Nekem is át kell lendülnöm a holtponton.
El kell mennünk együtt vagy külön itthonról, hogy ne szedjük szét egymást.
Szerdán már nem volt ovi, elkezdődött a tavaszi szünet. Átmentünk Biára a korai fejlesztőbe megnézték Domit még mindig kicsit kötött hason kell sokat lennie1 hó múlva kontroll.
Aztán...évek óta meg akartuk nézni Ildiék házát hát most összekötöttem ezt a két programot (a város ugyanaz). Ott 3 fiú van és a végén 1 lány. Ildi hasonló lelki beállítottságú mint én - ezekben a "gyerekes" kérdésekben - sokszor telefonon folyik az eszmecserénk, és a biztató támogatás.
Megnéztük a szép házukat - én a négy fiammal -, náluk is otthon volt mindenki játszottak a fiaink a kertben, kávéztunk és beszélgettünk.
Aztán Koriért mentünk a suliba negyed kettőre, itthon pedig a csendes pihenő után óriás dupló sínt építettünk a nagyszoba közepére (mert ilyet is tudunk ha éppen mindenki normális).
Az este is egészen jól telt.
Csütörtökön Éviék jöttek délelőtt sütit sütni és ebédelni. Domikát pedig levittem végre az elmaradt oltására, addig Péter letette aludni a többieket itthon.
Nekik is vannak nagyon rossz napjaik és nekem is.
Ha pont egyszerre, akkor az a legrosszabb.
De vannak nagyon jók is. Ez fog erőt adni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése