Orvostól orvosig

Kedden reggel Nimród hányt és fájt a hasa. Szerdára jobban lett lehet, hogy az esti vidámparkozástól ami itt áll a mezőn. Jaj szegények annyira izgultak, hogy felülhessenek a körhintákra, nagyon édesek voltak és nem is hisztiztek mikor vége lett a mókának ( csodás a ragyogó arcuk mikor megy körbe az autó amiben ülnek).

Boldi ma éjjel hányt csak egyet szerencsére  (de azt az ágyába úgyhogy takarítottunk Bercivel).
Ma reggelre Korinak lett kötőhártya gyulladása (sírt is, hogy nem akar hiányozni mert akkor pótolni kell) Berci pedig mára dőlt ki influenzás tünetekkel úgyhogy nem ment dolgozni.

Simit oviba vittem utána Korit Domit a gyerekorvohoz szemcseppért, igazolásért aztán Nimród is csatlakozott és bementünk a Mária utcába "klinikázni".
Először Domi könnycsatorna szűkületét fecskendezte át Sényi Katalin doktor néni. A többi anyuka sajnálkozott, nyugtatták a gyereküket, hogy miért üvölt a kisbaba én meg örültem, hogy végre ezen is túl vagyunk még mosolyogtam is (hiába, megedződik az ember). Domika hüppögött, még panaszkodott utána nagyon édes volt szegénykém de remélem most már tényleg megoldódik végleg és akkor nem fog váladékozni többé.
Utána átsétáltunk a Szentkirályi utcába, Kori kapott beutalót a Keszis fogorvostól fogszabályozásra már vagy 3 hónapja halogattam. Tudtam, hogy most nem kell kapnia készüléket mert még kicsi de mivel beutalták kötelességemnek éreztem elvinni és megnézetni. A lényeg, hogy most nem kell semmi, nézni kell hogy nőnek és ha kell neki az majd 9-10 éves korában lesz majd csak. Röntgenezni sem akartak ilyen kicsi gyereket.
Aztán össze szedtem a maradék bátorságom és bejelentkeztem az utolsó bölcsesség fogam kiműtésére - kicsit több mint 1 hónap múlva megszabadulok tőle. A vizsgáló székbe a magamra kötött Domival ültem, a másik kettő a kanapén kissé már szétfolyva várta, hogy vissza szálljunk a kocsiba és haza menjünk.
Sikerült, mindent elintéztem  a gyerekekkel - szuper.

Aztán már csak Simiért kellett elmenni az oviba és elvinni focira.
Elfáradtam.
Sokkal jobb ha Berci itthon van, még akkor is ha betegen.

Nimród ugrált este, játszottak Simivel (vidám kergetőzést) már majdnem mérges lettem ekkor ezt mondta Siminek: "- Ha meghalunk a mennyországba tovább fogunk játszani!"