Váltottunk

Ma vissza vittem Nimródot Nazim Doktorhoz. Az utolsó pillanatig vacilláltam, hogy megkérjem vállaljon el minket, mert annyira rengetegen voltak megint a rendelőben és sokat kellett várni. (Egyébként is döntésképtelen vagyok általában hát most is hoztam a formám.) Három emberrel is beszéltem telefonon, mindenki megerősített, hogy jobb helyen vannak a gyerekek egy alapos dokinál még ha várni is kell.
Így hát bementünk és megkértem. Elvállalt minket, átkéri a lapokat.
Az is megnyugtató, hogy fül-orr gégészeti rendelése is van jól vizsgál, alapos.
Átnézte a gyerekeket és máris intézkedett, hogy hogyan legyen Nimród vérvétele mert a kórházban azt is megállapították, hogy vérszegény egy kicsit.
Nehezen váltok, remélem jól döntöttünk, kényelmes volt a másik rendelésre járni mert mindig alig voltak. Viszont az, hogy nem kell minden pillanatban fül-orr gégészetre menni mert a Doktor bácsi ért hozzá az azért húzó erő.
Reméljük az idő minket igazol.

Korit még mindig nem merem oviba küldeni bár túl teng az energiától. Vinni kell meg menni érte most jobb, hogy nyugiba vagyunk itthon, viszont nagy árat fizetek, elcsúszik az egész napunk nehéz a három gyereket "programozni".
Annak ellenére, hogy megőrülök a rengeteg feladattól azért aranyosak itthon egy rakáson mikor éppen nem veszekednek.

Berci megszakad a rengeteg munkától, nem igazán vagyunk mostanában egymás támaszai. Haza jön és késő estétől hajnalig vagy gépet szerel vagy képeket válogat.
Sajnálom mert látom, hogy rengeteg ez neki.

Azon gondolkodom, hogy már megint november van és megint nem lesz senkinek normális karácsonyi ajándéka és legalább a gyerekekét kellene beszerezni, hogy megnyugodjak végre. De azt sem tudom, hogy azt miből finanszírozzam.
Biztos mindenkinek van olyan, hogy lejjebb már nincs tovább.
Én most pont ezt érzem.