"Majd belejöttök!" - mondta anyósom és letette a telefont. Majd szerencsére munka után eljött hozzánk, hogy kicsit megmentse a helyzetet. Nagyon hiányzott az a bizonyos reggeli levegőztetés - a gyerekeknek és nekem is - ami eddig minden nap volt amióta megérkezett Nimród, de ma sajnos senki nem tudta vállalni. Az a bő egy óra amig nincsenek itthon nagyon feltölt, szépen nyugodtan rendet tudok rakni még egy etetés is belefér és szűk 10 perc magamra is jut és utána türelemmel tudok velük foglalkozni mert rend van körülöttünk és ők is kitombolhatták magukat. De ez ma elmaradt pedig szép idő volt (Nimródot kitettem 10 percre a teraszra de akkor Kori kezdett el sírni - mondván nem jó neki kint - a kis érzékeny).
Na de most este sétáltak a Nagymamával és ez is megteszi mert tényleg ma szinte csak egyszerre üvöltöttek de nagyon! Engem ez nagyon zavar, sajnálom őket és ideges is vagyok, hogy nem tudom kizárni és azonnal megoldani mindenki problámáját de azért megpróbálom hol eréjesebben (mondjuk kiabálok egyet) hol szelídebb eszközökkel (mondjuk nem kiabálok). Egyik sem elég hatásos sajnos amikor mondjuk szoptatok és jön Kori, hogy pisilnie kell de csak velem hajlandó, közben Simi is el kezd rángatni hogy menjek vele és zokog mert nem találja a "vau-vau" -ját (egy műanyag fekete bernáthegyi), Nimród pedig éppen fuldoklik a tejtől mert nem tudok rá sem eléggé figyelni. De én hiszek a Nagymamának. Majd belejövünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése