokat. Felvidított ez a jótanács meg is fogadtam. Aztán főztem egy borzalmas brokkoli levest jól elborsoztam - mindig hónap végén rontom el a főztömet mert akkor már nincs pénz újabb lakomára na de mindegy valahogy megesszük.
Két helyen már rend van, Berci csinálja a harmadikat, a negyediket majd holnap én. Nem tudom másnál hogy van gyerek is meg rend is de ez egy őrület...
Azért szép nap volt, a napsütéssel, a szakrális élménnyel, Ibivel és a gyerekekkel együtt.

Kalandos hétvége

Régen volt ennyire eseménydús hétvégénk. Olyan jó, hogy már Nimród is elég nagy ahhoz, hogy egész napos programra induljunk és én sem vagyok már annyira fáradt, hogy ne bírnám. Bár a szombat egészen másképp alakult ahogy terveztük de legalább nem volt unalmas...

Szombaton reggel azon gondolkodtunk hova induljunk. A Repülőtér Emlékpark mellett döntöttünk, már régóta terveztem, hogy jó lenne elmenni oda. Igazi nagy családos mintára a tervezett 10 óra helyett fél 12 körül értünk ki a Ferihegyi repülőtér melletti rétre de nem volt baj 3 napi hideg élelemmel és egy karton vízzel indultunk el ahogy anyukámtól tanultam. A történet folytatását nézve nagyon jól tettem....
El voltunk varászolva a gépektől, Kori nagyon szeretett volna másik országba utazni a kiállított gépek valamelyikével de lassacskán megértette, hogy ezek nem azért vannak ott. Még engem is elvarázsolt a pár száz méterre felszálló repülők látványa és álmodoztam is a magaslesen ahogy néztem a magasba emelkedő óriás madarakat, hogy milyen lenne ha Bercivel csak úgy elrepülnénk a tengerhez. Kértem is, hogy születésnapomra lepjen meg egy jeggyel ami jövő nyárra szól. Elég nekem ha Split-ig megyünk meg vissza csak menjünk! Ez persze nem olyan egyszerű de terveim szerint a 2011-es nyár lesz sok év után az első, hogy nem leszek terhes és már szoptatós anya sem.
Álmodoztam. Mint oly sokszor teszem. Csak úgy elkapott a hév ahogy ott jöttek mentek felettünk a gépek...Még sosem voltunk együtt külföldön és repülőn is csak kétszer ültem több mint 10 éve. De az is lehet, hogy még sokáig várnom kell az ilyesfajta álmok beteljesítésére hiszen most elsősorban szülők vagyunk nagy hitellel és felelőséggel úgyhogy nem ez az első amire költhetünk...de álmodozni jó.








Aztán mikor eleget néztük a gépeket és mindenre felmásztunk és mindent kipróbltunk, hulla fáradtan elindultunk haza felé. Legalábbis azt hittük. Ahogy ráforultunk az M0-ra, beszorultunk egy baleset miatt és csaknem egy óra hosszat álltunk a kamionok között. Nagyon nyomasztó volt, hogy semerre nem tudtunk elmenni de a gyerekek nagyon jól viselték. Ettek-ittak felidézték a Repülőteres élményeket és játszottak a kis játék repülőkkel amiket Bercitől kaptak az ajándékboltban. Nimródot megszoptattam (áldott anyatej!) neki csak nagyon melege volt emiatt mérgelődött.
Nagy nehezen bejutottunk a városba, már majdnem a Moszkva térnél voltunk amikor beleszaladtunk a biciklis felvonulásba. Nem számítottunk rá, elfelejtettük. Mindenhol lezárva, semerre nem tudtunk menni. Már álltunk vagy fél órája amikor kiderült, hogy van egy egér út a Váron át. Kijutottunk, fél 5-re haza értünk, fáradtan, leizzadva, ebédre vágyva amikor olvasom a hírekben, hogy a budakeszi úton baleset történt. Nem is tudom, hogy elöttünk vagy utánunk de megúsztuk és csak ez számított. Kalandos nap volt...

Vasárnap lekéstük a misét. Pedig nagyon szerettem volna oda érni időben, de több minden miatt nem sikerült. A templom előtt elkanyarodtunk (miután már csak negyed óra volt a mise végéig) és a Margitsziget felé vettük az irányt. Gyönyörű idő volt, csodálatos fényekkel nagyon sajnáltam, hogy itthon maradt a fotó gép. Simi édesen szedegett a kis lábacskáit Berci mellett, Kori pedig izgatottan nézett körbe, hogy felfogja a sok mindent ami körülötte történik. Biciklisek, buszok, tavacska, halacska, békák, fák, bokrok, családok, futók, bringó hintók, kutyák, Duna és rengeteg impulzus. Jó, hogy nem lakunk a városban, mert ilyenkor látom, hogy ez a sok ember és nyüzsgés mennyire elkápráztatja. Itt Keszin nyugalom van. Ezért is olyan nagy esemény minden ilyen program.

Elsétáltunk a szigeten található kis Állatkerthez ahova be lehetett menni és pónilovagolni lehetett 400 forintért. Kori teljesen lázba jött, azelőtt nem fizettük be ilyesmire de most annyira szerette volna, hogy Berci engedett. Kiállták a sort, mi addig Simivel kacsákat és gólyákat nézegettünk és amikor Kori következett akkor boldogan ragyogó arccal kiabált az állatkerten át, hogy: "Anya Anya látod? Lovagolok!" - persze, hogy láttam csak kicsit távolabb voltam tőlük de végig figyeltem ahogy széles mosollyal üldögél a kis lovon. Meg is hatódtam, hogy ilyen boldog ennyire nagy öröm ez neki. Még perecet is vettünk mert az hozzá tartozik a Margitszigetes programhoz. Berci jó apa. Nem vesz meg mindent, nem kényeztet de tudja mit adhatunk meg nekik, hol a határ és addig enged. Gondoskodik rólunk, foglalkozik a gyerekekkel, segít nekem és előteremt nem tudom hogyan mert rengeteg a hitelünk és még gyűjteni is kéne. De ennyi kell nekünk és a gyerekeknek ha nem is minden hétvégén de néha amikor jól esik.
És most nagyon jól esett. Jó, hogy itt a nyár!

