Annyira jó volt ma a misén!
Imrénél voltunk.
Megint kaptam. 
A kegyelemről volt szó.
Hogy ebben az életben senki kerülheti el a szenvedést, a fájdalmat, a bajokat, a gondokat, senki nem ússza meg nehézségek nélkül.
Aki hisz ISTENben azt sem kerüli el ebben a világban, földi életében a gond, baj, szenvedés, fájdalom, csalódás de a HIT által kiárad rá a KEGYELEM.
A KEGYELEM ami csak úgy árad Isten szeretetéből és általa elviselhető(bb), tovább élhető ez az élet - minden baj ellenére - szeretetben, boldogságban, békében.
Ez a hívő ember titka.

 
Reményik Sándor:

Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.