Igen, ez Ő a függöny mögött.
A kedvenc helye.
Beül és vár....
Kukucsibe alias Domika egy tündérvirág. A kedvenc korszakom. Már egyedül megy, bejárja a lakást, felfedez,nevetgél, sőt vigyorog, egyszer alszik (néha kétszer), kiszámíthatók az evései és a testvéreivel is nagyon sok vicces dologban van része.
Szóval jó ez így most.
Sokat vigyorog és megnevetteti a többieket, nagyon tetszik nekik Kukucsibe bolondozása. Például ha bebújik a függöny mögé és várja, hogy megtalálják, vagy el kezd a szobába szaladni és hátul a harisnyáján púposodik a pelus és még egy bagoly is ott figyel a gatyáján, a szájába vesz tárgyakat mint egy kiskutya és azzal indul el egyik helyről a másikra és, hogy pici cuki teste van és bosszút áll ha valami nem tetszik neki. Táncol mindenre, riszálva mint Kori annak idején....
Úgy látom a fiúk és a lány nem tud betelni vele olyan sok öröm van benne, hogy jó nézni ahogy örülnek neki, nevetnek vele és rajta, vigyáznak rá szóval nem is olyan rossz ötödik gyereknek lenni.
Vicces ahogy a pici testével jön-megy a lakásban és el kezd vigyorogni ha talál valamit amit lehet, hogy nem kéne de azért megpróbálja mit szólok hozzá.
Totális fanatikus apa rajongása van, ha itthon van Berci szegény nem tud enni és dolgozni és semmit mert Domika rajongása fokozhatatlan.
A többiek szeretgetése is...
Az is nagyon mókás amikor bezárom a gyerek ketrecbe rám néz el kezd keservesen sírni majd fél perc múlva elindul a kijárat felé, kitárja a ketrec ajtaját és kisétál rajta.
Vagy amikor pelenkázásnál ráteszek egy ruhát a fejére és nem tépi le hanem kivárja amíg eltelik fél perc lerántom és azt mondom "kukucs" akkor hatalmasat nevet és várja a ráadást.
Szóval vicces vicces vicces meg puszilgatnivaló.
Persze ez most egy szép pillanat de nem mondom, hogy nem volt keserves a tavalyi év mert az volt. Nem is tudom hogy jutottunk el idáig, hogy kibírtuk mert sokszor nem láttam a végét, nem hittem hogy vége lesz a brutális nehézségeknek, fizikai lelki megpróbáltatásoknak.
Ahogy 1 éves lesz egy nagycsaládba született baba úgy érzem lehull egy súly egy teher és bírhatóbbá válik az egész. Hála Istennek ez most is így van.
Esténként azért egyedül vagyunk és az nagyon nehéz. Berci dolgozik néha jön csak haza korábban. Akkor azért elfáradok és már veszekszem, a meghitt nyugodt altatás helyett mindenkinek parancsolgatok mert 5 gyereket esti szertartással elpakolni másnapra borzasztóan fárasztó. De aztán vége lesz és ahelyett, hogy kidőlnék kezdek örülni a szabad időnek ami este 10-től éjfélig tart aztán kidőlök és reggel alig bírok felkelni. Nagyon fáradt vagyok a tél az idő a minuszok meg a pluszok kibabrálnak velem. Meg az iskola és a kötelezettségek.
Boldi megváltozott, kezelhetőbb, szófogadóbb. Egy esti fogmosásnál mondta is nekem (mert előtte nem hagyta, hogy megmossam a fogát mindig hiszti volt, hogy fáj meg mittudomén): - Anya, én megváltoztam. Olyan vagyok mint Batman és Batman nem sír a fogmosásnál.
Az oviba is láthatóan aranyosabb, szófogadóbb, segítőbb (dicsérte Ági néni) szóval siker! Mondjuk hetek óta mellettem alszik és szerintem ennek a töltekezésnek is betudható ez a pozitív változás. Még betegen foglalta el a helyét és azóta nem tudom kirakni de nem is akarom egyenlőre ha ilyen rendes tőle. Másrészt meg nagyon vicces, túl vicces dolgokat mond már el sem hiszem, hogy lehet valaki 3 és fél évesen ennyire mókás.
Nem írom le mit törölgettem és krémeztem mert csípett neki erre megszólalt: - Jágyabban! - tehát lágyabban kérte.
Úgy érzi ő a star wars egyik szereplője (tudom nem neki való de hát Simi nézheti meg Kori is - nem velem, Bercivel - és akkor lehetetlen bezárni őket vagy eltakarni a szemüket - na mindegy).
Szóval Boldi nem más mint saját elmondása szerint: "A SZÖTÉT NAD ÚJ" (=Sötét nagy úr).
Megzabálom kész, totál mókás és őőőőőrült a szó legjobb értelmében.
Nimródot is dicsérték, büszke voltam rá. Aztán tegnap este jött egy telefon, azt hittem zsúrba invitál az anyuka aztán elmondta Nimród rémtetteit és miután elszomorodtam előszedtem a tettest és kérdőre vontam - mérgesen. Mindent bevallott, tudta azonnal kit tart rettegésben kértem, parancsoltam, hogy ezt azonnal fejezze be mert szégyent hoz rám és az egész családra. Úgy tűnt megértette. Megbeszéltük, hogy reggel tisztázza a dolgot bocsánatot kér és befejezi a gonosz magatartást. Berci vitte reggel, állítólag berohant a csoportba (szerinte, hogy rendbe tegye a dolgot) délben pedig azzal várt, hogy bocsánatot kért és megmondta, hogy nem csinálja többet.
Úgy legyen.
Viszont ő is vicces mert kitalálta mit kér a születésnapjára: "Anya én TESTFESTÉKET kérek!".
Az ehető gyurmáról már letett azóta csak a testfestéket emlegeti de egyfolytában és mondogatja, hogy testfestéket kér.
Kérdeztem, hogy: - Nimród dehát hogy fogsz kinézni ha testfestéket kapsz?
Erre Nimród a következőt válaszolta: - Szürkén.
Szóval nevetünk.
Simi fejfájós. Régen volt egyhuzamban ilyen mindennapos fejfájás de nagyon aggaszt, hogy panaszkodik. Még akkor mikor elkezdődött elvittük vérvételre és átvizsgálta a gyerekorvos (akkor nagyon megijedtem nem is tudom mikor volt már talán tavasszal?) és kérte vezessek fejfájás naplót akkor lehet nyomon követni, hogy mi történik, ha szükséges irány a neurológia de nem akar elhamarkodottan beutalni.
Persze elmúlt és nem vezettem de most el kéne kezdnem, hogy legyen mibe kapaszkodni. Össze függhet a betegséggel amin ő is átesett most a téli szünetben és az időjárás is okot ad rá meg a fáradékonysága de akkor sem jó egy ekkora gyerektől hallani, hogy fáj a feje. Mindig kell eleget innia és ennie és a Nagymama is ilyen volt kicsinek meg én is (én még most is) de akkor is aggaszt, hogy fáj a feje. Nem jó és kész mindig beugrik mi van ha valami komolyabb veszélyes dolog áll a háttérben. Még gondolni is rossz rá. Pici Simikém...
Kori pedig hozza a szép eredményeket a suliból. Reggel visít ha nem kényelmes a ruhája de egyébként olyan kis segítő angyalka, hogy csoda.
Ma haza hoztam mindenkit délben.
A fiúk levették (inkább ledobálták) az összes ruhájukat csak az alsógatya maradt és Tarzannak képzelték magukat (persze vita alakult ki, hogy ki Tarzan és ki az aki csak annak képzeli magát végül fél óra és némi kérlelés után visszaöltöztek.). Kori pedig futónőnek öltözött be pár perccel haza érkezésünk után.....
De senki ne higgye, hogy életünk idilli és nincs probléma mert kiabálok és veszekszem, fenyegetőzöm és elegem van és fáradt vagyok néha útálom az egész háztartást meg kaja adagolást meg mindent, hogy mindig ANYA ANYA megy egész nap és nincs megállás meg egy percem magamra és nem jutok el orvoshoz pedig kéne mennem több helyre is de ez a kellemetlen hozadéka a sok gyereknek és az állandóan dolgozó férjnek a kellemeset meg fentebb írtam.
Anyu írt az unokáiról egy bejegyzést.
http://ahogygondolom.blogspot.hu/2015/01/mindegyiket-masert.html
Felolvastam nekik. Jókat nevetgéltek rajta, magukon, egymáson.
Boldi a végén rekedtes hangon közölte : - Én isz a Hódról jöttem...
Így este 10 után ágyba teszem a még táncoló Boldit, bébitaxizós Domit és várom haza a férjem aki a hét ötödik. munkanapján sem fog éjfél előtt haza érni a dolgozóból.
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
