Nyaralunk

Már kevesebb van hátra mint előre úgyhogy tollat, pontosabban gépet ragadok.

Volt itt kánikula, meg őszi hideg, meg melegedő, mára pedig kitűnő strandidő lett.
Szállodai ellátásban van részünk, Berci apukája minden nap meleg ebédet tesz nekünk az asztalra, anyukája pedig a gyerekek szórakoztatásáról gondoskodik.
Nagyon keveset kell csak tennünk és ez nagyon jó, mert pihenünk és örülünk, a mindennapok teendői lekerültek  vállunkról.
Elég gyenge kifejezése hálánknak de köszönjük szépen!

Berci szerint a kedvem a fényerősség függvényében mérhető, így hát volt néhány sötét napunk mikor a kétnapos kánikula után beköszöntött az ősz de már jól vagyunk, nyaralásunk utolsó napjait immáron melegben töltjük és ez nagyon jó!

Kori és Simi egy napon megtanultak kétkerekű biciklizni. Berci maga se hitte mikor elindult velük de alig 10 perc elteltével mind két gyerek tekerte a kétkerekűt, a napok elteltével pedig az elindulást és a megérkezést is igyekeznek mesterfokra fejleszteni.
Csodálatos, nem gondoltuk volna de tekernek már ketten a négyből!

A három nagy gyerek nagyon élvezi a Balaton adta pancsolási lehetőséget. A gyerekpancsolónál (ami mindig tele van) van egy sokkal jobb hely, ahol szinte soha nincs gyerek így az én hármam pont teltházat csinál a napozó mólónál a körbekerített gyerekmedencében. Alacsony a víz, körbe kerített tehát nem tudnak megszökni és labdáznak, csónakoznak, fürödnek, rohangálnak. Jó.

Kori és Berci sokszor bemennek mélyre, lubickolnak, úszkálnak, lila szájjal jönnek ki de azért jó, Kori nem fél, Berci pedig nem fázik.

A fagyizás csodás része a délutánnak. Nimród tegnap megtudakolta "a fagyizós lány" nevét (Melinda) és azóta is gyakran emlegeti a huszönötkörüli cukrozottgombócmérő lányt.

Talán Boldival a legnehezebb, neki 4 nap volt az átállás, mire megszokta, hogy ide költöztünk, itt alszunk (mindannyian egy szobában, nem túl sötétben), hát beletelt jó néhány sírós órába. Talán a foga is jön és küzd a sétálással na és a testvéreivel mert ha közelednek már reflexből sikít - van nyüstölés az biztos!

Kaptam egy nagy medencét a Tescóból még első nap (egy álmom vált valóra azzal, hogy medence van a kertben!), hogy bele tudjak feküdni a délutáni siestákon. Pont belefér az egész család, sajnos egy hétig nem lehetett belemenni az ősz miatt de most újra van remény, hogy belefekszünk mindannyian.

Nimród leszokott az éjszakai pelusról is. Egészen úgy mint Kori 3 évvel ezelőtt (egy héttel a nappali elhagyása után már az éjjelit is sértőnek érezte magán - néhány ezer spórolás nekünk). Hurrá.

Simi rajzol, rengeteget, Kori pedig sokat főz a Nagypapával és amikor az távozik a kertből és esetleg nélküle akkor sírás rívás ("Hova megy a Nagypapa nélkülem???") - felkiáltással.

A gyerekek kétszer kimentek a vitorlással - én már nem fértem fel Boldival - de azt a fontoskodást és örömöt amit a fedélzeten műveltek elmesélték a Nagypapák úgyhogy el tudom képzelni mi volt ott!

Kirándultunk vonattal Révfülöpre ahol fagyiztunk és játszótereztünk de már maga a vonat út is egy csoda volt a gyerekeknek (oda-vissza hatunknak százforintért).

12-én pedig Bercivel ketteseben átvonatoztunk Balatonfüredre ahol megünnepeltük a 6. házassági évfordulónkat. Borsoroztunk, pizzáztunk, billiárdoztunk és haza vonatoztunk.
Nagyon sok hullócsillagot is láttunk aznap éjjel és előtte is mikor a csopaki mólón néztük a meteorzáport - és bizony volt mit kívánni!

Túl jó dolgunk van (kifli a reggelizőasztalon, finom kávé, finom ebéd, gyerekszeretgetők, napozás, strandolás, szabadidő olvasásra) mennyire vártuk és hogy fog ez hiányozni pár nap múlva...