Körülbelül öt éve nem voltam lázas. Most, hogy meghívtam Korinkánk kereszt szüleit és kedvenc unokatestvérét, Violát a csütörtöki 3 éves szülinapra, most sikerült. Lemondtuk. Tegnap fel kelni sem bírtam, lázam is volt és persze nem is szedhettem akármit mert mindenre allergiás vagyok. Szóval fetrengtem, a gyerekek meg rajtam amíg meg nem érkezett Tandzsí nagyi és Elődke mint felmentősereg.
Nimródnak persze messze ez volt a legszebb napja hetek óta az életében, még sosem feküdtem ennyit mellette amióta kijöttünk a kórházból, nagyon boldog volt és jó sokat aludt.
Simike sem tágított mellőlem "Ana, Ana" ment egész nap, bújt, szeretgetett, megette a diétás ropimat.
Kori óriásit bulizott Elődkével (ő az én 12 éve öcsikém akinek már arcra puszizós barátnője is van), anyukám pedig segített mindenben (a gyerekeim meg hagyták, hogy össze-vissza puszilgassa őket). Estig maradtak úgyhogy még meg is fürdette Korit és Simit és vacsorát is adott mindenkinek úgyhogy kedvemre szenvedhettem. Rémes volt. Már mint ez a magatehetetlenség. Éjjel is volt lázam és csak arra tudtam gondolni, hogy nehogy elkapják az én kicsikéim, nagyon rossz születésnapi ajándék lenne.
Ma kicsit jobb a helyzet, Berci marad segíteni különben nem bírnám.
Korit reggel felköszöntöttük. Simi nagyon nehezen viselte, hogy a dínó nem az ő ajándéka. Szomorúan nézegette az üres dobozt és mondta, hogy "Di" (mármint dínó).
A szívem megszakadt, amikor telefonon hívták Korit azt is el akarta venni, hogy neki is mondjanak valamit. Persze meg kell tanulnia de még annyira kicsi fiú. De mindjárt Május 1 és akkor ő következik.
Kori nagyon boldog volt az ajándékaival, énekel nekik (a saját kis költeményeit) és nem ereszti őket azóta sem. Nagyon édes!
Isten éltesse sokáig ezt a 3 éves Nagy kislányt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése