Iskolás dolgok

Berci és Kori beszélgetnek mikor iskolába mennek:
Berci: "Melyik a kedvenc tantárgyad Kori?"
Kori: "A tolltartó!"
Berci: "Az tanszer....úgy értem melyik tanítási órát szereted a legjobban?"
Kori: "A torna órát. Mert akkor megkapjuk a babzsákunkat."

Aztán haza jön és egész délután és este és iskola előtt reggel is játszani akar a fiúkkal - többnyire duplósat. Néha visít velük (amikor nagyon fáradt már) vagy csak parancsolgat (mert a fiúk értetlenek és/vagy nem fogadnak szót) de játszik és élvezi nagyon : "Anya kérlek még hadd játsszak!" - mondja reggel, este.

Kérdeztem ma reggel, hogy menjek e érte délben mert akkor nem kell napköziben maradnia, ez akkor rövidebb nap. Erre felháborodottan azt mondta, hogy : "Nem Anya! Én azt akarom, hogy a Nagypapa jöjjön értem az iskolába!" - ez a drágaság inkább bent van még 3 és fél órát azért, hogy Berci apukája menjen érte. Annyira édes!

Aztán este szoktuk megbeszélni milyen volt az iskola mi történt. Vacsora közben még nem tudja össze szedni a gondolatait, nem jut minden az eszébe. Este aztán ima után fekszik mellettem és elő jönnek a jó és a rossz dolgok is. Azt mondta egyik este, hogy sírnia kell ha arra a feladatra gondol amikor körbe kellett tépnie a kezével azt a kisautót amit rajzoltak. El kezdett sírni mert bele tépett az autó közepébe és nem a szélébe és tudta, hogy akkor Dóri néni már nem szedi be az övét mert az annyira ronda. De Dóri néni beszedte az övét is ( de neki akkor is sírnia kell mert annyira ronda lett).
Maximalista, mindent tökéletesen akar csinálni. Egyfelől jó persze, hogy igyekszik, a másik viszont, hogy túl aggódja a feladatokat, azt is amit könnyedén meg tudna oldani. Borzasztóan igyekszik, a napköziben meg gyönyörűeket rajzol. Ica néni segítője, múltkor őt kérte meg, hogy vezessen kis egy osztálytársat mert jöttek érte és fél egyedül elmenni a lépcsőig. Szóval már tanársegéd is.

Nagyon sok nevet tud már, azt is el mondja, hogy milyenek a gyerekek órán és szünetben vagy napköziben.
Figyel.

A heti két tánc az egyetlen külön óra, nagyon szeret járni (még akkor is ha hulla fáradt már 4-kor és sír, hogy nem tud spárgázni).

Sok ez az első osztály, nagyon nagy váltás az ovi után, a tempó amit fel kell venni hát tényleg elég kemény.
Elkezdődött a nagybetűs élet.