"Légtánc"

A "légtánc" ami valójában néptánc. Korit felvillanyoztam szerdán - amikor kiderült, hogy minden pénteken lehet menni Ildikó nénihez - hogy már csak párat kell aludni és megyünk néptáncolni. "Anya, mi az a légtánc?" - kérdezte kiváncsian. Elmondtam, hogy néptánc nem pedig légtánc (bár ez is érdekesen hangzik de tudtommal ilyen nincs itt Budakeszin) de még utána is így hívta. Sokat mosolygunk ezen azóta is...

Úgy történt ahogy gondoltam vagy még annál is jobban. Anitáékkal találkoztunk a pékség előtt majd miután mindenki kapott enni és innivalót folytattuk útunkat az alig 5 percre lévő iskolába. Kori előre ment Virággal és mire én betoltam az előtérbe a babakocsit már ott láttam az én kislányomat Ildikó néni mellett a kis néptánc csoport körében. Örültek neki, szeretettel fogadták csak úgy mint Virágot (mindketten ma voltak itt először). Kori egyszer kinézett az elején, hogy látom-e mit csinál, én biztatóan vissza mosolyogtam és onnantól kezdve nem is jött oda hozzám csak egyszer amikor kiesett a csatt a hajából. Akkor azt vissza tettem de már rohant is vissza a többiekhez.
És amit kintről láttam: egy felszabadult, energikus, magabiztos kislányt aki végtelenül boldogan emelgeti a lábát és a kezét, keresi a mellette állót, hogy megfoghassa, és ragyogó arccal büszkén próbálja csinálni amit Ildikó nénitől és a többiektől lát. A tánc lépéseket persze sokszor gazdagította az általa ismert bolondos figurákkal de ettől még szeretnivalóbb volt az egész. Táncolt, énekelt, nevetgélt jobbra-balra és játszott a többi gyerekkel. Biztos voltam benne, hogy így lesz. Ismerem.
Boldog voltam, hogy jól érzi magát és büszke voltam rá, hogy próbált megfelelni.
Egy kedves, volt testnevelés tanárom aztán jól megnevettetett a végén amikor elmondta, hogy milyen szuper jazz-esül táncol a lányom és azonnal kiszúrta, hogy ő az. Még be is mutatta annyira tetszett neki, hogy az én Korinkám milyen ügyesen mozog. Szerinte mindenképpen be kéne adni még valami tovább fejlesztőbe mert ő még ilyet 3 évestől nem látott. Na én erre még nem gondoltam de jót nevettünk, hogy ilyen bolondos az én kicsi lányom.
Simi nem vágyott a táncoló tömegbe, őt ropival próbáltam lekötni, Nimród viszont kikéreckedett a méltatlankodásával a babakocsiból és a kezemből figyelte az eseményeket. Simit, Kinga kislánya a "kis oroszlán" Mikolt próbálta elcsábítani de Simi nem igazán lépett a tettek mezejére csak szégyenlősen pillogott a kocsiból. Olyan más mint Kori, neki nehezebben megy a barátkozás de tudom, hogy jól esik neki ha szeretettel közelednek. Haza felé úton már megengedte Anitának (Virág anyukája), hogy megfogja a kezét és lesegítse a lépcsőn. Kicsi Simi...

Játszótérrel zártuk a programot, bár Kori többször mondta, hogy nagyon fáradt menjünk haza, azért még majdnem egy órát boldondozott a Virággal mielőtt haza indultunk. Nimród pedig miután eleget kukucskált a babakocsiból, aludt mint a bunda este fél kilencig...

Nagyon örülök, hogy Korinak ilyen élményben volt része és remélem lesz ezután is minden pénteken. Tudom, hogy ez egy nagyon fontos dolog az életében, hogy gyerekek közé megy, ahol énekel, táncol, játszik, tanul, ügyesedik és barátkozik. Ez volt az első ilyen programunk. Jól érezte magát és holnap is szeretne menni. Ő volt az első aki ma este elaludt én meg majdnem a második de Simi beelőzött... úgyhogy megyek is...

A gyerekek most

Simi ma eufórikus állapotba került. Délelőtt a Dédi mamától aki jó kedvvel megérkezett 11 körül és levitte őket a játszótérre majd délután a Nagymamától aki szintén vidámságot és szeretetet hozott a lakásunkba. Simi ölel, bújik, oda rohan. Nagyon érzelmes, romantikus alkat.

Kori is nagyon örül az ilyen látogatásoknak bár ő szívesen durcáskodik csak, hogy fokozza a hangulatot. Nem baj, megszoktuk, hogy vele türelmesen kell bánni és ész érvekkel meggyőzni. Mert nagyon okos és intelligens kislány, nagyon sokat tud és mindenre emlékszik, amit régen és csak egyszer hallott arra is.
De Kos. Nagy harcos. Okosan kell vele bánni, hogy ne romboljunk. Pedig ő is annyira szeret és ragaszkodik csak nehezebb természet mint Simi. Kori szívéhez hosszabb az út és rázósabb, de ha oda ér az ember akkor ott sok melegséget talál.
Sokat küzdünk nap mint nap, hogy egyen, hogy aludjon, hogy szépen kérjen ne parancsoljon, hogy ne kapjon rohamot ha fel kell venni a lábára egy melegebb papucsot, vagy a pólóra még egy pulóvert vagy csattot a hajába mert nem lát ki de a hajvágást nem akarja - és még sok mindenért. Berci jól bánik vele, jól kezeli ezeket a helyzeteket, megértik egymást pedig sokszor ő sem jó neki, csak engem akar. Nagyon Kos, nagyon első, Nagy(on) Kori és nagyon szeretnivaló...

Nimród ízlelgeti a hátról hasra fordulást. Elképesztő mutatványos, nagyon erős és kíváncsi természet úgy érzem sok dolgot hamarabb fog csinálni mint nagyobb testvérei. Ma mellettem feküdt amíg a nagyok a másik szobában a délutáni alvásukat nyomták. Nem volt szerencsém mert Nimródnak épp ekkorra esett a játszó ideje így csak bóbiskolni tudtam mellette de legalább láttam ahogy küzd. A hátán feküdt, lengette a jobb lábát, hátratekerte a fejét és azt láttam rajta, hogy nagyon várja hogy történjen valami. Jó sokáig el volt ezzel a kis mozgás gyakorlattal, aztán végül segítettem neki átlendülni és elégedetten nézelődött immár a hasán.
Nem is tudom talán öt hetes volt mikor el kezdett forogni a hasáról a hátára de most úgy tűnik nagyon megsértődik ha csak úgy hasra teszem. Belebújik a lepedőbe vagy pelusba ami a feje alatt van és ahelyett, hogy nézelődne, leteszi a buksiját és hamarosan sírni kezd. Nem lesz ez így jó, kell neki a torna úgyhogy kénytelen lesz megszeretni a hason nézelődést. Érdekes mert mikor a kezemben van és a térdemen pihen a pocakján akkor nagyon magasra emelkedik, azt szereti, de ha egyedül kell, azt nem.

Még mindig az utazás a kedvence. Haza jön apa és akkor indul a nagy séta. Nimród pihenteti a fejét Berci vállán és közben elégedetten kukucskál minden felé, mindent látni akar, felfogni. Nézelődik a nagy gomb szemeivel és ha észrevesz akkor nevet széles szájjal. Szívből, boldogan. Hálás minden szóért és tekintetért ami reá szegeződik.
Sokszor csak úgy teszek veszek, pakolok mellette és oda nézek és azt látom, hogy nevet rám. Mennyire szép ez. És milyen más mint az első babámmal volt. Akkor nekem kellett meghódítanom, boldoggá tennem, küzdöttem, hogy elégedett legyen az én kis elsőszülöttem. Most Nimród tesz meg mindent, hogy imádjuk őt. Pedig ha tudná, hogy semmit nem kéne tennie mert anélkül is nagyon szeretjük mindannyian.
De így még jobban, még soha véget nem érőbben.
Ha van ilyen...

Bújósok

Nimród nagyon cseles. Tegnap este addig tekergett és akciózott, hogy miután Berci háromszor vissza altatta és mind a háromszor felébredt mikor letette, végül mellettem kötött ki és mint aki jól végezte dolgát éjfél körül mély álomba zuhant az én helyemen. Olyan elégedetten és szépen aludt el, hogy nem volt kedvem át tenni a saját kuckójába. Cserébe hajnalig aludt csak akkor kellett megetetni elöször na de akkor önkiszolgálóvá váltott és ki tudja hánytól hányig eszegetett. Mint a nagyobb testvérei nem is olyan régen. De nem bánom mert cserébe alhatok és nem kell felvenni meg járkálni vele, hogy megnyugodjon. Rohamos fejlődésnek indult a mi kisfiúnk értelmileg és érzelmileg is.
Hajnalban aztán megjelent Simi is, fél 8 körül meg Kori. Napok óta így telik a reggel, hogy átjönnek, bújnak és még szunyókálnak kicsit közöttünk. Puhák és illatosak, nagyon jó ez igy, bár mi Bercivel vigyázzban alszunk ilyenkor...

Látogatás és időhiány

Ma megnéztük az ovit. Kori nagyon izgult, azt hitte most kezdődik. Kérdeztem is, hogy izgul-e mert rágta az ujjacskáját mikor megállt az autó pedig sosem szokta. Azt mondta: "Igen".
Bementünk. Az első 2 perc után otthonosan érezte magát még evett egy darabka almát is az ovisok táljából majd próbált minél több dolgot "magába szívni". A gyors vizit után indulnunk kellett, nagyon szomorúan és durcásan szedegette a lábát és lehorgasztott fejjel bánatos hangon kérdezte amikor kiértünk: "Anya, én miért nem lehetek ovis?" - mondtam, hogy ha itt lesz az ideje, nemsokára az lehet. Remélem lesz helye szeptembertől mert látom mennyire vágyik rá, hogy szeretné. És örülök neki, hogy kíváncsi, hogy magabiztos, hogy várja. Nem tudom felkészült-e de ott a helye ebben biztos vagyok. Azt nem tudom mi lesz ha lemarad, nincs B terv. Reménykedem...

Simiben nem lennék ilyen biztos. Édeském mindent sokkal később csinál mint a nővére. Mondjuk fejlődik, ügyesedik, a cica már "Tita", apa "Apa", anya "Ana", de a négy darabos oroszlán puzzle-nél még segíteni kell neki. Korira sokkal több időm volt, mellé ülni, mesélni, mondókázni, kirakózni, szöszmötölni. Simi mellé akkor ülök mikor kézen fog és oda vezet mert a nagy rohanásban akkor jut eszembe, hogy ezt is kéne, nagyon kéne. Ma is oda hívott többször autót tologatni egymásnak és ragyogott a szeme amikor vissza passzoltam a tűzpiros X5-öst (a kicsinyített mását). Aztán Nimród is el kezdett sírni, hozzá is mennem kellett mert őt meg most, hogy taknyos és folyik hátra neki végképp nem hagyhatom sírni. És akkor vége szakadt Simivel az idillnek és a harmadik következett, Kori ezalatt gyurmázgatott...

Néha nagyon elégedett vagyok ezzel a hármas felállással, de sokszor nagyon bánt az érzés, hogy mindegyik engem akar és most alig egy darabka jut belőlem minden nap vagy még annyi se. Pedig Korit, Simit és Nimródot is nagyon akartuk és akkor érkeztek amikor szerettük volna. Azért ez hatalmas ajándék és az előzményeket tekintve csoda is. Most mégis azon mélázom néha, főleg mikor mind a három egyszerre sír, hogy jó-e így nekik, megkapják-e tőlünk vagy tőlem a legtöbbet amit adhatok nekik. Mert vajon elég-e az hogy rettenetesen szeretem őket? Sokszor nem vagyok benne biztos és akkor emésztem magam mert többre most nem vagyok képes...

