Növekvő pocak és a terhek

A harmadik sulis hét már jobban telt. Simi és Ninó bent aludtak az oviban, Kori pedig úgy tűnik helyt áll délelőtt és délután is a suliban. Boldival alszunk a nap közepén, így a délutánt és estéket is bírom egyedül - úgy értem Berci nélkül mert ő csak éjjel jött haza - és a külön órás napok is jobban mentek mint eddig.

Viszont villámgyorsan közeleg a szülés. Kezdődik a harmadik - a legnehezebb - trimeszter amit nagyon vidáman kell átvészelnünk. A hasam nő, a baba ide-oda pattog benne és egyre feljebb nyom mindent amitől kezd az ülés és fekvés is terhes lenni, a séta meg nagyon fárasztó. Szóval a hajrában az igazi kínlódós szakasz következik (gondolom nehezebben élem meg így 7 éven belül ötödszörre).
Gondolkodom ezen a császár dolgon is. Ha mégis az lesz kérjek e megint altatást, mert nem bírom ha ébren nyuvasztanak, ha pedig mégis feljebb megy az a méhlepény akkor sikerül e könnyen gyorsan hegszétválás nélkül világra hoznom a legkisebbet. Úgyhogy kezdenek beférkőzni amúgy is lefáradt agyamba ezek a gondolatok így, az utolsó harmad elején.
Neve még mindig nincs, emiatt is álmatlanul forgolódom. Meg amiatt is, hogy minden éjjel vándorlás van: Kori aztán Simi csendben a vendég ágyra egymás mellé, Nimród már hangosabban mellém, Boldi meg sírva közénk. Minden éjjel jönnek a szobánkba én meg felkelek minden neszre aztán betakarom meg rendezgetem őket végül nem férek el a sok gyerektől és már jön is a fél7 amikor kelni kell.

Boldikám a dackorszak közepén tombol. Gyönyörűen beszél, irtó okos de néha bekattan neki az elkerülhetetlen hiszti és akkor nyomja. Én meg már rutinosan kezelem de akkor is idegesít amikor nem bírja abba hagyni és belehergeli magát a műsorozásba. Néha angyalka néha meg egy vadság.
Szegény.

Szóval nem panaszkodás csak tény, hogy nehéz minden éjjel és minden nappal de nagyon igyekszünk vidáman csinálni.
Azt már rég megtanultam, hogy a humorérzék az egyik legfontosabb ebben a világban és hála Istennek nekünk az van.

Elkeseredni is van okunk, tegnap bőgtem is egy nagyot Berci bejelentésein de hát mit tegyünk, csinálni kell saját erőnkből amennyit bírunk aztán majd lesz valahogy - a Gondviselés megsegít.