Nagypéntek

Délelőtt Veró jött 3 lánnyal, aztán hozta Márit az ő négy gyerekével. (Már-már hagyomány, hogy nagyhéten összegyűlünk mi, és gyerekbulit tartunk. Eddig kertben voltunk idén muszáj volt lakásosat szervezni az idő miatt).
Rengeteg gyerek lett hirtelen, tizenegy 6 év alatti(!) az enyémek nagyon élvezték a társaságot főleg Kori mert jó sok lány játszótárs volt. Simi zavarában hol Mikulásnak, hol Kalóznak öltözött és sokat birkózott Nimróddal.
Boldi mindenkinek belenézett az arcába, megnyomkodta őket  a mutató ujjával, néha összekapott az ikrekkel egy-egy játékon de egyébként nagyon jó kis házigazda volt.

Egy óra körül már minden vendég haza ment ebédelni és letenni a kicsiket úgyhogy le tudtam én is tenni őket.
Aztán délután lakásnézők jöttek, utána leültünk a gyerekekkel tojásokat színezni.
Én kivágtam fehér papírból tojásformákat ők pedig filctollal kiszínezték. Közben zenét hallgattunk, majd szétosztottuk a lakásban a színezett tojásokat. Nagyon büszkék voltak a műveikre, boldogan nézték, hogy felkerülnek mindenhova a színes tojások. Olyan édesek voltak, komolyan ilyennek hogy tudnak örülni!

Aztán el kezdtem dúdolni a Jézus Krisztus Szupersztár zenéjét (nagyon szeretem), megtaláltam a dvd-t és ott ragadtunk. Magyar feliratos angol énekekkel, tudom, hogy hippi, tudom, hogy laza de mivel szeretik a zenét is és a mozgást így tényleg nem tudtam csak egy részt megnézni velük az egészet akarták. Közben kérdeztek, magyaráztak bizonygatták nekem és maguknak, hogy csak film de hangsúlyoztuk, hogy valóban így történt, de Jézust és a többieket is színészek játsszák.
Ninó és Boldi (néha elaludt a karomban) az ölemben feküdtek, Kori Simi egy-egy oldalamon ültek egy kis széken. Nagyon összelapultunk.
Simi az utolsó kép után könnyekkel küszködve ezt mondta: "- Anya szerezzük meg a következő részt is amiben feltámad!" - olyan édes -  mert a film végén a keresztet mutatják csak és a naplementét.
Egy kicsit sírtunk a közepénél és a végén (a zenéjét nagyon szeretem), közben Berci haza ért Kori már az ölében nézte a végéig ("Papikó a kedvencem!" - kiáltotta és belebújt az ölébe).

Úgyhogy megnéztük mi történt ma, Nagypénteken és a feltámadásról szólót is keresi már Berci.
Örülök, hogy eszembe jutott és nem csak beszéltünk róla de a képekkel, a zenével közelebb került hozzánk a mai nap fájdalma.