"Micsoda tánc micsoda tánc micsoda tánc"

Sokszor mondjuk Bercivel mikor meg akarjuk táncoltatni a gyerekeket. Ez egy dolog az őrültségeink közül. Ahogy kimondjuk a "varázsigét" felpattannak ahol vannak és kezdik. Legutóbb az etetőszékben érte őket a tánc őrület. Mi mondogatjuk egymás után a megfelelő hangsúllyal, ők meg táncolnak: "Micsoda tánc micsoda tánc micsoda tánc..."
Értik a tréfát és szeretik is. Nem is lehetnének másmilyenek hiszen a mi gyerekeink...

"Édesarcú Simi"

Kori nevezte el így teljesen magától és valóban illik rá ez a név: Édes arcú Simike

Fotózás

Nem lehet egyszerre a háromról normális képet csinálni. Nimród a legtöbbször el kezd sírni ha bedobjuk a "farkasok közé" és eltávolodunk tőle. Amikor a kezemben van és onnan támadnak a tesók akkor azt jól tűri, nevetgél, gügyög, jól érzi magát. Ha viszont letesszük és szabadon rá vethetik magukat Koriék akkor nagyon kétségbe tud esni és zokog, tekereg, segítségért kiabál. Nem csodálom, pedig annyira szeretik, tényleg! Simi legtöbbször arc masszázzsal próbálja megnyugtatni kisöccsét, Kori fej pöcköléssel kedveskedik mindezt össze szorított szájjal teszi - gondolom mindenki tudja ez mit jelent...
Ismerősök mindig kérdezik, hogy vannak egymással a testvérek. Én mindig mondom, hogy jól, mert tényleg jól csak lefotózni nem lehet őket egyszerre mert valaki mindig szenved közben...

3 éves Kornélia

Nehéz hétvége szép befejezéssel

Azért ez elég kemény hétvége volt és a jövő hét sem lesz könnyebb ha meg nem gyógyulunk sürgősen. Berci holnap már dolgozik de az elmúlt négy évben amióta ismerem csak egyszer láttam ilyen betegnek akkor is hamarabb túl volt rajta mint ezen. Most mindkettőnkre rá jár a rúd biztos a kialvatlanság és a nagy terhelés miatt. A gyerekek most jobban vannak, Kori már alig, Simi még jobban köhög. Ma Nimród is el kezdte a köhécselést jöttek a rém képek, hogy mi lehet ebből, bár hiszek a csodákban azért sejtettem, hogy nem úszhatja meg ezt makacs erős vírust ami több mint egy hete élősködik rajtunk és kiszívja a maradék erőnket is.

Berci szeret főzni és tud is. Az apukájától örökölte a jó érzékét a gasztronómiához és tőle leste el a szívvel lélekkel való főzés csínját bínját. Sokszor hét közben is besegít az én édes férjem, most hétvégén pedig a egész menüt ő készítette és fantasztikusan finom volt. Ha vendégek jönnek hozzánk akkor a tuti siker érdekében ő alkot és bár kicsit szégyellem, hogy nekem inkább feladat és kötelesség a főzés mint sem öröm azért nagyon büszke vagyok Bercire, hogy mindent el tud készíteni amit kigondol.

Ma utolsó erőnkből átmentünk Nagymamáékhoz, hogy Korit felköszöntsék és megkaphassa végre a kétkerekű csodajárgányt. Nagyon boldog volt az ajándékoktól, a tortától és legjobban attól, hogy az ő ünneplésére gyűlt össze az egész család. A könyveknek is örült és azonnal olvastatott belőle kint a kertben.
2 hét múlva Simi következik hiszen csupán 3 hét van a születésnapjuk között.
Jók ezek a tavaszi ünnepségek...

Kényszerpihenő

Mindenki beteg kivéve a legkisebb és legerősebb Királyfit.
Berci a legrosszabb, utána én, aztán a köhögős szekció azaz Kori és Simi.
Nimródot az anyatejjel és a friss levegővel védem többet nem tudok tenni. Remélem megússza.
Most nagyon nehéz...

Jaj ez a Simi!

Annyira aranyos! Olyan jól viseli, hogy beteg és nagyon köhög. Huncutkodik egyfolytában és próbál minden félét mondani. Néha nem értem mit mondott és akkor rákérdezek de ha nem jót mondok akkor csóválja a fejét, ha viszont eltalálom abból ahogy mondja akkor nagyon boldogan bólint: "U".

Nimróddal nagyon szeretetteljes. Próbálja mindig puszilgatni és hozzá bújni most néha menteni kell nehogy rá köhögjön de az igyekezete nagyon szívmelengető.

Ma itt volt a Dédimama. Simi teljesen fel volt dobva a jelenlététől ölelgette, boldogan rohangált a lakásban és kiabálta, hogy: "Dédi, Dédi". Ebédkor még táncra is perdült az etetőszékében. Jól belakmározott, majd egyszercsak felpattant és el kezdte riszálni a popsiját és vékény hangon cincogta megint csak, hogy: "Dédi, Dédi".
Nagyon megnevettetett minket.

Délután lementünk a Doktor nénihez mert még mindig makacsul köhécsel, gondoltam jobb ha meghallgatja. Mikor végeztünk az ajtóból vissza intett és köszönt: "Sió" - azaz Szia, ezen meg a doktor néni kacagott egy jót.
Haza felé majdnem minden pocsolyba bele léphetett és ennek borzasztóan örült de már alig várta, hogy az otthon maradt apáját újra láthassa: "Apa, Apa" - mondogatta.

Nimród ma jó sokat aludt a levegőn, kezd beállni valmaiféle rendszer az ő életébe is. Délelőtt és délután is alszik egy nagyobbat a levegőn, a héten az erkélyen mert nem tudtunk lemenni. Kint van a mózes kosárban, Simi gyakran oda szalad az ajtóhoz és kikabál: "Nínó".
Annyira szereti és még nem is sejti, hogy hamarosan milyen jókat fognak együtt játszani. De az is lehet, hogy már tudja és azért ilyen izgatott...

