Itthonlét

Amióta itthon vagyunk egy kicsit nehezebb mindenkinek.
Egy részt minden nap főznöm kell és mivel este már semmihez nincs erőm így a délelőtt elmegy ezzel és mivel itt nincs kert addig vadulnak bezárva amig nem végzek mindennel. Nem marad sok idő lemenni ebéd előtt szóval a levegőzés nem igazán megoldott egyenlőre.
Nem tudunk korán kelni mert olyan jó, hogy még egy hétig nem is kell. Utána úgy is fél 7 lesz a legkésőbb amikor felkelhetünk és mi valójában eddig sosem keltünk olyan korán (inkább fél 8-8 volt az ovis időben a felkelés - ennek mindjárt örökre vége).

Izgulok az iskola miatt. A táskán (amit anyu vett még nyaralás előtt) és a tolltartón kívül még semmi nincs. Egy részt pénzkérdése is volt, hogy eddig nem tudtam elintézni más részt nehéz négy gyerekkel neki vágni bevásárolni, pedig kell mindenféle tornacipő meg ruhák is Korinak (jaj nekünk).

Pénteken bementünk a városba, mert nagyon szerettek volna villamossal utazni úgyhogy busszal és villamossal elmentünk a tesómhoz a nyugatihoz. Ott játszottak az unokatesókkal az udvaron utána elindultunk hazafelé. Még nem volt olyan késő, volt idő bemenni Berci szüleihez is a másik unokatesók ott voltak úgyhogy csak az után mentünk végleg haza a 222-es busszal (9 után értünk haza de elég hamar elaludtak). Hát mondanom sem kell nagyon élvezték a sok utazást én meg annak örültem, hogy még így utoljára kalandozhatunk együtt amig bírom a hasammal és a nyárias idő is engedi.
(Az én maximalizmusom, hogy nem akarom úgy érezzék nem lehet mindenféle kaland mert pocakos vagyok.)

Berci dolgozik mióta haza jöttünk, esténként nem is látjuk rengeteg a munka, jól el is fárad és neki is vissza kell rázódnia a szuper közös nyaralás után.
A gyerekek borzasztóan várják haza, a nyakába ugranak (ha csak reggel látják, akkor).
A névnapján mindenféle aranyos rajzzal köszöntötték és ölelgették puszilgatták - nagyon édesek.

Úgyhogy elég nehéz vissza rázódni de remélem menni fog és nem hagy el az erőm és a lelkesedésem.
Eddig négy felnőtt volt négy gyerekre, most csak én vagyok ("Anya, anya" - egész nap).

Kicsi baba oda bent rengeteget mozog, jó nagy a hasam is, erős nagy gyerek lesz az biztos.
Néha megszáll az aggodalom, öt gyerek az még sem négy, remélem lesz elég ennivalónk meg ruhájuk meg minden ami kell.

Simi lázas volt tegnap, ma már csak a torka fáj, ideje elkezdeni a Béres cseppezést.

Ma megsütöttem életem első egész csirkéjét. Berci mondta, hogy tegyem a fenekébe az almát, mondtam, hogy "dehogy teszem ez el van tömődve nem nyúlok hozzá!".
Erre megszólalt azon a kedves nyugodt Bercis hangján: - Az a nyaka, fordítsd meg!
Hát ennyit a konyhaművészetemről....