A fog

Végre megszabadultam a jobb alsó csontba nőtt bölcsességfogamtól.
Évek óta tervezem, hogy kiszedetem de eddig nem mertem most viszont már sok baj forrása volt.

A szájsebészetre mentem a Szentkirályi utcába ahol kis könyörgés után adtak egy közeli időpontot (mert először június végére kaptam).

Hát ma eljött a nagy nap, a nagyok oviba mentek, a kicsikre Berci anyukája meg Zsófi vigyázott.
Berci apukája meg haza hozta Korit meg Simit Túró Rudi kíséretében.

Péter (Boldi keresztapja) vállalta, hogy bevisz ha mégsem menne olyan simán a dolog, összekapar utána.
Odafelé elég vicces volt, még a váróban is megcsipkedtem a kezét (mondtam ha Berci itt lenne őt csipkedném), nem érti a férjem hogy bírja az őrületemet - de hát ezt nem is kell érteni.

Szuri után nem sokkal kínpadra kerültem, azt hittem végem van.
Szörnyű volt az a tízperces fúrás, faragás, kiemelés.
Aztán majdnem elájultam, szeretgetett a stáb azzal nem volt baj ("Semmi baj Angyalom, mindjárt kész van ne sírjon Kedvesem").
Aztán lefektettek 5 percre, hogy el ne ájuljak.
Utána már nem volt olyan rossz de azért sokkoló volt ez a bányászás.

Péter rendes volt, haza hozott, kibírt. 
Még most is borzalmas. Állítólag két nap.

Egyedül vagyok persze és a gyerekek nem igazán értik miért ne szedjék szét egymást és a lakást.
Még kiabálni sem tudok velük.
Amióta meg Bódi tud állni azóta nem hajlandó az ágyában feküdni (alvás időben sem).
Fogja a rácsot és visít (egyébként aranyos látvány csak kicsit hangos).

Fekszem és pötyögök, várom, hogy begyógyuljon a seb.
 Simike beszaladt papírért Berci dolgozó szobájába majd vissza jött: "- Apa szobájában Apa illat van! De Apa sajnos nincs ott.... "

És nagyon csalódott vagyok, hogy nem tudok elmenni ma Imre atya születésnapjára a templomba. Úgy terveztem, hogy oda megyünk Berci nélkül is, de nem tudom felpakolni őket ilyen állapotban, ráadásul nem szabad emelgetni meg hajolni egy ilyen műtét után.
Ezt most nem tudom bevállalni és ez nagyon elszomorít.