Pocsolyázás

Van úgy, hogy egy nap nagyon jól kezdődik. Hiába a kialvatlanság vagy a hisztik ha jó a kedvünk akkor egészen jól alkul a nap még ha a körülmények nem is olyan kedvezőek.
Ma lementünk sétálni. Kicsit esett még de nem érdekelt, kellett a levegő mindannyiunknak. Főleg mert Nimródot sem tudtam ma kitenni ugyanis megszállták a munkás bácsik a teraszunkat.
Korit csak azzal tudtam rávenni az indulásra, hogy megengedtem hogy beleléphet az összes pocsolyába amivel találkozunk út közben. Persze egyébként nincs kedvemre ez a fajta engedés de ma muszáj volt rávenni a sétára. Hiába rója itthon a köröket ez a kis energiabomba azért séta közben nagyon tud panaszkodni, hogy ő elfáradt és nem bírja tovább. Dehogy fáradt! Nagyon cseles mert séta után itthon még nagy erőfeszítésembe került, hogy lenyomjam ebéd után.

Simi itthon nagyon édesen viselkedik, minimálisra csökkentette a hisztiket. Az utcán viszont mindent bepótol, nem nagyon értem miért. Ha akar sétál, ha akar beülhet, ha akar pocsolyázhat de mégis kínlódott, nyöszörgött nem nagyon tdutam mi van de azért haladtunk előre.
Haza felé a kis mező mellett jöttünk el. Nincs kedvemre az eső főleg így, hogy nem tudtunk 2 napig kijönni annyira esett, de ahogy elnéztem a rügyező fákat és a gyönyörű méregzöld harmatos füvet a mezőn, örültem neki. Nagyon vágyott rá a természet, mert nem az a szutyogós, tocsogós eső volt hanem az a mélyen a földbe szívódó és a növényeket tápláló.
Nem is volt olyan rossz ez az eső. Meg a pocsolyák sem.

Kalapálás

Próbálunk nevetni de ilyen időben és ennyi impulzus mellett elég nehéz. Minden oldalról ütik a falunkat. A délutáni alvásom megint csak ábránd maradt mert a felettünk lakó becsöngetett az alvásunk közepén 2-kor, hogy meddig alszanak még a gyerekek mert ő kalapálna. Itt most hosszú sor csúnya gondolatnak kéne jönnie amit ilyenkor érzek de inkább Bercivel osztottam meg a telefonba minthogy itt leírjam.

Ez az időjárás is remekül passzol a betegségekhez és a felújítási munkálatokhoz meg a kalapácsoló szomszédokhoz. Nimródot délelőtt kitettem az erkélyre szerencsére ott egész nyugodtan aludt,a nagyokkal meg tudtunk kicsit bolondozni.
Kori viszont nehezen aludt ebéd után, mindent megtett, hogy engem kihozzon a sodromból majd nagy küzdelem után aludt 1 teljes órát, utána megjelent az én ágyamban és mondta, mondta, mondta....

Kéne valami jót is írnom, hogy el ne vegyem a kedvet a családalapítás előtt álló olvasóktól. Nos azért nagyon aranyosak a gyerekek de tényleg. Nimród például képes 5 percet is elleni az ágyában és rángatni a fölé szerelt csörgö varázst. Többet nem mert sír utánam. Nem is tudom ki mondta, hogy meglátom a harmadikkal már minden olyan könnyen megy. Én persze elhittem...mint azt, hogy a harmadik gyerek már nagyon könnyen megszületik : "kicsusszan". Hát nem így van, előbbi és utóbbi sem.

Kori számol: "Három tizen és négy." - éppen a tigáz számlát színezgeti.
Simi kijött: "Ninó" - azaz Nimród sír, vegyem fel.
A szomszédok kalapálnak.

Ezt valóban csak úgy lehet kibírni ha pihenhetek egy órát a nap közepén. Ez napok óta hiányzik. Már alig várom a holnapot...

Több a soknál

Ennyivel jellemezném a mai napot.
Éjszaka Kori kruppos lett ugatott szegény ahogy fél évvel ezelőtt (mert akkor volt utoljára beteg). Simike is regglre kezdett hurutozni úgyhogy lementünk apa és Nimród nélkül a doktor nénihez. Szerencsére szeretik a gyerekek mert nagyon szépen bánik velük úgyhogy ebből nincs gond ha oda kell menni csak nekem, mert azt jelenti, hogy baj van. Simi kicsit "zörög" de nem tüdőgyulladás, Kori kruppos piros torok nélkül. Aztán haza jöttünk, a szakadó esőben és szélviharban. Ekkor érkezett a szomszéd anyuka akik megvették a melletünk levő lakást, hogy ma zaj lesz a felújítások miatt de fél egytől fél háromig csend, úgyhogy akkor alhatunk. Rendes volt.
De nem ez lett.
Betuszkoltam őket délben az ágyba és háromnegyed kettőkor arra ébredtem a szendergésemből, hogy egy nagy fúró át akar törni a szobánkba (a másik lakásból). Akkor átmentem és kértem, hogy fél háromig ne legyen ha már megígértek (itt vagyok 3 gyerekkel ebből 2 beteg) de mire vissza jöttem Simi már ébredezett és nem sokkal később Kori is, Nimród meg pláne.

Úgyhogy 2-től bezárt program amit Kori visel a legnehezebben futja a kilómétereket a pár méter hosszú előszobánkban. És persze levezeti Simin a sok feszültséget.
Ettől persze ideges vagyok na de most jön a legjobb.
Zsófi unokatesóm felhívott, hogy jönne segíteni. Mondtam, hogy szuper jöjjön csak a gyerekeknek tök jó lesz úgy sem tudunk kimenni ebben a ronda időben, legalább játszanak. Na most Kori irtó undok volt és nem hagyott szóhoz jutni se engem se Zsófit, Simi közeledésére durva ellökéssel reagált, Nimród cumiját a kérésem ellenére nyalogatta (hátha ő is elkap valamit) és ugrált, kiabált, és vadult de játszani nem volt hajlandó Zsófival és Simivel sem.
Hú de csúnyákat gondoltam...

Ezek után a ráadás: Zsófi elment, Nimród rákezdett a sírásra, a felettünk lakó Józsi bácsi pedig az erkélye renováláshoz látott neki amiből én annyit észleltem, hogy valaki teljes erővel üti a vasat a fejünk felett.

Felhívtam Bercit, hogy elmondjam neki. Ő is gondolta, hogy nehéz napunk lesz.
Még jó, hogy a nagy eső miatt a házunk hőszigetelési munkálatai mára leálltak mert nem tudom mit kezdenék ezek mellett azzal, ha ma még kívülről is vernék a ház oldalát. Majd holnap az is lesz gondolom.
De persze minden napnak meg van a maga baja úgyhogy igyekszem ezekre koncentrálni. Illetve kizárni őket.
De ez most így tényleg több a soknál.

Hideg frontos hétvége

A hideg fronttól ideges, ingerült és fáradt vagyok és ebből következik, hogy veszekszem. Aztán megbánom. Jó lenne egy sokkal nagyobb adag türelem amit mellékelnek a kismamáknak, 3 gyerek mellé már mindenképpen.

Nem hiányzott ez a hidegfront és a betegség egyszerre. Én épp, hogy végeztem a kényszerpihenővel, jött Kori aztán ma estére Simi. Sajnos Kori amikor betegeskedik akkor nagyon nagy fokú undokság és makcsság társul az amúgy sem egyszerű, dacos természetéhez úgyhogy ezzel is meg kellett küzdenünk a hétvégén. Simi mára "döntött úgy", hogy inkább ő is bevállalja a betegséget és hamar túl lesz rajta. Szegénykém...

Simi egyébként roham tempóban fejlődik a beszéd terén. Gyűjtöget és felhasznál. És mi ujjongunk. Mert megérdemli...
"Apa, Ana" - utána meg fürdik a sikerben.

Nimród hősiesen viseli az oltások nyomát kicsit nyűgösebb mint szokott lenni de nem alszik többet semmivel mint egyébként szokott. És olyankor sír. Olyan nehéz mert tudom hogyha ott ülnék mellette egyfolytában akkor nevetne végig. Edződik ez az óriás de nagyon fáj a szívem olyankor. Este bepótolom, akkor szeretgetem és bocsánatot kérek, hogy ennyit kell várnia mindenre.

Azért elmentünk szavazni a pocsék idő és a ramaty állapot ellenére családostul.
Kori még pecsétet is nyomhatott! Nagyon büszke volt, bár nem igazán fogta föl, hogy miért is van ez az egész. De láttam rajta, hogy nagyon izgul és mondta, hogy be szeretne jönni szavazni úgyhogy engedtem neki és a jegyző nénik is kedvesen fogadták. Az urnába ő dobta be a borítékot majd elégedetten kisétált és az óvoda udvarán a játékok felé vette az irányt. A kis szavazó.

Szeretem, hogy ekkorák, ilyen picik bár sok dolog könnyebb lesz ha nagyok lesznek. Meg sok dolog nehezebb. De néha elgondolkodom milyenek lesznek mikor megnőnek, hogy fognak kinézni, mehetek velük divatos cuccokat vásárolni (ha hagyják) és majd kíváncsian várom, hogy kik udvarolnak Korinak vagy kiknek csapják a szelet a fiaim éppen.
Mert úgy veszem észre, hogy 18 éves korom óta vészesen rohan az idő. Onnantól mintha minden olyan gyorsan történne. Nem akarok közhelyeket használni ezért nem is fogok csak arra gondoltam, hogy remélem látom felnőni a gyerekeimet és azok gyerekeit. Mert nincs ennél szebb...
Na jó, még az örök szerelem ami legalább ennyire szép.

Az egészség

Kori éjjel lázas volt. Nem magas de ahhoz pont elég, hogy rosszul aludjon és én is éberen töltsem az éjszakát. Ma jól van, ha ennyivel megússzuk akkor már örülök. Reggel azért lementünk a doktor nénihez mert mégis csak hétvége jön. Ott kiderült, hogy pont jókor érkeztünk mert Nimródnak előre kell hozni a hétfői oltását ma 11-re mert a doktornéni nem lesz hétfőn. Úgyhogy a gyógyszertár után Korival haza jöttünk, össze pakoltam az összes gyereket mivel Berci ment dolgozni és elindultunk még egyszer.
A karaván. Kocsival mentünk nem akartam, hogy Kori sokat gyalogoljon, de még így is volt 200 méter a rendelő az autótól és ott bent is elég nagy felfordulást rendeztünk. Simike valamilyen okból kifolyólag el kezdett zokogni pedig a tanácsadói rendelőről igazán nem lehetnek rossz élményei hiszen ott még egy oltást sem kapott, ő mégis kiborult. Kori meg ki akart menni egyfolytában úgyhogy őt is meg kellett fékezni. Nimród viszont hősiesen tűrte a szúrásokat és engem sem viselt már meg annyira mint az első gyerekemnél, hogy oltást kapott a pici.

Minnél több gyerekem van annál könnyebben viselem ezeket a dolgokat. Most Nimród szem átfújásán van a sor mert szegénynek úgy tűnik szűk a könnycsatornája vagy teljesen el van záródva. Ezt tőlem örökölte meg a nővérkéjétől de első lévén ő megúszta mert eleget masszíroztam éjjel-nappal. Legkisebb fiammal viszont nem kis szervezés árán indulhatunk útnak a klinikák felé a jövő héten vagy utána. Amikor meg tudjuk oldani.

