Nimród sokat sír. Legtöbbször evés után fél órával kezdi, vagy már hamarabb amikor letesszük miután büfizett. Kézeben akar lenni, ott átvészelni a hasfájós perceket de az csak akkor lehetséges ha nem vagyok egyedül a hárommal. Most hétvégén például.
Egyébként Nimród mikor éppen nem fáj a hasa és kézben van akkor mindenkire nevet (ez ma kiderült a vendégségben) és még gügyög is aranyosan - mintegy beszélgetést imitálva. Tündéri kis bogyó, Berci szerint minden fáradságot megér annyira kis tökéletes. És ezt egy olyan apa mondja aki majd leesik a székről az álmosságtól és azonnal elalszik ahogy vízszintesbe kerül és nem bír megszólalni a vendégségben és az autóban sem egész nap, mert annyira de annyira fáradt. Tényleg hulla fáradtak és kimerültek vagyunk, nagyon strapás ez az egész. De nagyon megéri...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése