Ült az ölemben velem szemben a kis Kornélia és a 3-szor kilenc hónap maradványát a kis púpos hasamat tapogatta (ami sajnos nem a régi még). Egyszer csak megszólalt :"Anya, én szeretnék még egy kistestvéret."- mondta.
Gondoltam kiugrasztom a nyulat : "És mi van ha még egy fiú lenne? Az sem baj?" - kérdeztem. "Nem, nem baj ha fiú, én testvéret szeretnék és akkor mindenkinek lenne párja Simi Nimróddal én meg vele."
Nagyon élvezte a várakozást. Simogatta a hasamat, beszélt hozzá, várta őt legalább annyira mint mi. Tetszett neki, hogy napról napra növekszik a pocakom és izgatott volt végig nem emlékezett milyen volt először mikor kistestvért kapott. Igaz, hogy sokáig kislány testvérben reménykedett, mindenkinek azt mondta, hogy: "Kislány lesz, Ildikó, annyira várom!" - aztán mondtuk neki mikor kiderült, hogy kisfiú lesz és kis időbe telt amig elfogadta, hogy nem lesz Ildikó.
De még szeretne és ez a lényeg, látja, hogy ez mivel jár de mégis át szeretné élni, hogy újabb testvére születik.
Mégis csak jó ez így...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése