Kórház

Kedden Nimródot kórházba kellett vinni. Ma jöttünk haza.
Kezdődött azzal, hogy Kori köhögése 1 hét alatt sem csillapodott és szombat reggel az ügyeletre vittem mert lázas lett: fülgyulladás, antibiotikum.

Hétfőn mind a három gyereket megmutattam az 1 évig helyettesítő Doktornéninek, Simi fülében is talált gyulladást, ő is megkapta az antibiotikumot.
Nimród viszont nem kapott semmit, pedig a tüdeje "nem volt teljesen tiszta" láza is volt 2 napja de azt mondta a doki, hogy pici még az antibiotikumhoz, vigyem vissza szerdán ha nem javul. Eljöttünk már mikor eszembe jutott, hogy az ő fülébe nem nézett bele de gondoltam csak tudja mit csinál. Rosszul gondoltam...

Nimród még aznap este szörnyű kínokat élt át, nem aludt éjféltől 4-ig, mindent be adtam neki amit lehetett és ennek ellenére szenvedett, nyögött, sírt.
Tudtam, hogy nagy a baj, néztem az órát mikor lesz reggel, hogy lerohanjak vele a megbízható orvoshoz, a mi "Keszis Dr. House-unkhoz". (Bár minden órában majdnem neki indultam az éjszakai ügyeletnek, nem akartam itthon hagyni Bercit a kettő naggyal, hogy kit tudja velünk mi lesz).

Reggel 8-kor a rendelőben Nazim Doki azt mondta, hogy középfülgyulladása van (laptopon meg is mutatta a vörös fülecskéjét), és mivel szapora a légzése ezért valószínű vírusos tüdőgyulladása is. Adott antibiotikumot és gyógyszert, meg puffantós hörgőtágítót de azt kérte ha nem megy le a láza délig és 50-nél többször lélegzik hívjam őt, beszéljünk és vigyem be Nimródot a kórházba (a biztonság kedvéért).

Anyu eljött Koriért, elvitte Velencére a gyógyszereivel együtt. Ment ez a kis drága, szó nélkül, nem is sírt (csak én), megértette, hogy nem maradhat.
Berci haza jött 1-kor, én meg össze pakoltam Ninót aki akkorra már nagyon nagyon rosszul nézett ki. Sírt, gyorsan lélegzett, nem bírt felkelni, felakadt a szeme. (Nazim pont jókor kapta el.)

A János Kórházról annyit, hogy aki volt ott az ismeri aki meg nem annak nem ajánlom. Sok boldogtalan, elégedetlen orvos és nővér, néhány kedves és nagyon kevés segítőkész. De gyógyítanak, csak mindent kérni kell, a gyereket figyelni kell egyfolytában etetni, itatni mert ők azzal nem foglalkoznak. Sajnálom, hogy ennyire kiégett a társaság, sok kis beteg gyerekről van szó, kevés az oda fordulás.
Én ott voltam Nimróddal, de volt olyan fél éves baba aki délutántól éjfélig üvöltött az ágyában anyuka nélkül és senki nem vette ki babusgatni, simogatni, szeretettel gyógyítani. Szívfacsaró...

Bent alhattam Ninnó mellett a földön egy matracon amit este 8-kor letettem, reggel 6-kor fel kellett szedni és napközben csak a széken tartózkodhattam mellette. Hulla fáradtan gyógyítgattam, tápláltam (megint egész nap anyatejet eszik), amikor aludt akkor pedig lazítottam de aludni azt nem lehetett.
Szerdán még volt láza (szombat óta!), csütörtökön már nem, a röntgenen kis folt mutatta a pneumóniát (tüdőgyulladás), úgyhogy nagyon sokat pihent amíg bent voltunk. Összességében azt kell mondjam, hogy jó volt ez így, hogy bekerültünk, többet tudtam rá figyelni, többet tudott ő pihenni mintha itthon maradunk a szintén beteg testvéreivel összezárva (bár az orrszívást és az inhalátorozást én itthon ügyesebben csinálom!).

Nimród csütörtökre már olyan jól volt, hogy kurjongatott egész nap és az ágyából játékokat hajigált komoly szaki fejjel egyébként tündéri volt, rendesen viselkedett, nagyon élvezte, hogy ott ülök az ágya mellett egész nap. Nagyon sokat aludt.

Ma jöttünk haza, mindenki gyógyulgat.
Most Berci és én vagyunk a legrosszabbul. Én legyengültem (a nyitott ablakos földön fekvés nem kedvezett a bennem tanyázó a vírusoknak) Berci pedig elfáradt.
Ez egy nagyon aljas vírus volt, úgy érzem mindent megetettem, hogy meggyógyítsam őket de most a gonosz győzött. Nem kerülhettem el, hogy így legyen. Azt viszont nem értem miért nem kap egy 9 hónapos "nem tiszta tüdejű gyerek" antibiotikumot akinek a testvérei fülbajra megkapták 1-2 nappal korábban.
Ezt megkérdezem majd...