Elkél a segítség....

...gondolatban, szóban és cselekedetben egyaránt.
Mert már úgy sajnáltam magunkat, hogy melegünk van és közben rá kell jönnöm egy-egy üzenet árán, hogy másnak sem könnyebb - á dehogy!

Csak az érzés, hogy megtehetjük ha akarjuk. Talán csak ez hiányzik. De hát nem tehetjük meg.
Viszont még sokan mások sem.
Bercinek is fáj ez, ő ráadásul a városban jön megy egész nap a kocsival de hát örüljön, hogy van munkája és összeszedi a mindennapira elegendőt.
Egy szava sincs, néha talán egy kevéske de hamar megbékél, nagyon szeret minket.

Ma segített Vera és Zsófi az unokatestvéreim akik vigyáztak a három fiúra, így megint úszhattam Korival közben állandó bűntudattal, hogy a többivel nem foglalkozom, nem tudok nekik egyenként ilyen élményt adni. Mit tegyek?
De azért jó volt, vissza jöttek az úszós emlékek, megy a kar a láb egészen jól (nekem).
Kori pedig nagyon ügyes már egyedül úszik nem sokat de azt jól és még mindig kihozhatatlan vízimádó.

Aztán segített Péter délután amikor fogorvoshoz mentünk Bercivel.
Tóni megcsinálta amit kellett de ha menteni akarjuk azt a hátsót akkor koronát kell rátenni ami nagyon drága viszont nagyon szükséges.
Drága Tündi aki nem rég jött ki a kórházból (és most jobban van hála Istennek), de ha felépül szívműtétje lesz, ez a drága Nagymamám segít nekem, hogy ezt ki tudjuk fizetni még most nyáron.
Különben nem lenne miből.

Anyukám eljött ma reggel - a hétfő helyett amit vasárnap ígért -, és hozott Korinak két szoknyát. Meg kapott egy nagyon nőcis ruhát amiben kedvére foroghat. Nagyon boldog. Villámlátogatás volt megint, ahogy lenni szokott, pedig a gyerekek szeretnének többet vele lenni.

Nagyon szeretek a gyerekekkel lenni, ha látom, hogy örülnek, ha boldogok, ha kielégítem az igényeiket, ha nem nyúzzák egymást hanem tudnak rendesen játszani, ha nem szenvednek, nem bőgnek, nem tépik egymást, szépen esznek, alszanak, béke van.
De most nehéz velük mert olyan sok mindent szeretnének egyszerre, hogy úgy érzem képtelen vagyok egyedül biztosítani nekik ezt a jólétet. Pedig szeretném de a legnagyobb igyekezetemből is görcsös letámadás kerekedik, hogy "anya rám figyelj, anya rám figyelj anya figyelj már rám!".

Ma beszéltem Berci szüleivel, haza jöttek. Mehetünk délelőtt hozzájuk, szeretgetik a gyerekeket, Korival még úszunk pár napot, eloszlik a nyomás, a gyerekek meg örülnek, hogy figyelnek rájuk.
Remélem ettől nem vagyok rossz anya de segítséggel sokkal könnyebb.