Ez a hét meglehetősen nyomasztóan telt.
Igaz, hogy barnulok a homokozó szélén ülve amíg nézem a gyerekeket, hogy homoksütit gyártanak, de a fogam helye úgy fájt egész héten, hogy jobb nem is emlékezni rá.
Simibe kullancs volt vasárnap este a füle mögött. Kiszedtem, látszólag még nem evett Simiből de másnap estére irtó magas láza lett úgyhogy némi utánaolvasás után én bizony találtam olyan betegséget amit kullancs terjeszt és nem egy hét hanem csupán egy nap a lappangási idő és magas lázzal indul. A feje is fájt -azelőtt soha - ezért aggódtam eleget.
Szerdára nyomtalanul meggyógyult, azért a helyettes doktornéni megnézte és nyári vírusnak könyvelte el a lázat, a kicsit piros torkot és a fejfájást (azt sem értette hol találtam olyan bonyolult nevű betegséget mint az Ehrlichiosis)..
Aztán Korinka járt oviba amíg Simi itthon életerősen és megmagyarázhatatlanul, látszólag ok nélkül hisztisen élte mindennapjait.
Nimróddal és Bódival együtt olyan hangosak mint egy egész kiscsoport, ez tetézve a lassú gyógyulásommal nem volt valami kellemes.
Csütörtökön délelőtt Nimród kettő, Bódi egy oltást zsebelt be.
Nem sírtak csak nyekkentek pár másodpercig, azóta sincs nagyobb baj belőle.
Bódi foga tolakszik előre és emiatt éjjel vagy háromszor kel visítva és amíg nem veszem magam mellé addig hangosan és keservesen jajveszékel.
Csütörtökön Kori lányokhoz ment vendégségbe. Juditék nem messze laknak tőlünk és ott a három lány mellé (Emma, Hanna, Dóri) meghívták Korit vendégségbe.
Annyira de annyira várta, hogy ellátogasson "A medencésekhez" akiknek nincs is medencéje de két éve pancsolt náluk egy gyerekmedencébe és ez mély nyomott hagyott benne, szóval várta ezt a napot nagyon.
Állítólag nagyon szépen viselkedett, egész délután nevetgélt a lányokkal és jószívűen békességben civakodás nélkül telt a "lánydélutánjuk".
Pénteken kisvasutazni mentek az ovival, Simi zokogott, hogy nem akar menni inkább itthon maradna ("szeretlek anya!...most nem szeretlek anya!...szép vagy anya!...te csúnya anya!") már kilenckor bántam, hogy nem tettem kötelezővé de azt hittem tényleg velem akar lenni.
Délután elmentünk néptáncra a Művházba ahol végre beiratkoztunk a gyerekkönyvtárba és kivettünk vagy 6 könyvet! Annyira boldog vagyok, hogy végre mindent elolvashatok nekik! Ők is nagyon büszkék, Ninó Boribont kapott, Simi egy sárkányölős népmeséset, Kori pónisat, közösen pedig sok-sok Pöttyös Pannit.
Fagyiztunk Lauráékkal és sokat nevettünk.
Aztán jött a szombat és akkor már kevésbé fájt a fogam meg velünk volt a férjem.
ű
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése