Én küzdök a kórral amit sikerült elkapnom tőlük (nem meglepő módon) és még mindig facsarodik a szívem ha Zsoltira gondolok ahogy ott ül a kórházi ágyában tejesen egyedül. Sokat gondoltam ma arra, hogy bemegyek hozzá, viszek almát, pelust de aztán nem tudtam és ezzel el kell engednem mert holnap talán már vissza viszik. Több dolog miatt nem indultam neki pedig elképzeltem, hogy meglátogatom. Gyáva is vagyok, beteg is és Berci és a gyerekek mellett kellett ma lennem. Nem vagyok benne biztos, hogy jól tettem, hogy itthon maradtam ha ennyire nem hagy nyugodni az a kisfiú.
Megnéztem neten hol lehet melyik intézetben de csak egyet találtam budán pedig a kórházhoz állítólag sok intézet tartozik, ki tudja melyikből hozták. Szeretnék vinni játékot, ruhát amit csak tudok de nem tudom még mikor és hogyan. Karácsony tájékán talán.
Ma sétáltunk a Vadasparknál, rengetegen voltak. A gyerekek követték a lovasokat és sokat bicikliztek.
Nimród egyre jobban van, végig kukucskálta az utat itthon pedig szinte egész nap kacarászik és Bercit akarja minden áron.
Kori édes, drága, segítőkész. Azért neki is nehéz lehetett ez a hét, bár nagyon szépen viselte. Örül, hogy újra együtt vagyunk és bár néha küzdenek Simivel azért sokszor egészen hosszan és szépen eljátszanak.
Még a hét elején biztosan nem viszem oviba, szeretném ha Ninóka erősödne mielőtt haza jön valami újabb vírus (bár nagyon remélem, hogy egyenlőre ennyi volt).
Nem is merem össze számolni, hogy mennyit költöttünk gyógyszerre az elmúlt két hétben, 20 fölött van, de szerencsére több helyről kaptunk anyagi segítséget.
Most nekem fáj a fejem. Sok pihenés, tea és a gyerekek antibiotikumos orrcseppje lesz a megoldás (ebből az első nem valószínű - sajnos).
Nehéz vissza zökkennem, kicsit másképp látom a dolgokat, kicsit más a fontossági sorrend és sokkal több türelemmel nézem a sajátjaimat.
Nem volt véletlen, hogy láttam azt a kis Zsolti fiút talán nem is ez volt az utolsó. Lehet, hogy be kellett volna mennem, nem tudom de nem úgy jöttek ma a dolgok, pedig Berci rábólintott a dologra de mégis eltelt a nap a gyerekekkel.
Csak azt kérte ne legyek depressziós és ezt próbálom tartani, mert bár tényleg minden pillanatban tudnék sírni emiatt (biztos napról napra könnyebb lesz ahogy távolodik az élmény) de Bercinek és a három gyereknek szüksége van rám úgyhogy igyekszem nagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése