Ez történt eddig....

Kedden, szerdán úszni voltunk.
A féltestvérem apukája tartja, megengedte, hogy menjen Kori (csak ő, mert nagy a víz).
Nagylelkű adomány, hogy úszóleckét vehet, de oda el kell vinni a négy gyereket és meg kell várni hárommal, hogy az az egy ússzon.
De még így is jó mert Korinak adhatok ezáltal élményt, sportot, kifáradási lehetőséget és megyünk azaz telik a nap.
De 1 körül érünk haza és mire mindenki megebédel és elvégzi a körét fél három mire ágyba kerülnek és nagyon kell veszekedni azért a délutáni alvásért.
Boldi pedig egy másik szobában üvölt amíg elrendezem a nagyokat és megértetem velük, hogy alvás nem játék. Nem adom fel.

Na a Boldi.
Tegnap éjjel nagyon ránk ijesztett. Vért kakilt, nem is véreset hanem egy nagy adag friss pirosságot, borzalmas látvány volt.
Láttam már ilyet de most szenvedett tőle, fájt a hasa és a második pelus után Berci kezébe belehányt ez a kis test.
Még sem tűnik betegnek, reggelig nyugodtan, szépen aludt tovább.
Amit a tüneteiről olvastunk Bercivel éjjel fél kettőkor az teljesen megfelel a tejallergiás reakciónak.
Betelt a pohár nála, yoghurt, túró még akkor is ha nem volt olyan sok, mivel hajlamos rá ez szinte biztos, hogy attól van.
Reggel levittem a helyettes doktornénihez, a széklet megy tenyésztésre mi pedig a gasztroenterológiára ha kizárják a bélfertőzést a vizsgálatok.
Nem lesz könnyű, totálisan tejmentesen étkeztetni de ha betartjuk 1-4 év alatt vissza állhat a rend és kinőheti. De addig nagyon szigorúan ki kell iktatni a tiltólistás ételeket.
Azért van pár százalék, hogy baktérium vagy az is ez is, a lényeg, hogy "cipelnivaló" lesz a következő időszakban.
De jól van egyáltalán nem tűnik betegnek, eszik-iszik (nagyon kevés vizet) ma már semmit nem kapott ami tejszármazékos és szoptatom pedig szerintem elég kevés tejem van már.

Ma kitettem a medencét, kint nevetgéltek, nem kiabáltak csak jókedvűen öntögettek amikor felkiabált egy ingerült férfihang, hogy: - Ne visíts már!.

Fáj a szívem emiatt. Senkit nem akarunk bántani, kínozni azért mert sokan vagyunk de magányos, nyomasztó családban élő emberekkel nem tudok mit kezdeni akik nem örülnek este 6-kor a gyereknevetésnek.
És mennyi ilyen van, le sem írom milyen sok impulzus ér minket, mennyi mindent kell eltűrni azért mert sokan vannak ezek a gyerekek.
Pedig szerintem rendesek, tényleg kicsik és néha hangosak de nem elvetemültek és kezelhetetlenek szerintem békességben, szeretetben és toleránsan nevelem őket. És mindig rájuk szólók mindig azt érzem, hogy már hajcsár vagyok és még sem elég, az emberek szemében a sok gyerek nem kincs, hanem bosszantó tényező.
Hát ez van.