Költözés, betegség, orvosos

Domi nagyon rosszul lett éjjel. Másfajta sírás ha a hasa fáj. Nem olyan mint a fog és nem olyan mint a fül. Boldinak volt már bélösszecsúszása annak idején mikor R6-ot evett, akkor sírt így.

Tudtam tudtam, hogy jön a vér is Dominál mert ez olyan hasfájós sírás volt.

Kár, hogy tudtam mert félek, hogy bevonzom ezekkel a tudásaimmal a rosszat (vagy nem is tudom hogy mondjam).

Túl sok minden van mögöttünk, túl sok orvosos kör, különös esetek. Mindegy.

Szóval Domi sírt fájdalmasan hajnalban. Aztán Bercinél megnyugodott.

Aztán csúnya lett a kakija de megnyugtató volt, hogy  fertőzésnek nézett ki (nem részletezem, felismerem). De hát mint már megszoktam a vér látványát a pelusban, nem lep meg csak megijeszt, most Domi is ezt produkálta azzal viszont nem maradok itthon mentünk a rendelés elejére.

Indulás előtt Domi összetört egy jénait mert kirántotta a szekrényből aztán nem találtam a csizmáját mert minden eltűnik és kénytelen voltam itthoni mamuszba levinni a 0 fokba. Közben csúnyákat mondtam és gondoltam....

Szánalmas, putri vagy minek is nevezzem a helyzetet....

Mentünk a dokihoz ahol millióan voltak mert hát influenza járvány is van, ugye. Előre behívtak a baba miatt (jaj de jó volt). 

3 gyerek fél óra. Simi az esésével, Boldi a fülével (kétoldali fülgyulladás), Domika meg széklet tenyésztéssel de úgy néz ki bakteriális fertőzés (mikroszkóppal látszott, hogy ronda).

A gyógyszertár 6 ezer volt és akkor nem vettem meg mindent.

Itthon van 3 de már annak örülök, hogy nem kell kórházba menni. 

Nimródért az oviba el kellett mennem délután a betegekkel, Kori nem tudott menni táncra mert csak én tudtam haza hozni egy körben. Szegények.
Nem baj, megoldom egyedül.

Közben fogynia kell a dobozoknak, át kell költözni egy-két napon belül. Berci csak éjjel tud itthon pakolni mikor haza jön a munkából.

Azt hiszem ha ez a sok minden nem lenne meg is szűnne a blog mert az unalomról nem sokat lehet írni....
Milyen unalmas lenne ülni a gyönyörű házunkban, egészséges rohangáló, boldog gyerekeket nézni és kávét iszogatni egy jó könyvvel a kezemben, feltett lábbal a kényelmes fotelben....

Boldival a következő párbeszédet folytattam:

- Boldika nem fáj a füled? 

(Angyali hangon megszólal) - Neeeem.

- De a doktor bácsi azt mondta, hogy be van gyulladva.

- Akkor hazudozik.... - mondta megint angyali hangon.

Majd elsétált a toalettre és köszönt: - Ászkálá viszká Ámígóóóó!

Szóval Boldi őrült....

Még négy nap és pontot teszünk az Í-re, véget ér a 130-ról 65-be költözés. Nagyon várom így is jó lesz, elférünk amíg kell, a gyerekeknek meg mindegy mert ők akkor boldogok ha mi jól vagyunk.

Van miért imádkozni, el kell adnunk a kis lakást, mert nagyon szeretnénk valamit. 

Adja az Úr, hogy sikerüljön!