Gyönyörűek voltak!
Aztán Berci kitalálta, hogy a testvérem Előd ballagására menjünk vonattal Velencére (a NOE igazolványunk sajnos még nem jött meg de így is spóroltunk hétezer forintot mert nem kellett két kocsival mennünk).Ami viszont még ennél is jobb, hogy leírni sem tudom mekkora örömet szereztünk a gyerekeknek.
Leparkoltunk a Délinél, vettünk jegyet és elindultunk a teljesen bezsongott gyereksereggel megkeresni a 11-es vágányt.
Annyira izgultak, hogy már akkor tudtam ezt az élményt még sokáig emlegetni fogják.
Új, szép, klímás, tiszta, kényelmes piros vonattal utaztunk.
Ettek- ittak, csodálkoztak, izgultak ("mikor indulunk már? még hány perc?").
Annyira megérdemelték ezt a kalandot!
Egyfolytában azt mondták kis változtatásokkal, hogy "Együtt van az egész család!".
1 óra alatt lent voltunk.
Anyuéknál ettünk aztán pihentünk, Elődöt ünnepeltük, majd a fél hetessel mentünk haza.
Jól kitalálta Berci ezt a nagycsaládos utazást!
Igen, a vonat nagy kaland! :) Nálunk most már kötelező is lesz, mert RÉka rosszul van az autótól, ha meleg van, ráadásul ha nem éjszaka utazunk, mindenki ébren van, és úgy elég katasztrofálisak a két-három órás utak.
VálaszTörlés