Az egészség a legfontosabb. Mindig bőszen bólogattam mikor "az idősek" ilyen bölcsességekkel láttak el. Fiatal fejjel még nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget ennek a mondatnak, a betegség egyenlő volt azzal, hogy nem kellett iskolába mennem és ez nekem nagyon tetszett akkoriban de most, hogy anya vagyok és feleség és a családom a legfontosabb most tényleg sokat gondolok arra, hogy minden rendben legyen velük és persze velünk is. Mert az egészség a legfontosabb. Mostmár én is bőszen mondogatom azt amit annak idején elengedtem a fülem mellett.

Sakk matt és születésnap

Körülbelül öt éve nem voltam lázas. Most, hogy meghívtam Korinkánk kereszt szüleit és kedvenc unokatestvérét, Violát a csütörtöki 3 éves szülinapra, most sikerült. Lemondtuk. Tegnap fel kelni sem bírtam, lázam is volt és persze nem is szedhettem akármit mert mindenre allergiás vagyok. Szóval fetrengtem, a gyerekek meg rajtam amíg meg nem érkezett Tandzsí nagyi és Elődke mint felmentősereg.
Nimródnak persze messze ez volt a legszebb napja hetek óta az életében, még sosem feküdtem ennyit mellette amióta kijöttünk a kórházból, nagyon boldog volt és jó sokat aludt.
Simike sem tágított mellőlem "Ana, Ana" ment egész nap, bújt, szeretgetett, megette a diétás ropimat.
Kori óriásit bulizott Elődkével (ő az én 12 éve öcsikém akinek már arcra puszizós barátnője is van), anyukám pedig segített mindenben (a gyerekeim meg hagyták, hogy össze-vissza puszilgassa őket). Estig maradtak úgyhogy még meg is fürdette Korit és Simit és vacsorát is adott mindenkinek úgyhogy kedvemre szenvedhettem. Rémes volt. Már mint ez a magatehetetlenség. Éjjel is volt lázam és csak arra tudtam gondolni, hogy nehogy elkapják az én kicsikéim, nagyon rossz születésnapi ajándék lenne.
Ma kicsit jobb a helyzet, Berci marad segíteni különben nem bírnám.

Korit reggel felköszöntöttük. Simi nagyon nehezen viselte, hogy a dínó nem az ő ajándéka. Szomorúan nézegette az üres dobozt és mondta, hogy "Di" (mármint dínó).
A szívem megszakadt, amikor telefonon hívták Korit azt is el akarta venni, hogy neki is mondjanak valamit. Persze meg kell tanulnia de még annyira kicsi fiú. De mindjárt Május 1 és akkor ő következik.

Kori nagyon boldog volt az ajándékaival, énekel nekik (a saját kis költeményeit) és nem ereszti őket azóta sem. Nagyon édes!
Isten éltesse sokáig ezt a 3 éves Nagy kislányt!

Megint...

Megint vissza a hétköznapokba. Jaj de nehéz! Sokkal nyűgösebbek a gyerekek mikor Berci elmegy dolgozni és nincs itthon. Én is nehezebben viselem a hisztiket. De táplálkozom a hétvége szép pillanataiból és így egészen elviselhető, kitartunk hét végéig amikor megint együtt leszünk.

Csütörtökön Kornéliánk 3 éves lesz! Nagyon várom, hogy felköszöntsük és megkapja amire vágyott. Olyan jó látni, hogy örül és jó neki örömet szerezni mert nagyon hálás. Ma azt mondta nekem: "Te vagy a legszebb anyukám!".
Ő pedig a legszebb kislányom!

Simit fürdéskor "édes arcú Siminek" becézte a nővérkéje. Simi tényleg édes arcú, nagyon szelíd a pofikája. Egész keveset hisztizett ma - valószínűleg azért tűnt kevésnek mert 3 órát aludt délután - és egész nap azt kiabálta, hogy "Ana!" - ez ugye én vagyok és minden alkalomkor mikor meghallottam igyekeztem reagálni, hogy érezze, nem hiába kezdett el beszélni.

Nimród királyfi 6100 gramm. Sokat sír még mindig evések után és nagy magányában. Viszont ha jó passzban van akkor egészen szépen gügyörészik és belekapaszkodik az ágya fölé lógatott csörgöláncba és azt rángatja. Sokszor nevet is rá.
Annyira aranyos és illatos és selymes!

Szeretem, hogy mind a három itthon van velem még akkor is ha úgy érzem nincs elég időm rájuk egyenként. Nagyon szeretik egymást, mostanában a féltékenység egyáltalán nem látszik, simogatják, puszilgatják, vígasztalják egymást. Azért lesznek nehezebb idők is gondolom de most ennek örülünk...

"Szabad-e locsolni?"

Kori nagyon készült a hétfői napra. Már szombaton arról beszélt milyen jó lesz mikor meglocsolják a fiúk és ő adhat nekik tojást. Mivel anyukámékkal csak szombaton találkoztunk ezért Tibi már akkor meglocsolta (előre) és Kori fülig érő szájjal hozta a piros tojást amit festett és kínálta Tibinek. Mikor elmentek azt mondta boldogan: "Anya, illatos lett a szagom!".

Ma reggel Apa, Simi és Nimród meglocsolták a lányokat (azaz Korit és engem), majd extra gyors elkészülés után átmentünk a Labanc utcába. Oda gyűlnek Nagypapa barátai a "Fiúnapos férfiak", valamint a család többi fiú tagjai és körbejárják a házat és ahol lányt találnak azt meglocsolják. Szerencsére nem késtük le a nagy "programot". Kori felült egy nagy bár székre és onnan várta a locsolóit, szerencsére jó sokan voltak. A versikék után lesütött, pillogó szemmel, lányos szégyenlősködéssel azt mondta minden fiúnak: "Igen, szabad!". És boldogan tartotta a kis fejecskéjét a fújásra és utána nyújtotta a kis tojásos dobozkáját az általa festett piros tojásokkal. Egyszerűen tündéri volt ahogy átélte ennek a népszokásnak a jelentőségét és nagyon boldog volt mikor újabb és újabb versekkel és illatokkal jöttek hozzá a fiúk. Mindig felmászott a magas székre mikor jött valaki és ott várakozott. Egyszerűen csodálatos, hogy van egy lányom aki már most olyan lányos a szép frizurájával, a kis szoknyájában, a csábos pillantásával, a szemlesütésével és még sorolhatnám. Angyalian várta a locsolókat!

