Hadd panaszkodjak

Bár tudom nincs okom rá de azért mégis...

10 - re leértünk a játszótérre, amint mendegéltem, toltam a kocsit már éreztem, hogy fáradok, növekszik a hasam és egyre nehezebb lesz a gyerekekkel jönni-menni.
Simi és Nimród szeretnek homokozni, Nimród sokszor elterül a földön és hempereg a homokban, aztán a fejére szórja és megkóstolja. Itthon derül ki mennyi homokot sikerült a zsebeibe, a pelenkájába, a bodyjába a zoknijába és a cipőjébe pakolnia.
Fél 12-re haza értünk, mire levetkőznek, kezet mosnak, előkészítem az ebédet már dél van, mire megeszik fél egy és akkor gyorsan beteszem őket az ágyba.
Ma bővült a program azzal, hogy délben megjelent a közös képviselő egy másik nővel és az erkélyre vonultak, hogy a felújítási munkálatokat ellenőrizzék.
Én teregettem, Nimród ordított, Simi elvonult, az ágyunk amely elfoglalja a nagyszoba 50%-át nyitva, rajta könyvek, pizsamák, pelusok, popsitörlők, játékok na meg párnák és takarók. Szóval az egyik nő még eljutott az erkélyig a másik megtorpant az ágy sarkánál ő nem vállalta, hogy tovább megy.
Persze senkinek semmi köze, hogy mi van nálunk napközben de hát ha ilyen váratlan kárfelmérő toppan be azt muszáj beengednem még akkor is ha nem akarom és akkor is ha jogosan áll a szemét még délben hiszen reggelit adtam, öltöztettem, lerohantam a játszóra aztán haza és éppen teregettem és még nem volt ebéd.
Na ez idegesít de nagyon. Hogy örüljek, legyek türelmes, kedves, olvasós, játszós anyuka ha ez van magunk körül.
Amit este elpakolok az reggelre előkerül, minden áldott nap takarítok, pakolok, főzök, teregetek, ruhákat tüntetek el és olyan mintha nem lenne semmi eredménye és értelme.
Mert ugyanakkor arra nincs időm amit szeretnék, hogy leüljek a gyerekekkel gyurmázni, olvasni, duplózni, társasozni mert már a következő feladaton jár az eszem.

Fél egykor ettek és mentek aludni. Ekkor én már olyan kimerült vagyok, hogy Simi mellé fekszem és én alszom el elsőnek, aztán átmegyek a nagy ágyra és alszom amig fel nem sír valamelyik. Próbáltam már alvás nélkül a napot a gyerekekkel de 2 nap után furcsa dolgokat beszéltem esténként és többször hittem a kiteregetett ruhákra hogy valakik, úgyhogy egészen biztos lettem benne, hogy nekem kell az a másfál óra alvás a nap közepén.
Na de mikor felkelek még mindig rendetlenség van.
Gyorsan becsukom az ágyat, összeszedem Simit, Ninót és indulunk az oviba mert 4-re szogirúan ott kell lenni a nem dolgozó anyukáknak (vagyis nekem) és haza kell vinni a gyereket.
Általában csak kocsival érek oda 4-re, gyalog ugyanis minimum 30 perc az út csak oda 2 gyerekkel meg egy hassal.

Mivel vihar volt, haza siettünk és kezdtem amit kellett: ruhákat elpakolni, teregetést befejezni, uzsonnát adni, konyhát rendbe tenni ésatöbbi.

Közben ezek a kis gyerekek teljesen jogosan kérleltek, hogy játsszak velük, meg tologassam ezt meg azt meg Simi hadd vizsgáljon meg a sztetoszkópjával és Nimród nyüszüg a lábamnál, hogy tartsak vele a szobába.
Mennék én de nem olyan könnyű letenni ezt az egészet, mikor tudom, hogy Berci későn jön, neki kedve és ideje sem lesz megcsinálni helyettem, nekem meg erőm nincs már miután elalszanak a gyerekek.

A gyerekekből nincs elegem, belőlük nincs, de abból, hogy mindig kell itthon valamit csinálni attól megőrülök és ideges vagyok.

Azért csak leültem összedobtam egy duplo házat Korinak és Siminek és megnéztem Nimród püfölését is a golyós játékkal (ez a kedvence: Simba játék 1 házikó a tetején 4 lyuk, 4 színes golyó és le kell ütögetni őket és legurulnak a házikó aljába). A játékhoz adtak kalapácsot de Nimródnak nem kell, ő a kezével püföli nagyon sokáig nagyon lelkesen és elmélyülten.
Ez hiányzik, hogy csak úgy oda üljek és ne kelljen semmit csinálnom vagy legalább ne érdekeljen, hogy kell.

Berci 9-kor haza ért és megcsinálta az ebédet aztán elküldtem tankolni mert holnap hajnalban mehetek a cukorterheléses vérvételre ami a rémálmom az egész terhesség alatt (eleve a vérvétel, eleve a 2 vérvétel, hogy éhgyomorra és 2 óra különbséggel -áááááááááááááá). Na és egyedül mert a gyerekeket nem tudjuk másképpen megoldani.

Estére már alig várom, hogy aludjanak.
Amikor alszanak akkor meg már alig várom, hogy felkeljenek és reggel mellém bújjanak a jeges talpukkal az ágyba.

Csak ne lenne az a sok házimunka...

Ja és úgy szeretnék egy kertes házat, mert akkor nem kéne nap mint nap kötelezően lecuccolnom az összes gyereket a játszótérre vagy az utcára utána meg időre haza mert a másodikról ennyivel ez nem olyan fényes azért.