A várakozás

Jó, hogy kiengedtek hétvégére viszont a várakozás, a bizonytalanság és a találgatás felőröl minket.

A klinikáról még nem is írtam pedig nagyon jó hely azonkívül, hogy éjjel-nappal egy széken kell ülnöm a kis beteg ágya mellett.
A sebészeten vagyunk, nagyon kedvesek, aranyosak az ápolók és az orvosok, Boldi pedig egy sztár a hosszú szempilláival és a bulihangulattal amit az osztályra csempészett.
Mindenkinek örül, mindenkire nevet, ugrál a rácsok között azt hiszi játszótéren van.

Kivéve amikor vért vettek és Berci fogta le - én kimentem sírni. Vagy hat helyen megszúrták szegényt mert nem találtak vénát, az egész folyósó zengett az üvöltésétől, a branül pedig lógott a kezéből azt sem sikerült bekötni (utólag szerencsére mert másnap eljöhettünk haza).

Holnap reggel hajnalban megyünk, akkor egy órán keresztül vénát fognak keresni rajta. Berci nem jön, munkája van, Péter Boldi keresztapja fog vinni minket.
Ha az izotópián megtalálják a vérzést bent is maradunk, kiszedik. Ha nem akkor további vizsgálatok, tükrözés meg felnyitás.

Tegnap, ma már kevesebbet sírtam, Berci pedig belenyugodott, hogy műtét lesz, én nem vagyok ennyire nyugodt. Jött egy levél a dokinktól aki most szabadságon van abba leírta, hogy a vérzés lehet tumortól meg hematómától is - hát nem lettem jobb kedvű.
Sőt, ma reggelre hányingerem lett, meg lázam, egy algopyrinnel elmentünk misére ahol Imre atya megszeretgette Bódit meg szelídke Simikét.
Egész nap szenvedtem ezzel a vírussal vagy pszichoszomatikus betegséggel, délután 5 belladonna után izzadtam egy nagyot remélem holnapra nem lesz bajom, most Boldi a fontos.

Szombaton és vasárnap is átmentünk Berci szüleihez, most ott laknak a nagyok. Simi este kisírta, hogy haza jöhessen velünk úgyhogy ő tegnap itthon aludt.

Nino elég zavart amikor meglát elküld, aztán meg hív és sokszor elsírja magát semmiségeken, Kori jól bírja a dolgot (szeret a nagyszülőknél nyaralni).
Nimród is a legjobb helyen van, Nagypapával nagy a szerelem, de ez az egész kórházasdi nagyon rosszkor jött épp egy több hetes teraszépítés fejeződött be a Nagypapáéknál hulla fáradtak és dolguk van a héten.
Úgyhogy oda kell néha küldeni valakit aki gyerekezik amig nincsenek otthon.
Berci meg dolgozik, hogy el ne veszítse a munkáit.
Olyan nehéz de muszáj megoldani.

Boldika jól van, azóta nem volt semmi szörnyűség a pelenkájában.
Mi van ha mégis bélösszecsúszás volt, mi van ha nem is Meckel mi van ha lenyelt valamit, mi van ha tényleg daganat.
Folyton ezen gondolkodom. Nem akarom, hogy szétvágják szegény pici testét.
Mert egyébként meg olyan jól néz ki.

Sokan gondolnak ránk, imádkoznak értünk, bízom benne, hogy a sok kínzás után mégis jóra fordulnak a dolgok, megmenekülünk.

.