És csodálatos, hogy vannak fiaim is és az egyik már olyan "nagy", hogy ő ma már tudott menni az apukájával egy kisebb locsoló körútra. Igaz, hogy többször elaludt az út során - olyan kis édes, hogy bír 2 évesen ennyiszer elaludni - de hősiesen fogyasztott mindenhol valami finomságot, többnyire tojáskát de valahol levest is, majd teljes apa függőségben tért vissza hozzánk, a locsoló váró lányokhoz a Labanc utcába. Nagy családi összejövetel volt a Nagypapáéknál (Nagypapa nélkül mert ő locsolókörútra ment), mindenki hozta amije volt (mármint étel finomságokat) így össze jött egy hatalmas gazdag ebéd. A fiúk később csatlakoztak, Berci és Simi, Nimród leendő keresztszüleivel (Márkóval és Reginával) tértek vissza délután. A gyerekek rohangáltak, játszottak, a felnőttek beszélgettek, mindenki evett-ivott és nagyon-nagyon jól érezte magát.
Nagyon szép Húsvét volt.

Jött a nyuszi

Nimród sír és nevet

Nimród sokat sír. Legtöbbször evés után fél órával kezdi, vagy már hamarabb amikor letesszük miután büfizett. Kézeben akar lenni, ott átvészelni a hasfájós perceket de az csak akkor lehetséges ha nem vagyok egyedül a hárommal. Most hétvégén például.

Egyébként Nimród mikor éppen nem fáj a hasa és kézben van akkor mindenkire nevet (ez ma kiderült a vendégségben) és még gügyög is aranyosan - mintegy beszélgetést imitálva. Tündéri kis bogyó, Berci szerint minden fáradságot megér annyira kis tökéletes. És ezt egy olyan apa mondja aki majd leesik a székről az álmosságtól és azonnal elalszik ahogy vízszintesbe kerül és nem bír megszólalni a vendégségben és az autóban sem egész nap, mert annyira de annyira fáradt. Tényleg hulla fáradtak és kimerültek vagyunk, nagyon strapás ez az egész. De nagyon megéri...

Simi húsvéti ajándéka

Simi szombat délután rájött, hogy ki tudja mondani, hogy anya. Ült az etető székében és egyszer csak magától azt mondta: "Ana".
Én persze azonnal felkiáltottam mert annyira vártam már ezt a pillanatot és ránéztem nagyon boldogan: "Simi, azt mondtad anya?" - még egyszer hallani akartam, nem hittem a füleimnek.
Erre Simi: "U" - tehát igen. Mondtam erre, hogy: "Simi mondd, hogy anya!". Erre ő: "A". Kicsit elcsüggedtem, hogy megint vissza riadt a nagy kihívástól, hogy beszéljen, de nem adtam fel és újra megkértem. Akkor kimondta megint és ezzel a legnagyobb örömet szerezte nekem és Bercinek (mert ő is ott volt).
Kimondta a mi kis Simink és azóta is mindig mondja: "Ana".
És ez én vagyok.

Kori és a mosolygós őzike

Korit felhívta neve napján a makói Tündi dédnagymama és megkérdezte, hogy mit szeretne az ünnepelt. Kori lelkesen mondta válaszul, hogy: "Egy mosolygós őzikét!". Tegnap megérkezett a csomag, Kori kibontatta az ajándékát és bár nem emlékezett, hogy a pillanat hevében mit is kívánt a telefonba pont egy hónappal ezelőtt, de amikor meglátta azt az édes kis szőrös Bambit amit a dédnagyszülei küldtek neki, azonnal fülig ért a szája (tényleg nevetős). Igaz, rendesen lefotózni nem hagyta magát vele, de azóta sehova nem megy a mosolygós őzikéje nélkül.

Berci keddig a miénk, együtt a család

Ma Berci szabad napot vett ki annyira szuper volt! Egész nap azt hittem szombat van mert akkor látom ennyit. A gyerekek sem hagyták békén, Simi mindenfélét mutatványozott apájának hol a montesszori tornyot mutogatta hol egy plüss kutyával próbálta felhívni magára a figyelmet. Kori is nagyon boldog volt, mórikázott, produkálta magát örült hogy együtt volt a család. És én is megnyugodtam, hogy mennyire jó ez így, hogy ennyi gyerekünk van. Berci jelenléte nagyon megnyugtató, mindig csillapítja az én kialvatlanságom okozta idegességemet.

Nehéz elindulni délelőtt, ma is 11-re ígértük magunkat Nagypapáékhoz és majdnem fél egy volt mire oda értünk. Mire kiteregetek, elpakolok, össze teszem az aznapra való pelusokat, váltás ruhákat na és az összes gyereket az sajnos ennyi.
Kori hihetetlen boldog mikor megérkezünk a Labanc utcai házba és el kezdik Nagypapával a "boszorkánykodást" a konyhában, Simi pedig általában azonnal rápattan valamelyik motorra (persze csak miután ölelkezett Nagymamával) és bejárja a lakást. Ebéd után még aludni is tudott mindenki úgyhogy tényleg már hetek óta ez volt a legjobb péntekünk.

Simi beszél, továbbra is hablatyol a kis nyelvén egyszerűen ennivaló (nem is tudom hogy tudja össze egyeztetni ezt az édes kis természetét azzal az elviselhetetlen hisztis másikkal amit hét közben nekem produkál- na mindegy ilyenkor azt is elfelejtem).
Mindig mikor autózunk, ő ül középen az "oldschool" autósülésében, jól előre lát és ezt kiabálja: "Zsub! Zsub!". Rá kellett kérdeznem mert nem voltam benne biztos, hogy: "Simike, busz?" . És Simike bólintott és válaszolt: "U".

Nimród 2 hónapos